Váczi Hirlap, 1889 (3. évfolyam, 1-77. szám)
1889-07-28 / 55. szám
A turin-párisi kirándulás. Turin-párisi kirándulóink több, mint három heti távoliét után e hét folyamán apróbb csoportokban „megfogyva bár, de törve nem“ nagyrészt hazaérkeztek. Bejárták a hajdan büszke köztársaság székhelyét, a czölöpökre épitett lagunás Velenczét; gyönyörködtek a Márk templom világhirü műremekeiben, melyeket a hatalmas hóditó Velencze évszázadokon keresztül gyűjtött össze a világ különféle részeiből ^.voltak a merész alkotásé és milliókat érő műkincseivel örökös bámulat tárgyául szolgáló Doge-palotában, melynek falai között már azon időben gazdagon aranyozott teremben bibor-selyem- ben fogadta a tizek tanácsa Európa népeinek követeit, mikor még az angolok és francziák nagyjai is csak nádfedelü kunyhókban húzták meg magukat. Bejárták a vad celták által alapított s most 80 templommal ékeskedő Milánót, Manzoni olasz költő születéshelyét, mely kezdettől fogva a celta birodalom bukásáig a celta fejedelmek székhelyéül, később felső Olaszország történelmének szinteréül szolgált egész a legújabb időkig, midőn a magen- tai csata után lerázta nyakáról a gyűlölt Ausztriát, meghódolt Victor Emanuel olasz királynak és a villafrancai békekötés értelmében egész Lombardiával együtt a Savoyai-ház uralma alatt állott Piemonthoz csatoltatott, látták a világ nyolczadik csodáját a fehér márványból épitett 2000 márvány oszlop-szoborral díszített milánói domot, melyet a római Szt. Péter templom után a legszebbnek tartanak a világon, és ennek 108 méter magas tornyából végig gyönyörködték az Alpesek és Apen- nini hegyek elragadó szépségű panorámáját; és látták a hajdan jezsuita collegium, most a tudományoknak és művészeteknek 200.000 kötetből, 1000 kéziratból álló könyvtárral, 50,000 darab régi pénz- gyüjteménynyel, régiség múzeummal, a leghíresebb művészek festményeivel, szobraival, csillagvizsgáló toronynyal és füvészkerttel gazdagon berendezett királyi palotáját, melynek udvarán I. Napoleon, mint római imperator mesteri szobra (Canova remek müve) azonfelül Pietro Verri nemzetgazdász, Cagnola építész, Fra Bonaventura mathematikus és számos jeles tudós szobrai állanak. Bejárták a régi szardíniái királyság székhelyét, az európai nagyvárosok legszebbjeinek egyikét, az egymást derékszög alatt keresztező, vilanynyal világított, egyenes árkádokra épitett csinos házakkal és az olasz dicsőség harczosainak szobraival díszített, tágas terekkel biró Turint, melynek falai közt tartózkodik hazánkfia a legnagyobb magyar Kossuth Lajos Magyarország 1849. évi kormányzója; látták a Savoyai ház királyi kastélyát, melynek műkincsekben gazdag fényes berendezése és tekintélyes fegyvergyűjteménye bámulatra ragadja a szemlélőt; egy terembe voltak, egy levegőt szívtak, egy asztalnál ültek, egy tálból szedtek és egy borból ittak történelmünk legnagyobb élő alakjábarátja, ki előbb figyelmeztette czipői szánalmas külsejére, volt a kegyes jótevő, ki ezen uj czipő- ket küldötte. A zsugoriság kéjes örömével huzza fel a czipőket, melyek egy krajczárba sem kerültek és nagy büszkén sétál haza. Ezalatt a főbíró is elvégzi a fürdést, megy öltözködni, de szolgái czipőit nem találják. Végre az egyik pad alatt találnak egy pár rossz czipőt, melyben azonnal ráismernek a zsugori czipőire. A főbíró haragra gyuladt azon hallatlan vakmerőségen és azonnal elfogatja Koppan uramat, lopással vádova be őt. Eliába mentegette magát szegény, mentsége nem ért semmit, vétkesnek nyilvánította őt a bíróság. Büntetésül ezen nagy vétségért szép összeg pénzt kellett fizetnie, melyért szive ugyan majd megrepedt, de mégis ki kellett fizetnie. Inkább ült volna egy évig a hűvösön, koplalt volna száraz kenyéren és vizen, csak a fizetés alól menekülhetett volna; de mindhiába irgalom nélkül fizetnie kellett és nem a Dutyiba mennie. Most keservében megragadja a két végzetes ' czipőt és hogy többé ily fatális helyzetbe ne hozzák, elviszi azokat a közeli folyóba, mely a város előtt foly el és a legnagyobb dühvei beledobja. A bele vert szegek súlyú húzta azokat lefelé, mint a késő éjjel haza ballagó férj fejét az Olymp édes nedűje, mely csak akkor emelkedik egyet-egyet, ha eszébe jut a kedves fogadtatás, melylyel imádott neje a papucskormány nagy keresztjével meg- dicsőitett, érdemekben dús hölgy fogadja öt a megtisztelő toasztok zápor erejétől kisérve, mely úgy m- csak megmossa őt szappan nélkül úgy, hogy még a háta is borsódzik, ha csak rá gondol is. val, Kossuth Lajossal, szemtől-szembe láthatták, kezeikkel megfoghatták, közvetlen közelből üdvözölhették személyét és eként közvetlen meggyőződést szerezhettek maguknak arról, hogy 1848. évi szabadságharczunk legnagyobb alakja csakugyan élt és hála a mindenható Isten bölcs rendelkezésének él és egészséges még mai nap is. Bejárták a franczia köztársaság fővárosát több renbeli forradalom s az idei világkiállítás székhelyét, a Szajna partjain épült Párist, melyben a Bertalan éj rémes története lejátszódott és végig dúlt a commün rémuralma, melynek a tuilleriák, Páris legszebb középületei és számos halott nyugovó helyei áldozatául estek. Látták Louvret, a világ legszebb képtárát s az abban őrzött legdrágább korona gyémántot; látták a Pantheont (szent Genovéva templomát) melyben a nemzet nagyjai aluszszák örök álmukat; láttak az invalidusok palotáját, a benne levő gazdag fegyver gyűjteményt és I. Napoleon sírját, és látták a köztársaság és Napoleon emlékeit. Voltak a világkiállításon, végig nézték a hatalmas franczia ipar termékeit, fenjártak az Eifel torony 3-dik emeletén, megnézték a Pére Laichaise temetőben a nemzet jeleseinek és megkoszorúzták a Pantheonban Hugó Victor síremlékét. Voltak Versaillesben, mely 1871. évtől 1879. évig a franczia kormány és törvényhozás székhelye volt. Látták XIV. Lajos franczia királynak egy milliard francnál többe került fényes kastélyát és annak gyönyörű parkját s világhirü vízeséseit; látták azon termet (Galerie de Glaces), melyben Vilmos porosz király német császárrá kiáltatott ki, és látták a nagy és kis trianoni XIV. és XV. Lajos kéj lakását és Francziaország hőseinek és állam- férfiainak arczképeit, és szobrait. Átutaztak a tengeren ; bejárták a világ legnagyobb s a ködös Angolország és nagybritania fővárosát, a Themse partján épült 4800000 lakossal biró sárga ködös Londont, mely már Julius Caesar idejében nevezetes város volt. Jártak az állandó iparkiállitási helyül szolgáló kristály palotában, az anglican vallás felekezetüek által használt roppant nagy Szent Pál templomban, a 450,000 kötet könyvet 30000 kéziratot, 24000 okiratot és 11000 térképet tartalmazó könyvtárból, műtermékek, népföld- és természetrajzi, történelmi és régészeti különösen az assiriai és aegyptomi régdségek terén páratlan gyűjteményből álló brit múzeumban, az angol nemzeti könyvtárban, és a hajdan fogházul szolgált jelenleg részben laktanyául részben fegyvertárul használt Towerben, hol az angol királyi kincsek őriztetnek. Jártak a Themse folyó alatti alaguton, a tűztoronyban és a város alatt közlekedő vasutakon. — Látták a Wellington és Waterloo emlékeket, a York-szobrot és Nelson szobrát, az 1100 helyi- séggel ellátott parlamenti házul szolgáló Westmins- teri palotát és az angol királyok koronázási és temetkezési helyéül szolgáló Westminsteri apátság restaurálás alatt levő góthizlésü templomát. Koppan uram czipői is ekként a hullámok erejével megküzdeni nem tudván alámerültek és midőn már többé azokat nem látta, midőn eltűnt az utolsó buborék is fölöttök, érzékenyült kebellel sóhajtott fel: „adj Uram örök nyugodalmat nekik“. De nem minden ima száll az égbe! és fájdalom, szegény Koppan uram fohásza sem ért fel az égig; de talán még a fellegeket sem tapogatta ha ugyan akkor nem volt derült az ég. Mert egy halász épen akkor veté ki hálóját dús fogást remélve és csakhamar érzi, hogy hálója nehezedik, hogy valami huzza lefelé. Megörül, azt hívén, hogy valami gazdag fogása lesz és nagy erőfeszítéssel húzza ki hálóját a vízből és ime az ismert czipők vannak benne. Dühös lesz a halász s hogy magát megboszulja, veszi a czipőket és Koppan házába az ablakon keresztül bedobja. Oh ti szerencsétlen czipők! nem szűntök meg kárt okozni szegény Koppan uramnak, kit már eddig is halálig bosszantottatok! A mint ugyanis a halász bedobta őket, iszonyatos csörömpöléssel a szekrényen lévő üvegek közé estek, melyek a nem rég vásárolt drága illatos olajakat tartalmaztak. Rettenetesek voltak kínjai szegény Koppan uramnak ezen pusztulás láttára. Gyűlölte a czipőket, rájuk sem mért nézni, félvén attól, hogy már tekintet is egy csomó bankóba kerül. Nem tudta mit tegyen ? odahaza tartani nem merészelte, de azt sem tudta, miként semmisítse meg azokat az átkozott czipőket! Végre támadt egy okos gondolata, fogja a számkivetett czipőket és viszi a cziszternába, bedobja őket, hogy örökre ott maradjanak. Azt hitte Bámulták a házak 2-ik emeletével egy szintén a városon keresztül robogó gőzmozdonyokat, az óriási áruraktárakat, melyekben milliókat érő áruk vannak lerakva, az óriási forgalmat személyben és vagyonban és azt, hogy e kereskedő nép a vasárnapot annyira megünnepeli, hogy boltjait bezárja és semminemű üzleti munkát nem végez. Keresztül utaztak Schweitzon, Tyrolon, Karin- thián és Steierországon. Bejárták Bernt, Luczernt, Zürichet és Innsbruckot. Látták a Neuschatteli, vier- waldstüdti, Zugi és Zürichi tavakat, a Jungfrau Mönich, Finsteraahorn, Aletschhorn, Schreckhorn és a tyroli havasokat, a Rigi és Pilátus hegyeket, Luczern legszebb messze látó pontjait, a Telikápolnát, a Rütli rétet és Schiller emlékét és ezeken kívül látták számos vízesést és egyéb nevezetességet, amiket a természeti és emberi erők Közép-Euró- pában összehalmoztak. Az egész út részletesebb leírását azonban melyre a kirándulók egyike vállalkozott, csak a következő számunkban kezdhetjük meg. Csitt, csendesen! Csitt, csendesen ! csitt csendesen ! Ne sírj bánat, ne sírj szivem . . . Ne hidd, hogy itt szebb dal fakad, Mint, minőt az érzelem ad. Igaz! suttog egyre-másra, Jár bokorról füre-fára Itt is a szél, a siró szél, De ez csakis arról beszél : Hervadás hogy’ lesz majd abból, Ami tegnap még virult jól. Csitt, csendesen ! csitt, csendesen ! Ne sirj bánat, ne sírj szivem . . . Fájó sebed minek tudná: Fényes sugár hogy’ lesz árnynyá; Por hamuvá az égő tűz, Mit a szellő el, messze űz ? ! Elet erős ifjú szive Hogy’ porlad el, ha nincs hive ? ! Csitt, csendesen ! csitt, csendesen ! Ne sirj bánat, ne sirj szivem . . . Ne merengj el a múltakon — Hisz nem más az, mint sirhalom. — Csitt, csendesen ! csitt, csendesen ! Ne sirj bánat, ne sirj szivem . . . Reményről szól a súgó' dal; Fénynek árnya majdan kihal ; Múlt felújul, mint egy álom ; Fényrózsás lesz, boldoggá lesz Minden, minden e világon, Mely számomra csak kínt szerez . . . Csitt, csendesen ! csitt, csendesen ! Bánatom sir, sir a szivem . . . Sir, még végkép meg nem reped Szüleimnek hantja felett! Kapás. A s i p i k. — Karczolat. — Természetesen; monoklit vagy czwikkert hordanak ! keserűsége már véget ért. De a sors sokkal kegyetlenebb volt iránta, mint hogy megelégelte volna szenvedését és sokkal kegyesebb a czipők iránt, sem hogy szereplésüknek egyszer mindenkorra véget vetett volna. Talán a gonosz lélek maga Luczifer, mim Koppan uram is vélekedik, vette pártfogásába a rettenetes czipőket s vitte a cziszterna csatornájába, úgy, hogy a vizet feltartóztatták és a város viz hiányban kezdett szenvedni. A város elüljárósága azonnal szakértő embereket küldött ki az ügy megvizsgálására és ime mit süt ki a tudós deputátio? azt, hogy e nagy zavar oka nem volt más, mint Koppan uram, ki, ha nem is országszerte, de legalább városszerte ismert czipőit ily czélra használta fel. Újra a törvény elé idézték és most még sokkal nagyobb összeget fizettettek vele büntetésül. Szegény ember majdnem szét pukkadt dühében. „Ezek a fatális czipők utóvégre is kipusztita- nak, kincses ládám nem sokára üres lesz már, melyet oly sok koplalással és fáradsággal töltöttem meg. Vagyonom fele im már is oda van“. így monologizált magában az öreg és dühvei kiabált az előtte álló czipőkre: „Megáljatok ! porrá égetlek benneteket; nem fogtok többé bajt okozni nekem“. S ezennel hozzá fogott tüzet rakni, melynek hivatása lett volna azokat a gyűlölt czipőket hamuvá égetni. A czipők azonban vizesek voltak, s igy meg kellett azokat szárítania. Azért a háza elé napos helyre tette azokat, hogy minél előbb kiszáradjanak. Mig azonban ő tüzet igyekezett rakni, addig oda lopódzott a czipőkhöz egy tévelygő komondor
