Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-11-04 / 45. szám
VÁG ZI HÍRLAP. az oltár körül ültek: Wladár Győző esperes, Wladár János érd. főesperes, M a r ó t h y Emil körlelkész, S z 1 u j k a Mihály, Fényes Lajos, V allentinyi Soma, Wladár Miksa, Melczer Gyula lelkészek. — Az isteni tiszteletet elkezdte S z 1 u j k a Mihály a szokásos liturgiával. Ünnepi lelkes beszédet mondottt a szószékről M a r ó t h y Emil vanyarczi lel kész. Néhány vers eléneklése után az oltár elé lépett Wladár Győző esperes s ismert ékesszólásával emelkedett, eszme gazdag, épületes beszédben rámutatott a múlt szenvedéseire s küzdelmeire, a jelen kötelmeire, a jövő reményére és a templomot meghatóan felszentelte. — Ezután a 8 lelkész az oltár kerítésén belül körbe állva, énekelte a megható éneket: „Áldd meg Isten e müvet, melyet műveltél mi bennünk! — A papi testületnek kiszolgáltatta az úrvacsoráját : Vallentinyi Soma. — Fényes Lajos egy keresztelést végzett s az uj presbyteriumot feleskette. — W 1 a d á r Miksa helyb. lelkész az oltár előtt felolvasta az egyház kivonatos történetét, melyből e közlemény elején elmondottakon kivül a következőkről értesültünk : az egyházban a lefolyt száz év alatt 22 lelkész, 18 felügyelő s 22 tanitó működött. A templom alatti sir- boltban nyugosznak : gr. Teleki József. Erdélynek volt kormányzója és gr. Teleki László, egykori franczia követ s később az országgyűlés első rendű bajnoka. — A templom restaurálása 1600 frtba került s az egész tetemes összeg önkéntes adakozásból folyt be. mihez járultak: gr. Deg'enfeld Lajos 100 frt, Kaszay Zsig- mond 50 frt, Bozó Pálné 50 frt, báró Wodianer Albert 25 frt, Wladár Miksa 20 frt, Beke Lajos 15 frt, Kompanik J. 15 frt, Horváth Miklós 15 frt. Dessewffy Ottó, Nedeczky Géza, Ondreovics László/ Futskó Mihály, id. Wladár Mihály, Kovács János, Cservenák Károly, Morva Pál, Ruga András, Jónás Pálné, Fabry Gábor, Pekala Pál, Laukó Mihály, Kún Barna, Plachy Gusztáv, ifj. Török Mihály, ifj. Wladár Mihály, Thuróczy Mihály, Hriva János, Ruga János, Farók Mihály, Egy névtelen, 10—10 írttal s számosán mások kisebb nag-yobb összeg-ekkel. Ezekenkivül gróf Degenfel d Lajosné, sz. Dessewffy Iloija ajándékozott az oltárra egy értékes térítőt, az egyházbeli hölgyek pedig 4 darab értékes gyertyatartót adtak. Vácz, 1888. heves felindulás káros következményeket vonhat maga után önre nézve úgy, mint a kedves betegre. — A beállott állapotnak bekövetkeznie kellett; a láznak előjele ez, mely azonban, hogy ily nagy mérvben fog jelentkezni, nem hittem. — Mindenekelőtt azonban kérem szíveskedjék a beteget rám bízni, és ha távozom, az ápolás terhes gondjai ez öreg cselédé legyenek; önnek pedig őt viszont látni csak akkor lesz szabad, a midőn én mint teljesen felépült leányt ön elé vezetem. — ígéri, hogy meg fogja tenni? — De hiszen ön oly dolgot kíván tőlem orvos ur, minek okát megadni nem vagyok képes; mit megérteni nem tudok. — Vannak betegségek Sziklay ur, melyek nehezebben gyógyíthatók, mint a legveszélyesebb testi bajok és ezek a lélek bajai. — Hogyan ön azt állítaná ? . . . — Azt édes Sziklay ur, hogy e gyermek leánynak szive van, mely eped, vágyó dik, mely hevesen tud dobogni és ha megtalálta azt, kiért eped, ki iránt hevesebben dobog szive; és azzal nincs tisztában, vájjon viszonoztatik e eme ér zelme : bekövetkezik egy baj, mit a szív érez. melynek gyógyításához azonban orvosszert nálam hiába keresne. — Megértett reményiem!? — 1 la feltétlen meg kell lennie, úgy távozom. A gazdag szellemi élvezet után következett a lakoma, az iskolateremben. A czigány nagy tűzzel húzta a szép nótákat, az étkezők pedig csakhamar megeresztették pohárköszöntőiket. Először is gróf Degen féld Lajos éltette a királyt s felséges családját. A helyb. lelkész felolvasta br. P r ó n a y Dezső egyetemes felügyelő meleg hangon írott levelét, melyben távollétének okait adja elő és Dr. Szeberényi Gusztáv püspök üdvözletét. Szontágh Pál éltette az evang. gazdag szegénységet; Melczer Gyula Dessewffy Ottót, mint az egyháznak leg'válságosabb időben, bölcs kormányzóját s Szontágdi Pált, mint a panszlávok ki- füstölőjét, Vallentinyi Soma az egyházat, mint Dengeleg egykori anyját, — Nedveczky Géza Melczer Gyulát, mint a pestmegyei esperesség képviselőjét. — Mondottak még sikerült felköszöntőket: V1 a d á r Miksa, Okolicsányi Gyula, Plachy Zsigmond és mások. Veres János főszolgabíró három kebelbeli tanítónak, a magyarnyelv sikeres tanításáért 25—25 frt ösztöndijt osztott ki, mit Osztroska Lajos vanyarczi tanitó, megjutalmazott társai nevében megköszönt. — Melczer Gyula a következő akrosti chonnal lepte meg a mulató közönséget: SZÍ RÁK SOKÁ ÉLJEN! Zöld tája beszéljen Isten áldásáról, Rózsák illatáról. . . Álljon sok száz évig . . . Kitűnjék az égig . . . Soha se érje baj . . . Orvossága hús, vaj. Kerülje a féreg . . . Álljon jól a „mérleg“ . . . Édes legyen álma, Lutrin nyerjen már ma . . . Jó grófja szeresse. Előre vezesse. No igy ne is féljen ! SZÍ RÁK SOKÁ ÉLJEN!! 'Vásári apróságok. Súú . . . viksz! Súú . . . viksz! Lármáz •a Széchényi utcza egyik boltlépcsőjén a fénymáz mozgó boltosa. Éles hangját mesz- szire elhallani s kör képződik körülötte. „Csak én nálam kapható a legjobb, a legfinomabb czipö és csizma fénymáz! Ide jöjjenek! Soha sem láttak még ennél kitünőbb portékát! Egy perez alatt a legfényesebbre lehet mázolni a legvörösebb csizmát. Aki nem hiszi, tartsa ide a lábát. Csak 3 krajezár egy nagy skatulyával.“ „Bácsi! a maga csizmájának nem ártana egy kevés“ fordul egy ott álló paraszthoz, ki a legnagyobb figyelemmel hallgatja. „Hát igazán olyan jó az a subiczk ?“ kérdi ez. „Adja csak ide a lábát!“ A legnagyobb egykedvűséggel nyújtja oda a paraszt és lelki örömmel szemléli, hogyan tűnik el a piszkos.vörösség czizma- száráról s hogyan fényesedik az ki rövid idő alatt. „Hát má a fejét is fényesítse ki az úr“, mondja ő a suviksz-árulónak, mikor látja, hogy az a kefét félreteszi s újra kinál- gatni kezdi áruját. „Majd a másik vásárkor!“ kiált ez hangosan s mig a paraszt szégyenkezve dör- mög* s a körülállók nevetik, a ravasz újra kiabálja: „Súú . . . viksz! Csak 3 krajezár egy nagy skatulyával.“ * * * Sokan állnak a csizmadia sátra előtt. Van keletje az új csizmának s alkusznak a vevők nyakra-főre. A szegény mester uram azt sem tudja kinek feleljen, kinek engedjen le az árból s kinek adjon visz- sza pénzéből. Oda sompolyog egy atyafi is vevő szándékból a sátor elé s válogatás nélkül kezébe vesz egy pár új csizmát. Nézegeti s mindinkább kifelé törekszik a sátort körülvevők tömegéből. A nagyon igénybe vett gazda csak félszemével ügyelhet mindenfelé s igy sikerül a jámbor atyafinak néhány lépésnyire elóda- logni. Éppen egy szerencsés fordulót akar tenni, mikor a gazda nyakon ragadja és lármát üt. Az atyafit nem hagyja cserben szerencséje. Leleményes eszével kitalálja a kibúvó lyukat s indignálódva igy szól: „De hát mit akarnak velem ? Ki látta, hogy vevővel igy bánjanak? Ott a sok között nem nézhettem meg jól ezt a pár csizmát, azért szabadabb helyre jöttem ki. Csak nem akarja majszter uram, hogy zsákba macskát vegyek ? Előbb hát jól meg akartam nézni, hogy mit veszek. De hát eresszenek el má no, hadd vegyem elő a bugyillárisomet.“ Azok eleresztik s az atyafi keresgél zsebében. Hosszabb keresés után igy szólal meg: „Ejnye csak, a pénzemet az anyjukomnál hagytam, elmegyek érte s majd mindjárt elhozom.“ November hó 4. A gyanútlanok eleresztették s máig is várják. De hiába várják. ____ Lesi fülés. Kimutatás a tüzőr torony felállitási költségeire begyült adományokról. A lefolyt héten a következő adományolc gyüjtettek : Lencsó Sándor 1 frt — kr. Kolmann L. _ 50 Pertzián G. 1 11 Alberty Ferencz . 5 11 11 Hahn Jakab _ 50 Gansl Lajos _ 15 Ifj. Hirschfeld Mór . _ 15 Németh János 15 11 Almásy József. . _ 40 11 Weisz Jakab . _ 50 Weiner G. . . . _ 20 11 N. N............................ _ 40 11 Ungár Sándor . . _ 30 Reiser Henrik 3 Szeredi János . 11 30 11 Weisz József . _ 40 Lőwinger Miksáné . _ 20 11 Reichenberg _ 10 B. Elestem . 50 Hexner J ................... 11 50 11 Guttmann István . 50 11 Kohn és Ungár . _ 11 40 11 Iparbank . . 5 Bartoss István . 1 11 Neumann Kálmán 11 50 Neumann Manó . 50 11 Breuer Mihály _ 11 20 Özv. Polák Jánosné . 1 Hegedűs Károly . 50 11 Kohn Jakab _ 20 Berinza János . 1 Ivaán János 1 N. N ............................ 10 11 Schneider Ch. János 1 11 Schmidt Károly . . 30 11 Grün hűt Dávid 1 Rassovszlcy Mihály . 30 Nyulassy ................... _ 15 Klapka József . — 30 Hornung Albert . 1 Velzer János _ 50 N. N ....................... — 50 Összesen: 32 frt 20 kr Az okt. 2 7 étől nov. hó 3-ig terjedő idő alatt begyűjtött 32 frt 20 krt, azaz harminczkét frt húsz krt átvettem. Vácz, 1888. november hó 3 án. Millmann Géza, a váczi önlc tűzoltó-egylet pénztárosa. A múlt számunkban kitüntetett s gyü- mölcsözőleg elhelyezett 285 frt 10 krhoz jelenleg nyugtázott 32 frt 2ü krt hozzáadva, van eddig összesen 317 frt 30 kr. atyámat láthassam, miután miatta véghe- tétlenül aggódom; azután pedig — de bocsásson meg jogos kíváncsiságomnak — közölje velem titkát, mit első találkozásunk alkalmával oly féltékenyen rejtegetett előttem. — Fájdalmat okozok önnek Irén, ha kérelmét nem teljesíthetem, de ezen változtatnom nem lehet. — Atyámat nem engedi ön meglátnom Tibor hiszen úgy tudom, hogy a nagy szerencsétlenség óta ő is itt van az ön gondos felügyelete alatt és mint az orvostól értesültem — hála a jó Istennek — ő is minden veszélyen kívül van ? — Mind ez igaz drága Irén. — Mi gátolja tehát önt, hogy kérésemnek eleget nem tehet ? — Irén, atyja ez ideig nem tudja, hogy kinek a háza nyújtott neki menedéket, nem tudja, hogy az annyira gyűlölt Sziklay-ak ősi falai között nyer ápolást ő és gyermeke. — De épen azért kell öt meglátnom hog-y könyörögjek előtte és épen ezen alkalomból bocsánatát kérjem. — Rosszul tenné drága Irénem. Atyja bár minden veszélyen túl van, nem épült fel annyira, hogy ágyát elhagyhatta volná; ha kegyed előtte megjelennék és tudtára adná, hogy hol és kinél van, mint menekült meg a biztos halál elől — ismerve makacs természetét — kész volna beteg ágyából erejének végső megfe. szitésével kikelni és e lakot oda hagyni. Meg Sziklay ur, ha nem akarja, hogy a baj súlyosbodjék. Hetekig tartott a gyógykezelés, melynek azonban örvendetes eredménye az lett, hogy egy napon az orvos azzal állott Tibor elé: — Sziklay ur a perez elérkezett, midőn a kisasszony ápolása reám nem tartozik. Gyönge bár ez ideig, mert a súlyos betegség erejétől megfosztá, azonban égész- sége teljesen helyreállott; sokkal súlyosabb a baj atyjánál, kinél az életerő nehezebben tér vissza a beteg testbe, őt gyógy- kezelnemkell továbbra is, de bízom benne, hogy fáradozásunkat itt is a teljes felépülés fogja jutalmazni. Tibor alig várta be, mig az orvos beszédét befejezi és indult Irén Szobája felé. Ott az ajtó előtt megkérdé az Irén ápolására bízott cselédet, ha vájjon nem lesz e kényelmetlen, ha ez időben nála megjelenik. Irén nem várta mig a cseléd az engedély megadásáért hozzá megy, mert midőn meghallá, hogy Tibor kíván hozzá menni, maga nyitá ki az ajtót és Tibor elé sietett. Tibor belépett Irén szobájába, honnan őt az orvos hetek óta eltiltá. Ott állott, előtte Irén is, kin az átszenvedett betegség nyomai meglátszottak ugyan, de elragadó szépségéből mit sem vesztett. Sokáig állottak némán egymás mellett, mert ajkaik, melyeknek oly sok mondani valójok lett volna, nem tudtak megnyílni a viszontlátás édes örömének hatása ala ti Végre Irén tőré meg a néma csendet és Tiborhoz közelebb menve annak hevesen szoritá meg kezét. — Tibor én megértém önt már korábban, tudom, hogy az mit szivében irántam érez több a közönség'es érdeklődésnél; és az önfeláldozás, melylyel életem és atyám életének megmentésére sietett, nem csupán az emberbaráti szeretet, avagy kötelesség- kifolyása : az ezeknél sokkal bensőbb érzelem által befolyásolt tett volt. — És mert egy perezre sem kétkedem, hogy a mit most mondottam, egész az utolsó szóig való, egy perezre sem habozom kimondani, mit úgy is hiába igyekeznék palástolni tovább: Tibor, édes életem megmentője, vegye életemhez, mely az öné — miután azt úgy is öntől nyerém vissza újból — szivemet is. Tibor a nagy örömtől csak annyit tudott rebegni: Irén ön nagyon boldog-gá tett. — Ha olyan boldog, miként én, úgy csak áldom Istenem, ki imáimat meg-- hallgatá. — Nagyon boldog Irén, annyira, hogy éltem ezen boldogító percze kárpótol minden fájdalmát, mit eddig átéltem. — Tibor megbocsásson — mond közbe Irén — ha e boldog perezben egyúttal kérelemmel is fordulok önhöz. — Parancsoljon bármit is és én készséggel teljesítem minden óhaját. — Feltétlenül Tibor? — Hgy engedje meg, hogy először is
