Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-10-07 / 41. szám
Vácz, 1888. _________ _______ VÁC ZI HÍRLAP. Október hó 7. T ó 1 h József megyei kir. tanfelügyelő, i Segesváry Jenő és családja, D a p s y | Sámuel és neje, domonyi Brüll Miksáné, S i m o n y i Libor és Kálmán földbirtokosok, F o g 1 e r János a gödöllői korona uradalom jószágigazgatója, mint a domonyi ág. ev. egyház felügyelője, a papok közül a már említetteken kivül; Moravcsik Mihály aszódi, Kiss Péter tóth-györki, — Mik lóssy János csővári, — Kemény Dezső maglódi, -- Sramkó Mihály aszódi tanár-lelkész, továbbá G ö n c z y Benő gödöllői ref. lelkész és Papp Károly héviz-györki ref. s. lelkész. Majthényi István orsz. képviselő ; — az ünnepelt kartársai közül: Margócsy Gyula aszódi, K*a r d o s Józseftót-györki, Kupcsek Ede ikladi, Záboji Béla kávai. Szarvas Endre héviz- györki, L i p t á k János acsai, Micsinay György zsidói, Szuchovszky Béla kis ujfalusi tanitók és Pongrácz István aszódi s Szeitleben Lajos domonyi segédtanítók. Kivülök számosán voltak még jelen az értelmiség és a helybeli egyháztagok közül. A hálaadó istentisztelet egy rövid énekkel vette kezdetét, mely után Szilárd János helybeli lelkész lépett az oltár elé, hol a lithurgiát mondta és énekelte el, majd a gyülekezet rövid éneke után a szószékre lépett, honnét a szentirásnak Szent Pál apostol zsidókhoz irt levele 13-ik része 7-ik verséből, mint alap igéből kiindulva mondta el hatásos beszédét, melyben szépen fejtegette, hogy „a tanügy férfiúiról megemlékezni kötelesség.“ A szószékről lelépett fiatal szónok után Dr. M e 1 c z e r Gyula acsai lelkész mint a pestmegyei ev. esperesség képviselője és kiküldöttje az oltár előtt tartotta meg emelkedett szellemű alkalmi szónoklatát, emlékeztetve a jubilánst a küzdelmes múlt borúira, — reá mutatva a jelennek kedvezéseire, melyet neki az újabban megalkotott családi élet boldogsága nyújt, és intelmeket intézve hozzá a jövendőre nézve. Beszédét egy költői szépségekben gazdag imával zárta be,*) mely éppen úgy mint a beszéd, a jelen volt közönség osztatlan tetszésével találkozott s az ünnepeknek meghatottságát teljessé tette. A hálaadó istentisztelet után díszközgyűlés következett, mely ugyanott nyomban tartatott meg. Kiemelkedő részleteiül megemlitendők: Margócsy Gyula aszódi ev. tanitónak a jelenvolt összes tanitók nevében elmondott ügyes és lendületes üdvözlő beszédes az ünnepeknek erre adott válasza, — végül -Tóth József kir. tanfelügyelőnek minden jelenvolt figyelmét megragadó szellemes fordula*)-Lásd tárczarovatunkat. Szerk. A „Váczi Hírlap“ íárczája. Ima. Elmondatott Micsinay Pál domonyi tanitó 25 éves jubileumán. Kegyelem Istene / kitől bő áldás jö. Hálát ád lelkem, hogy egemen nincs felhő... Rám mosolyog napod, csillagos az egem, Békében evezek a csendes tengeren. Te adtál eddig is erőt karjaimba, Hogy a hullámverés nem sodort hab-sirba, Örvények, kősziklák között eleveztem, Te védted meg sajkám és én el nem vesztem... Elek — v neked élni óhajtok halálig, — Mig hálás lelkem a testtől el nem válik. — Könnyeim hullanak: öröm könnyük ezek, Miket f elszáritnak kegyes égi kezek . . . A te kezeidbe ajánlom életem, Édes reményinek gondom reád vetem. Te atyám a gyengét változtasd erőssé, Olyan legyen lelkem, mint igazi hősé. . . Mindig erős legyek, ha keserű kelyhel Nyújtana az élet, a mostoha helyzet, Harczoljak jó harczol, le dicsőségedért, Hogy nyerhessek egykor koronát és babért.. . Égjen hű lelkemben a hit szövélneke, Ne környezzen soha a. bűnnek éjjele . . . A szeretet tüze égjen bennem végig — Remény szivárványa emeljen az égig. . . Az erények bájos virágaid hintsem, A békesség légyen állandó jó kincsem. Atyám áldd meg hazám, álddmcg egyházamat, Áldd meg családomat és egész házamat. . . En és házam sirig szolgálunk le neked. Add elérnünk egykor azt a. boldog eget, Hol le dicsőséged ragyog örök fényben, Oh atyám részesíts — örök dicsőségben Amen. Dr. Melczer Gyula. tokban bővelkedő hévvel és közvetlenséggel elmondott beszéde, melyben a tanitói hivatásról szólott, elmondván, hogy az a tanitó, ki hivatását teljesiti, megérdemli, hogy működése sikerének ünnepén széleskörű részvét keresse föl szerény magányában s mondjon neki hálát a hazafiság s nemzetiség nevében. Lelkes éljen hangzott fel e szavakra, melyből nem csak az ünnepek, hanem az ünneplő jeles szónok is megkapta a maga részét. % * * * A templomi ünnepély végeztével a vendégszerető jubiláns házánál dúsan terített asztalok köré helyezkedve gyűltek össze ismét a vendégek. S minthogy a pohárcsengés is kellemesebben hangzik, ha a koczczintgatások nem szárazon es nek, — ősi szokás szerint ez alkalommal is megeredt a szó s szebbnél szebb felköszöntőkben gyönyörködhetett a lakó mát ülő közönség. Az első tósztot Tóth József kir. tan felügyelő mondta a királyra s ő felsége családjára, melyet állva hallgattak meg' a jelenlévők; utána Szilárd János olvasta fel Láng Adolf főesperes üdvözlő levelét, majd Dr. Melczer Gyula a tréfás és kedélyes tósztok nagymestere vette át a szót, hogy felköszöntsé a jubilánst előbb egy szellemes prózában, utánna pedig a következő akrostichonban : ÉLJEN MICSINAY PÁL! Lelke mindig sikra száll. . . Jól szól róla a nóta Egy negyed század óta . . . Nem vesszővel, de tollal Mindig ha keif felszólal. . . így is mindig jót akart, CSinált is bár zűrzavart . . . Isten éltesse soká! Neje jó legyen hozzá . . . A földje jól teremjen, Itala jó bor legyen, Padlása, gór éj a telt, Adjon gyümölcsöt a kert. . . Lábán igy soká megáll: Éljen Micsinay Pál!! Az ebéd folyamán ugyan ő még többször is felszólalt éltetvén a jelenvolt veteránokat, köztük Kardos József tanítót, ki mint ilyen, már 54 éve szolgálja a tanügyet; továbbá az ünnepélyen részt- vett más vallásfelekezetü notabilitásokat és a községi jegyzőket. Majthényi István orsz. képviselő és E o g 1 e r János a jubilánsra^ Moravcsik Mihály az aszódi ev. egyház nevében szintén az ünnepekre, majd később a tanfelügy előre; S r a m k o Mihály a néptanítókra ; Kiss Péter Majthényi Istvánra, később a helybeli presbyteriumra; Tóth József a nőkre és az egyház iskolaügye iránti áldó A „de“ szócskáról. (Filológiai tárgyalás. — Legifj. Plinius után szabadon.) A „de“ szócska a közbevetés rendes alakja, a vonakodás előszava; ez azon végzetes szó, a melylyel a már elhatározott dolgot visszavonjuk, korlátozzuk, megváltoztatjuk. Ez azon kő, a melyben megbotlunk, mikor már majdnem czélnál vagyunk, ez azon köpönyeg, a melylyel az akarat takarózik, midőn az ellágyulás perczében újból összeszedi magát. A „de“ szócska azon tőr, a melybe a könnyelműség belészalad, ha látszólag barátságosan és nyíltan bánnak velünk. „Igen, nyájas olvasóm ! Ón igen jól cselekedett, midőn reám számított, én mindenkor kész vagyok szolgálni önnek . . . de . . .“ itt, igen illemesen elmondott kibeszélés következik, a mi épen meghazudtolja a lekötelező bevezetést; a „de“ mindent lerombol azáltal, hogy olcsó közvetítőül ajánlkozik a kellemes Ígérvények és a bosszantó befejezések ügyes egybekötésére. A „de“ fontos szerepet játszik az emberi élet viszontagságaiban, s ez okból szén telek neki külön tárgyalást. Mivel azonban már az egyik legnagyobb német költő,*) vagy szorosabban véve, az ördög megmondta, (mert tudvalevőleg ő mondja, s valóban legjobban érti is) hogy az elmélet fakó, szürke, ellenben az élet aranyos fája zöld: állításom igazságának bebizo nyitására nem veszem igénybe az elmé let téves világítását, hanem leszakítom annak aranyos almáit, azaz: elsajátítok az életből egy csomó tényt, a melyek megdönthetien ül hitelesíteni fogják állításom igaz voltát. Első tény. Gyula jeles ismereteket szerzett az egyetemen s a theologiai vizsgálatot szerencsésen kiállta. Jelenleg *) Göthe. Faust. I. Rész. zatkészség föllendülésére ; M i k 1 ó s s y János a Micsinay családra és a jubiláns nejére; Kemény Dezső a hazára ; Gőn czy Benő a szertartást teljesített lelkészekre és Moravcsik Mihályra ; végül Micsinay Pál köszönetét fejezvén ki a vendégkoszorú részéről nyilvánult megtiszteltetéséért, a budapesti és a domonyi ev. egyházak felvirágzásáért ürített poharat. Ebéd alatt a jóhirü aszódi czigány banda húzta a fülbemászó magyar nótákat, majd meg később, asztalbontás után a tánczra perdült fiatalság talpa alá csinálta a csárdást és folytatta majdnem kivilágos kivirradtig. így végződött az ünnepély, élénkítve megható, lélekemelő és kedélyes episo- dok által. Ez az ünnep méltó volt M i c s i- n a y Pálhoz, méltó volt az ő szép érdemeihez. Nekünk a jelenvoltaknak egy kedves emlék, neki az ünnepeknek, egy beteljesült kedves álom . . . ! Jamriska Lajos. Az aszódi templomszentelés. Az aszódi javítóintézet egyszerű díszében is gyönyörű kápolnájának felszentelése f. évi szept. hó 29-én történt meg, nagyszámú distingvált közönség jelenlétében. A felszentelési szertartást a püspök úr ő exja megbízásából O d r a y N. János gödöllői esperes plébános végezte fényes segédlettel. Ugyan ő tartotta az alkalmi szónoklatot is és az első sz,t. misét. A mise alatt az összes énekeket gyönyörű betétekkel az intézeti gyermek növendékek énekkara adta elő szabatosan, szépen,- nagy és nemes élvezetet szerezve a jelenvoltaknak, kik a kellemesen csengő, üde hangokat valódi élvezettel halgatták. Szépen közremükö dött e lélek emelő ünnepélyen a rézfuvó hangszerekre betanított intézeti zenekar is, jelentékenyen hozzá járulván a magasztos ünnep fényének és sikerének emeléséhez. Mise végeztével az egész közönség a tornaterembe vonult, hol László Zsigmond miniszteri tanácsos intézett beszédet a szertartást teljesítő Odray N. János esperes plébánoshoz, köszönetét fejezvén ki az intézet eme kiválóan emlékezetesnek maradó ünnepélyén teljesített egyházi szolgálatáért. Innét az intézet udvarára vonult ki a közönség, hogy tanúja legyen a növendékek diszfelvo- nulásának, kik négyes sorokban a zene kar által játszott induló hangjainál léptettek el a vendégek előtt. Az ének és zenekar szervezésének fárasztó munkáját Cseh intézeti családfő vállalta magára s igy a mai nap sikere nagy részben az ő személyéhez fűződik. — Magának az intézetnek kiváló gyakorlati érzéket feltételező vezetése- G a á 1 még csak tizenkét év óta papjelölt s mint a főtiszteletes helyettese, szorgal másán szónokolt, esketett, keresztelt; két év óta pedig egy falusi hitoktató kedves leányának boldog vőlegénye, igen kevéssel megelégszik, — szóval bir mindazon tulajdonokkal, a melyeket egy derék, falusi tiszteletestől kívánni lehet s élteti őt a remény, hogy a legközelebb vacáló állást megnyeri; mert hiszen ö rajta van a sor, s a consistorium ismételten biztosította arról, hogy az első alkalomadtán meg- emlékszik róla. Végre plébánia üresedés lesz. Gyula nem mulaszt el semmit, a mi ügyét előmozdíthatná; a legjobb re- reményekkel kecsegtetik és ő átadja magát a reménynek. Egy szép (vagy csúnya) napon a consistorium elnöke hivatja őt, s a következőképen szólitja meg: Úgy érdemei, mint a korszerinti rangsorozat folytán, önnek kelL megkapni a b . . . i plébániát, a főconsistoriumnak nincs semmi kifogása ön ellen, sőt örvend, hogy ily derék, tudományosan képzett s hivatalában buzgó fiatal embert láthat papjelöltjei élén s ezen alkalommal teljes megelégedését fejezi ki ön előtt“ — (Gyula magánkívül van a megelégedettségtől, ah! de itt jön a végzetes utómondat, elkezdve ama baljóslatterhes szócskával) - „de“ — röviden : Gyula nem kapja meg a plebá niát s a szerencsétlen fráter Bethesda tava melletti várományos állapotában marad.**) Különben a „de“ szócskát igen sokféleképen lehet kiegészíteni. Az elnök persze, hogy csak igy szól : „De a sajátságos viszonyok következtében a főconsistorium kénytelen az állást idősb s az ügyekben jártasabb egyénnel betölteni.“ Vagy: „de azért a főconsistorium továbbra is a jelenlegi állásában óhajtja látni.“ A valódi értelme azonban mindegyiknek ilyes valami lehet: „de a főconsistorium másodtanácsnokának fiát, vagy a feleségem komornájának a vőle**) Bibliai monda. M. Pál igazgató személyében kitűnő megoldást talált, melyről már skorábban is, de legelőképen ma mindenei örvendetesen és alaposan meggyőződhetett. — Olyan férfiú, mint a minőnek At ismerjük, ki bárha az intézet bölcsőkorát éli is — azt a fejlődésnek mégis ilyen szép fokára emelte, feltételeznünk engedi, hogy az aszódi javítóintézetet folytonos alkotásaival fejlesztve, nem sokára e nemben mintaintézetté fogja emelni. , — a — x. Kimutatás. A tüzőrtorony fölállitási k(Jt .ígríre befolyt adományokról. Nevezette^ fra eddig a következők adományoztak : Schuszter Constanti megyés püspök ur ő nagyméltósága . . J 00 frt N- N ...............................................20 frt Dr. Virter Lajos ........................ 15 frt Összesen : 1 35 frt szóval is százharminezöt forint. Fenti összeget átvettem. Vá.cz, 1888. szeptember hó 28-án. Millmann Géza. a váczi önlc. tűzoltó-egylet pénztárosa. ÚJDONSÁGOK. O felsége a király névnapján a székesegyházban a szokásos misét Schuster Constantin püspök ő Exja végezte fényes segédlettel. E misén az összes hivatalok résztvettek. Ott láttuk R é t y Ignácz polgármestert is, kit huzamos idő óta tartó betegeskedése miatt már rég láttunk. * Tisztelgés. A helybeli róm. kath. iskolaszék küldöttsége múlt hó 30-án tisztelgett Újhelyi István, és Czettler Antal kanonokoknál, mint az iskolaszék új tagjainál. Újhelyi István ez alkalommal 100 frtot ajánlott fel az iskolaszéknek a „Rákóczi“ sétatéren emelendő gyermekovó intézet felállitási költségeire. Szép tettéért a közönség nevében fogadja köszönetünket. * Kinevezések. A helybeli kir. orsz. siketnéma-intézethez múlt hó folyamán kineveztettek Krbek Arnold és Kiinda Kálmán tanárgyakornokokká, G o g o 1 a Margit és Balázs Jozefa kézimunka tanítónőkké. Nevezettek már el is foglalták állásaikat Krbek Arnold kivételével, ki időközben Zomborba neveztetvén, ki ez állásáról lemondott. Helyét valószínűleg ujabbi pályázat utján fogják betölteni. * Kitüntetett tanitók. Pestmegye minden évben jutalomban részesíti azon tanítókat, kik a magyar nyelv tanitáságényét kell előbb tekimetbe vennünk, mielőtt önre gondolhatnánk.“ stb. stb. Második tény. Lajosnak szép hivatala és csinos vagyona van s élénken gondol a házasságra. A múlt évben egy bálon megismerkedett Péterváry bankár leányával. A fiatal hölgy igen szellemes és szeretetreméltó volt. Lajos úgy vélte, hogy a leány többi imádói között őt kitünteti. Ezen észrevétel után mindig jobban közelitett a szép Marihoz s igyekezett értésére adni szivére és kezére tett számítását s úgy észlelte, mintha a leányka apró kegyei nyilvánítása által elhatározó lépésre bátorítaná őt. Mint becsületes • ember, a ki egyenes úton szokott járni, fölkereste a bankár papát, hogy véleményét kipuhatolja. A bankár eleinte nem értette őt (vagy nem akarta) azt vélvén valami üzletet akar vele kötni, Lajos kénytelen nyíltan beszélni, mindig nyíltabban ; lehetőleg nyíltan. Végül Péterváry ur feláll s igen udvariasan felel: „Tisztelt ülnök úr, nagy szerencsének tartom s igen megtisztelő reám nézve, hogy leányom, ki, — bár atyja vagyok, megmondhatom, — ig'en kedves leány, oly mély benyomást gyakorolt önre. Ön egészen olyan ember, a minőt én vömül óhajtok s egy perczig sem kétlem, hogy Mari mint az ön neje boldog lenne, — de — ö még igen fiatal, nem akarunk megválni tőle,“ vagy: „de már három év óta el van jegyezve titokban üzlettársam fiával.“ stb. stb. Ennek a „de“-nek meg körülbelül ilyes valami az értelme : „de még csak az kellene, hogy egy silány ülnöknek adjam a leányomat,“ vagy : „deén nemes embert akarok vömül“ és még ezer, meg ezer „de,“ a melyek bolondabbnál bolondabb utómondatot kezdenek meg; ilyeneket azonban a finom bankár udvariasságból, vagy óvatosságból elhallgatott. II armadik tén y. Sok kárbaveszett könyörgések között eltelt hosszú hónapok után Károly végre megnyerte imádott
