Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-05-20 / 21. szám
Május hó 20. Vácz, 1888. VÁCZI HÍRLAP. ä I sarat: anyósom, ki váltig a kendőkkel és í i kabátokkal megrakott hátamra kívánkozott ä | a nagy sárnak miatta, oldalbordám, három ) f orgonasip módra rendbeszedett gyermekcse- i * metém, ángyom, feleségem nagynénje mos- 1 toha leányának a sógornéje, meg a nálam 1 faluzó unokaöcsém keresztanynyái;ak fiata- í labbik leánya. így összekászolódva darab i számra kilenczen, délutáni hat órakor hü ségesen berukkoltunk Nina néni vendéglá- 1 tó granáriumába. Nini mit látok ? Az tűnt 1 fel leghamarább, — hogy a kéményt nem láttam füstölni. No de ezt a subiszk-fekete sötétségnek és rósz szemeimnek tulajdonítottam, mert az okulárémat a három órai nagy sietős készülődésben otthonn feledtem, nem pedig gyomrom állapotára valló rósz előjelnek. A társaság már együtt volt, csak mi jöttünk legkésőbben, mint rendesen. Kerestük a kedves háziasszonyt tisztelgés okáért, de nem találtuk, mert hol itt sürgőit forgott, hol a konyhában fürgél- kedett a sok tepsi, fazék és ibrik között szokott fehér háló-japónikájában, kisütni elfeledett hajisztrijével. A szobákban kaszálni való volt a füst, melyen körösztül búsan vöröslött át két lámpa. De hisz füstnek kell lenni, ahol a plébános meg az erdész együtt van. Az asztalok teritvék, meleg étel után ásitottak. A kályha melletti fülkében erősen ütik a pagátot; a folyosón pedig nagy kínnal húzza Lábigflil Náczi bandája a „Duna hullámai“ keringőt. Lekabáttalanitás után, általános csók, „servus!“ “hozott Isten!“ „csakhogy eljöttetek!“ no! no! . . . még ki sem fújtam jól magam, már rohan a figyelmes háziúr és a „Seidlitz-por“ skatulyából avanzsiro- zott burnót szelenczéből kínálja kakukfű olajozott tubákját. Az ezt követő élvdus piisszögés és. pohárcsendülést Nina néni sipitó szerény szava szakítja meg, hogy: „tessék, tessék beljebb kerülni, megpuhult már a malaczpörkölt; siettem az estelivel *. mert látom, a fiatalság velem együtt, csakúgy toborzékol a verbunkos után“ ! Kiki választottját, én anyósomat, hurczolva, letelepedtünk. Az asztalfőn ült az örökké zsörtölődő orvosné, kivételesen kutyáit, macskáit, madarait, szokott menazsériáját, honn feledve, a két pap között. Persze a plébánosnak másik szomszédja elmaradhatlan hosszúszáru szortyogó pipája volt. A református pap meg a mai nagy napra jobb közép ujjára még nagy vörös gránát gyűrűjét is felhúzta. Melléje oldalitott a megbarnitott arczú (majd azt mondtam rezes orrú) erdész; vele szemben a szederjés Fajszi úr, a falunak totum-factuma és universalis vállalkozója. Lejebb a fitos Ez halálos gyűlöletet vetve a hírlapíróra távozott. K. nemes, lovagias illemmel hajolt meg Emma előtt, ki pirult arczczal és ellentétes érzelmekkel volt a jelenet tanúja. — Istenem! mily borzasztó! . . . rebe- gé Emma fájdalmasan sóhajtva. Ajaka remegett, mintha zokogását tartóztatná. — Miként köszönjem önnek, K. Ur? — folytatá lágyan és bensőleg. — Őn lova- giasan fogta pártomat és oly szégyentől mentett meg, melyet nem éltem volna túl. Mily jó, mily nemes ez öntől. — Ne köszönje, asszonyom! . . . szabadkozott K. nemes egyszerűséggel. — Én csupán kötelességemet teljesítettem. Most pedig engedje meg, hogy távozzam. Ez est irgalmas jelenetei után nyugalomra van szükségem. Ezzel meghajolt és az ajtó félé ment. — És . . . egyébb . . . mondani valója . . . nincsen K. úr? . . . Kérdezé Emma tartózkodva a nélkül, hogy feléje emelné szép szemét, melynek mélyében a szerelem és csodálkozás ragyogott. Az ügyes világfi, a szellemes hirlapiró e rendkívüli órában egyedül lévén a szép nővel, majdnem ép oly tartózkodónak látszott, mint ő. — Ma . . . nincsen, asszonyom! — vi- szonzá, szemlátomást megzavarodva . . . De ha megengedi, talán holnap. Emma észre vette a zavart. iíagyogó tekintete találkozott az övével. orrú Juliska mosolyog a papságból kicsapott jegyző segédre, de az a nyakig vállfűzőbe préselt postásnővel, meg a végig egyenes Neszivei, a környék legszebb leányával, kellemkedik. Hát még a mindig szerelmes Vilmácska, hogy oda semferkedett az ünneplő vörös pepita nadrágos rector mellé? A szépszemű jegyzőné meg ki be járt, mert kis vendégét ki sikitással kéri többizben a maga estelijét, sokáig magára nem hagyhatta. A fiatalok keverten ültek, persze a léhűtő körorvos is közéjük czihelődött, mert mint mondják jobban érti a kaczérkodást és ivást, mint az „Antipyrin“ praeseri- bálást. Mikor a sokféle sűrű, hig, hideg, langyos, savanyú, édes szószos étel után a „szala- gória“ sütemény jött, feláll Fajszi úr: Nagyot köhög, orrát fújja, torkát ráspolja, folyton reszkető kezével savanyúvizes borral telt pohár után nyúl és stentori hangon kezdi: „Uram, Uram! Nagtiszteletű Komám Uram! Szólok az úrhoz! — (Feszült csend) — „Kedves önök, e szervtett ház kebelében .. .“ „„Éljen!““ „„Éljen!““ harsogott az ismeretes beszédhez szokott pajkos fiatalság. Szólt még csengő czimbalom, pengő sár kantyú, meg Diogenes hordójáról össze vissza, de a fiatalság nem hallgatott a lelkes szónok szavalatára, kit inkáb lelkesít a boros hordó, mint Diogenesé. Végre megszólal öblös borízű hangján a háziúr: „egészségünkre kívánom az estebédet.“ Csakhogy felszabadultunk — mond az erdész — a tiszteleteshez fordulva, legalább nem kell többet innni ebből a rámpás lőréből; még a májam is megmozdult helyéből. Csak a plébános és körorvos koczczint- gatnak hűségesen, és panaszolják a sok temetést, nem fizetést, és sarat. „Ki az asztalokkal!“ „Negyedik kerestetik a tarokkhoz!“ „Jaj mamám! a lábam bütykére gázolt az a hosszú lábú jegyzősegéd!“ Ilyen és hasonló felkiáltások között indult meg a suppe-csárdás. Javában seregtek a párok, mikor Nina néni is belejt kikenve-fenve. Észreveszi a doctor, kinek szeme mindent meglát, oda ódalog és tánezba czipeli járván kedves tánczát: a kólót. A czigány is észreveszi, s oly lelkesedést fejt ki a fuvallati ügybuzgalomban, hogy a klarinétosnak mindkét szeme helyéből kidülledt, hogy alig tudta a kólózó doktor helyre bökdösni; a prímásnak meg a nyaka úgy rászorult a hegedűjére, hogy nóta után két rajkó alig bírta kiczimbálni alóla azt a száraz-fadarabot. „Kutyánczki! no nézd csak!“ harsogja túl a czigány ezinezogást egy érczes hang. Mi az? mi az! kérdjük megrökönyödve A hirlapiró remegett. Mindinkább érezé a varázs hatását, mely ellen nem bírt küzdeni. A szép nő közelléte átjárta egész valóját. Maradt. A díszes lámpa közéig az elalváshoz. Föl föl pislog, fáradtan. K. Emma lábai előtt térdel. Szemük egymásba mélyed. Mindent meg- vall neki, forró szerelmét. —■ Szeretsz ? . . - Kérdé K. megcsókolva a szép nőt. — Még kérdezed ! Éldelegve rakta szép, fehér karját nyaka közé. K. elragadtatva szoritá kebeléhez és ajakuk egymásén pihent. — De férjed? kérdé hirtelen K.-- Ah! azt ki nem állhatom, és el is fogok válni tőle. Emma vállára nyugtatja arczát és hozzá simul. — Kedves Emmám ! . . . suttogja K. szenvedélyesen; — most már enyém vagy, enyém az egész életre! * * * Harmadnap a hírlapban következő hirt lehetett olvasni: „X. herczeg és K. hirlapiró a rákos- palotai erdőben véres pisztoly párbajt vívtak, és X. herczeg szivén találva holtan rogyott össze.“ egymástól. Hát a papnak elfogták a huszonegyesét. „Foglalkozni a második négyesre!“ sikitja a Végigkabát rektor. „Ttyü! az antimoniumját!“ — szól az erdész, odalökve a tátott szájjal bámuló Béla gyereknek öblös csanak pipáját, a Nina néninek nincs tánezosa. Szabad kérnem édes ténsasszonykám a négyest? „Köszönöm de . . . de . . . nem szoktam, azaz szoktam, de . . . régen ... Se baj kis hamis — repfikázott a tagbaszakadt Nyúllesi jáger — kiállunk a pikétre, s arra ballagunk, amerre a szomszédok mozognak majd odább döfölnek.“ Persze a négyes vége áltálános szokott zűrzavar volt, s a muliné sehogysem sikerült. „Daloljunk fiúk — szól a magát jó hangúnak tartó jegyző — mig a theát hozzák, a népzenészek meg hadd faljanak egy kis maradékot.“ Ahol jegyző, kántor, rektor, doktor és egy csomó jól felgyantázott torok van, ott mindjárt kész a seksztet. Elhangzott a „Te csak mindig aludjál“ utósó vers szaka is, a theának nevezett meleg valamit is elszürcsöltük, a kölcsönkért mécsek is üresen szomorkodtak, a Nina néni szemei meg már épen a kapuzárásig jutottak, — minden jel arra vallott, hogy jó lesz hazafelé czombolni. Pedig be’ kár, mikor most járják legtüzesebben a „Georgina csárdást.“ „De már nagytiszteletű komám uram, a marasztalástól elmehetünk'; —mondája borakadozottan Fajszi úr — a brum- merem is előállott, meg azt‘ holnap le kell mennem a csütörtökibe vágót venni.“ Nina néni lihegve lót-fut ki-be, mindenkihez van egy hízelgő szava, bókja, kacsintása vagy lopott kézszoritása; mindenre kiterjed figyelme, még a Terkát sem felejti el felpofozni, hogy nem tett friss vizet a theához; ez meg ijedtében a korhelyleves tálat a földre ejti. A nagy csörömpölésre . . . tölébredek, s akkor veszem észre, hogy a szél ablakomat csapta be, s én az egészet csak álmodtam. II. ÚJDONSÁGOK. * Bérmálás. Schuster Constantin megyés püspökünk Váczon a mai napon a székesegyházban fog bérmálni, holnap pedig körútra indul, hogy Budapest főváros környékén a bérmálás szentségét a bérmálandó hívőknek feladja. Első sorban Újpesten fog megjelenni s ott fogja a bérmálás szentségét kiszolgáltatni. * Jubileum. A római kath. legényegyletnek holnap tartandó jubileumi ünnep sége iránt széles körben mozog az érdeklődés. Amint halljuk az ünnepségen több vidéki legényegylet küldöttsége is meg fog jelenni. A lövőházban tartandó társas ebédre már is számosán jelentkeztek. Az ünnepségre a helybeli önkénytes tűzoltók testületileg kivonulnak. * Nagylelkűség. Dr. Schuszter Constantin váczi megyés püspök a koldmező- vásárkelyieknek megígérte, hogy egy H. M. Vásárhelyen emelendő leánynevelő intézet felépítési költségeire 40,000 frtot ad. Szigorú takarékossággal spártai egyszerűségben élő erélyes püspökünknek ezen nagylelkű adománya minden esetre nem csak a hódmezővásárhelyieknek, de az egész országnak is kihívja elismerését: mindazonáltal mi szegény vácziak siró szemekkel nézzük az ezreknek városunkból való kivonulását s mint az atya mostoha gyermekei még panaszkodni sem merünk félök, hogy panaszos hangunkra részvét helyett a szemrehányás húrjaira csalt accordokban kapunk feleletet épen akkor, mikor a cul- tusminister gymnasiumunk felsőbb négy osztályának becsukatásávai fenyeget, ha kellő felszereléséről nem gondoskodunk, amire ha csak idejében jótevőnk nem akad, a magunk erejéből nem is vállalkozhatunk, pedig hogy többet ne említsünk, a vaczi római kath. iskolaszék a leányiskola felépítési költségeire kölcsönvett összeg tetejébe az idén az iskola kertjének bekerítését is contóra készíttette el és a város felső és alsó részein lakó szegényebb nép között valóságos isteni áldás lenne egy-egy gyermek menedékház felállítása. Jobb módot ismert apáink mulasztása, — nem a magunk bűne az oka annak, hogy boldogulni nem bírunk, s mégis akinek csak eléje ke- riilünk, mindenik elfordítja rólunk szemeit. * Arany lakodalom. Hajdú József jónevü építőmesterünk pünkösd hétfőjén üli meg házasságra lépésének 50 éves jubileumát. Ez alkalomból a Páli szt. Vin- cze egyletnek 10 frtot adott s azon felül pünkösd napján házánál 30 házi szegényt megvendégel. * Esküvő. Ifj. Fiiser Ferencz ácsmester f. hó 15-dikén vezette oltárhoz Regele Károly városunk nyug. jegyzőjének szép és kedves leányát Sarolta kisasszonyt. Tartós boldogság édesítse frigyüket. * Propellerünk ügye jutott eszünkbe akkor, midőn Duna-Bogdany községben kiütött pusztító tüzeset alkalmából önkénytes tűzoltóink a dunai átkelés nehézségei miatt egy egész óra hosszáig a Duna parton kénytelenittettek vesztegelni. Nem ártana az ügy tanulmányozásához mielőbb hozzáfogni és ha érdemes, — rajta lenni, hogy a szentendrei sziget városunkkal rövid idő ^latt rendes járatú csavargőzössel köttessék össze. 1 Választók összeírása. Az ország gyűlési választók összeírása végett kinevezett váczi bizottság, melynek elnöke dr. Freysinger Lajos kir. közjegyző, — f. hó 28., 29. és 30-dik napjain fogja tartani üléseit a városház tanácstermében. * Hogy el ne feledjük. Folyó hó 17 dikén volt egy esztendeje annak, hogy d. u. ’/23 órakor városunk felett óriási terhes fellegek gyűltek össze s azokból paradicsom nagyságú jégdarabok hullottak alá, melyek városunk házainak, templomainak s egyéb középületeinek ablakait beverték s a fák gallyait és agait leszaggatták. * Az ipariskolai bizottság f. május hó 15-én bizottsági ülést tartott, mely alkalommal megállapította a f. éviipariskolai kiállítás és zárvizsgák sorrendjét. Ezen illési megállapodás szerint ehez képest az ipariskolai kiállítás f. évi jun. hó 10-én fog mentái itatni a városház tanacs^g^j-QÓben A. zárvizsgák és pedig: az előkészítő osztályban f. évi junius hó 13-án az I-ső A) osztályban junius hó 14-én, az I. B) osztályban junius hó 15-én végre a 11. és Ill ik osztályban junius 16 ik napján mindenkor délután 4 órakor fognak megtarttatni az ipariskola helyiségében. A bizottság egyúttal átiratot határozott intézni az ipariskolai kiállítók megjutalmazhatása czéljából segély adományozása végett a városi tanácshoz. Felkérte továbbá az ipariskolai igazgatót, hogy a helyi pénzintézetek és iparkedvelőknél és a magyar ipar fejlesztése iránt buzgói kodó polgártársainknál a jutalom dijak fokozása czéljából gyűjtést eszközöljön, s hogy e gyűjtés iránt nagyobb érdekeltség kelttessék fel a közönségben, maga a bizottság kivánt dicséretes példával előljárni s a bizottsági ülésen volt bizottsági tagok 22 frtot nyomban össze is penderítettek hoszájárulván ezen összeghez Csávolszky József 5 frttal, Dr. Freysinger Lajos 4 írttal, Dunai Szél 2 írttal, Witt Manó 2 frttal, Reitter István 5 frttal végre Dr. Mi 1 tényí Gyula 2 frttal. A bizottság utasította végül az ipariskolai igazgatót, hogy a jövő évi tanévvel iskolai takarékpénztárt állítson fel az ipariskolában s miután ezzel a napi rend kimerittetett az ülés bezáratott. * Elmaradt kirándulás. Múlt lapunkban hireszteltük, hogy a budai zeneakadémia pünkösd hétfőjén külön hajóval Vi- segrádra kirándulást rendez és hogy közben Váczon is kiszállván a székesegyházban tartatni szokott ünnepi nagymise alatt énekelni fog. Minthogy a dunagőzhajozási társaság Verőczén az idén hajó-kiállási hidat nem állíttatott tel, s igy ott a kirándulók ki nem szállhatnának és minthogy a váczi lövő-házban megtartani tervezett zene-estély helyett Migazziban püspökünk nyári kastélyába számított mulatságuk sem tartható meg: ennélfogva az egész kirándulás elmarad. * Silberstein Józsua városunk őrt. izraelita főrabbija, anyakönyvvezetőségi jogaiba a vallás- és közoktatásügyi minis- terium által megerősittetett. Eddigelé tud- tunkkal az anyakönyvi hivatalt ideiglenes minőségben Stein József vallás tanító vezette. * Útépítés. A gőzhajó állomáshoz vezető s a székesegyház terén átvonuló tő- utczát a Dunával összekötő utcza kövezé
