Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-08-11 / 57. szám
Harmadik érfolyam. 57. szám. Vác*, 1880. augusztus 11. HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. — Egyes szám ára 10 krajczár ELŐFIZETÉSI ÁRA: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán elküldve : egész évre ..............................6 frt — kr. fél évre ..................................3 frt — kr. negyed évre...........................1 frt 50 kr. Egyes számok a kiadóhivatalban kaphatók. SZERKESZTOSEG ES KIADÓHIVATAL: Vácz, Mária Terézia rakpart 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. HIRDETÉSEK: Jutányosán eszközöltetnek s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyegilleték : minden beigtatásnál 30 kr. A nyugta bélyeg külön fizetendő. Tűzvész. Sokszor beszéltünk s irtunk arról, hogy a tűzvész elleni rendszeres védekezés nincs befejezve az által, ha önkéntes tűzoltó testületet alakítunk. Nem rajtunk múlt, hogy a szükséges intézkedések meg nem tétettek. Nem a mi hibánk, hogy a nagy közönség meg nem hallgatott. Teljesen úgy bánunk a tűzvész elleni védekezés ügyével mint a könnyelmű fiatal ember az egészségével: mig a bajt nem ismerjük, gondtalanul játszunk vele, mintha nem is tartoznánk azon általános szabály alá, hogy mindennek, ami él, el jön az ideje, amikor el kell pusztulnia. Sajnáljuk a csekély anyagi áldozatot, mig a vészt nem ismerjük azért, amiért ezreket is adnánk, mikor már menthetetlen. És meg nem gondoljuk, hogy az a hitvány gyujtófa-parázs is, melyet terjengős kedvünkben gondatlanul eldobtunk, elég hatalmas erő arra, hogy tűzvészt idézzen elő. Nem láttuk Eperjes és Paks pusztulását; a saját városunk tabáni részének elhamvadását pedig elfelejtettük; és aki a nyomort nem ismeri, nem látja be annak szükségességét, hogy az ellen védekezni is kellene. A legutóbbi tűz demonstratiónak elég ijesztő volt. Egy két utczára nyúló terjedelmes házat tűz emészti egész hosszában és széliében, mielőtt észrevették volna ; és mire a legelső vészkiáltásra a szomszédok felugranak alvó helyeikből, már nyolcz-kilencz ház tetején száguldanak végig a lángok és terjednek tovább-tovább a meddig elégő anyagot találnak. Ä „Yáczi Hírlap“ tárczája. Ne higyjétek . . . Ne higyjétek, hogy búsulok, Nem is volt rá sohasem ok?! Ha szenvedtem, el is tűrtem, Ne is sirjon senki értem ! A természet titkos bája Szenvedésem sóhajára Édes képet tár elémbe, S csalva hí a messzeségbe. Egyre szól a dallos madár; Egyre csattog a csalogány. — Mit is sirtok ti is értem, Dallotokat úgysem értem ! Menjetek csak ! hadd merengek ! Szép magány ez! Itt halok meg. Lenn a forrás völgy ölében Múlt- s jövőmről hadd regéljen ! L. N. Vágy. Szabad hazát adj drága Istenem, Szabad hazát adj, — oh adj énnekem! Oh a szabadság angyal tünemény Dicső, magasztos a világ egén ! Oh a szabadság égi kéj nekem, Tombolnék a széttört bilincseken!... Szabad hazában hőbb a nap tüze. .. figőbb a. csók szerelmi esküje ... Tündöklőid) a menny millió csillaga, Eönségesebb az istenség maga. . . A legelső pillanat rémületbe ejti a veszedelemben levőket, és a rémület a tűzzel versenyezve óriási arányokban terjed pillanatról-pilla- natra. Épen úgy mint az egyik láng növeli a másik lángoszlop erejét, az egyik rémülete fokozza a másik rémületét. Ezer lángoszlop óriási lángkazalban olvad egybe, melyben pillanatok alatt hamuvá lesz minden szerves anyag; épen úgy ezer meg ezer ember rémülete egy kétségbe ejtő zűrzavarban egyesül, melyben bomlásnak indul minden, ami ésszerű. Tör, zúz a megrémült ember oktalanul mindent, amit a tűz még meghagyott; mert vére mozog, vére nem hagyja pihenni. Az észszerű csendes rendszeres munka ki nem elégiti; mert felhevült szenvedélye oly tettre ingerli, mely egymagában alkalmas arra, hogy ellenét, a pusztitó tüzet egyszerre megfékezze. De ép a szenvedély zaklató ostroma alatt tévelyeg el leginkább az ész, mely az alkalmas tett végrehajtásában vezérelné. Innen van az, hogy a megrémült ember a lassú mozgású szivaty- tyunál távol a tűztől a világért sem pazarolja erejét, hanem berohan a tüzbe és, ha egyebet nem tehet, — kiszalad belőle. Ez okból első kötelességünk oda törekedni, hogy azon csapat, mely a tűz észszerű oltásának mesterségét tanulja, erre szervezkedik, a tűznél minél tekintélyesebb számban léphessen fel; mert oly fejevesztelt zűrzavarban, mint a milyen a legutóbbi tűzvésznél is bekövetkezett, valóságos isteni csoda, hogy nem nagy számú önkéntes — Oh ily hazában add, hogy éljek én; Add, hogy porladjak ily hon sirölén ! S ha van, a mit az ember szelleme) Magának büválmában képzele . .. Ha van, ha lesz egy siri éj után Föltámadás — szabadság hajnalán: Adj siron túl is egy szabad hazát Ébrezd rám a boldogság hajnalát! És porba buliok zsámolyod előtt Örök imára nyitva ajkamat, 1-Ialk szózatomnak népem ád erőt Dicsőítvén nagy, szent hatalmadat! Klein Béla. Irén emléke. (Folytatás és vége.) A véghetlen szerelem és odaadás, mellyel a fiatal mérnök irányomban viseltetett oly változást idézett elő lelkemben, hogy kevés idő múlva már egészen megbarátkoztam azzal a gondolattal, hogy ismételten mennyasszony vagyok. — S őt magányos óráimban a mint az újabban és újabban felfedezett lelkének szépségeit ösz- szegeztem azt vevérn észre, hogy uj vőlegényem iránt nemesebb vonzódást tisztább szerelmet érzek. Kezdém az emberben a lelki szépet, az értelem fényét előbbre helyezni a külső szépnek; szóval ujabbi viszonyom boldoggá tett egészen. És eme változásom boldoggá, nagyon boldoggá tette vőlegényemet is. Naponta száz és száz tervet mondott, melyek I boldogságunkat tervezték és ezen tervek között tűzoltóink egy perezre sem vesztették el lélekjelenlétüket, bár arról, hogy a berohanó nép romboló munkáját megakadályozzák, szó sem lehetett. A vízszállítás ez úttal, bár jó későn kezdődött, később kielégítő volt; mert az önkéntes tűzoltók három szivattyúval folytonosan dolgozhattak. El kelt volna ugyan több víz is; mert a Schéchényi fecskendőt épen vízhiány miatt fel sem szerelték, bár még annak mozgásba hozására volt elég tűzoltó, kiknek munkája jól esett volna a veszedelemben levőknek. Azért a kellő vízszállítás megfelelő biztosítása lenne a második feladat,'melyet városunk hatóságának meg kellene oldania; mert azon intézkedés, hogy az előfogatosok tűz esetén tiz kocsival tartoznak kiállani, még ha elegei tennének is, amint eddig soha sem tettek, kötelességüknek, kivált nagy tűzeknél ki nem elégíti a vízszükségletet. Nagy bajunk eddig az is, hogy nincs tűzőr- tornyunk, honnét a tűz keletkezése első pillanatában észrevehető volna. Mert addig, mig a vészjel szájról-szájra a harangozok lakásáig és a tűzoltó őrtanyáig eljut, a tűz már óriási mérveket ölthet, bár annak megfékezése kellő időben nem kerülne nagyobb megerőltetésbe. • Többször sürgettük, s azt hiszszük ma már mindenki beláthatja, hogy tovább nem halasztható a tűztorony felépítése; mert —Isten kezében van a jövő, de kétségtelen, hogy minden órával közelebb vagyunk egy nagyobb veszedelemhez, melynek megelőzése sokszorosan kifizetné a tűztorony felállításának költségeit. nap-nap mellett ott volt a már közeibe kitűzött menyegzőnk is. Az idő mind jobban és jobban közeledett a kitűzött naphoz s már alig választa el bennünket attól rövid nehány nap, midőn egy délután jegyesem egészen levert kedély hangulatban adta tudtomra, hogy a kitűzött időben menyegzőnket megtartanunk nem lehet. A kissé meglepő hir valami sajátságos előérzetet idézett lelkemben s még mielőtt a halasztásra vonatkozó indokok után kérdezősködtem volna, a legrosszabb sejtelem fogott el. — Mennyegzőnk elhalasztásáról szól ön Béla — mondám a levert ifjúnak — ez kellemetlenül hat önre minden esetre, de higyje el nekem, az én előérzetem kellemetlenségnél többet éreztet velem. — Ugyan ne alkosson m agának rémképeket drága Irénem, a halasztás oka egyszerűen abban rejlik, hogy a vasúti társulat, melynél alkalmazva vagyok, behozta a szabályt, hogy alkalmazottjainak csak az esetben engedi meg a nősülést, ha azok bizonyos összegű biztositékot helyeznek letétbe, melylyel az esetre, ha a férj elhal a nő jövője némileg biztosítva legyen. — Béla sejtem, hogy a mi mennyegzőnk nem bizonyos időre, hanem örökre lesz elhalasztva. — Édes Irénem bocsásson meg, ha mosoly ül ajkamra, gyermekes aggodalma miatt — válaszolá jegyesem — és gyöngéden emelé kezemet ajkához. — A kivánt biztositékot ez alkalommal letétbe helyezni nem tudom ez tény, de ez felesleges is, miután az én korábbi alkalmaztatásom felment az utóbb alkotott szabályok alól.
