Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-06-10 / 24. szám
II. ÉVFOLYAM. 24. szám. VÁCZ, 1888. JUNIUS 10. VÁCZI HÍRLAP HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDÉKÜ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: lelyben házhoz hordatással, vagy _a vidékre postán való elküldéssel egész évre ........................................ ii frt — kr. fél évre .............. ......... .'.............. Í5 » — » negyed évre ......... ............................ 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések: ^ •. sora (négy hasábos garmond sor) ............................................. 20 kr. Nyilt-tér: sora 30 kr. Bélyeg illeték : minden beigtatásnál ................................. 30 kr. A nyugta-bélyeg külön fizetendő. A nyaralóknak. Többször elmondottuk már, hogy v városunk jövője attól függ, hogy meny- f i nyíre leszünk képesek a szomszédos I főváros közönségének egy részét az ál- 1 tál, hogy az itt való tartózkodást kedvessé, kellemessé tesszük, nyaralásra i magunk közé édesgetni. A főváros lakossága nyáron Budapest gőzös, poros levegőjében nem ké- q pes megmaradni. Kifelé siet, zöldet, i friss levegőt keres. A nyaralók száma ; évről-évre szaporodik és tekintve, begy ß a főváros népessége folyton szaporodik r s a népek igénye folyton emelkedik, d biztosan számíthatunk rá, hogy a fo- v városi nyaralók száma évenkint mind rohamosabban fog szaporodni. A Duna mentén levő községek mindegyre keresettebbek lesznek. A Duna tekintélyes vize által mindenkor kellemesen mérsékelt és az északi szelek által szaporán megtisztított jó levegője az egészség fen tartására, különösen pedig a gyermek-nevelésre alkalmassá teszi városunkat. A Naszál, a Vértesek és a diósjenői ■►hegyek dús erdejének élete mig egyrészt az egészséges levegő képződésre kedvező befolyást gyakorol, addig test's edző kirándulásra, sétára a környékbeli nagj7terjed-elmIX. szőlőhegyek pedig nyári lakok és kertek tetszés szerinti . építésére és berendezésére kellemes helyekül kínálkoznak. A Dunának fürdésre hasznos és egészséges vize alkalmas terül szolgál a csónakázási sport kultiválására. A várost körül vevő források kristály vize egymagában elég vonzó erővel bir, hogy az üdülést óhajtók felkeressék. Budapesttel vasút, gőzhajó-járás és országút köt össze. A vasút naponta nyolezszor, a gőzhajó kétszer szállít Budapest felé és ugyanannyiszor onnét Á „Yáczi Hírlap“ tárczája. Patak mellett. Föléd hajolva kis patak, Elnézem gyors futásodat, Ezüst habod vígan zajog, Pezsg, fut, mikén t a gondolat. Ezüst karján az egyik itt Letört virágot visz tova, Száradt fahéj a másikon, Mit rá a vad vihar doha. Merengve nézem habjaid, Tűnődve nézlek játszi ér; S minden haboddal lelkemen Uj eszme s gondolat kisér. Imigyen tűnnek napjaim, Pezsegve, futva, mint habod, Örömvirágot visz emez, A másik bánatot. Együtt futánk egy czél után, S e czél a boldog nyugalom; Te azt eléred biztosan, Nekem az csak tűnő álom. Szegvári. í Képek az egyháztörténelemből. //. Érdekes, de veszélyes rajongók. 1. A budai császárfürdő és az irgalmasok I intézete közt meglehetős riéptelen a Duna partja. Pedig e térségen néhány év óta személyeket csak legyen, akinek utazó kedve akad. A gyorsvonat 35, a személyvonat 45, az omnibus 60, a gőzhajó lefelé 75, felfelé 120 perez alatt teszi meg a Budapest-Vácz közötti utat. Többször rövidebb idő alatt és kevesebb pénzért megtehetjük az utat Budapestre és vissza, mint a fővároshoz közel épült nyaralók tulajdonosai. Az igaz, hogy ezek, vagy ilyenek a szomszédos községekben is feltalálhatók, — de nekünk sok egyebünk is van, a mikkel a környékbeli községek egyike sem dicsekedhetik. Van iparunk, van kereskedésünk és igy a nyaraló, ha valamire szüksége van, azt helyben is megtalálja, nem kénytelen azokat másunnét hozatni. Van gymnasiumunk, vannak elemi iskoláink, jól berendezett leány-iskolánk, van leánynevelő intézetünk egyszóval meg van minden arra, hogy gyermekeink az egyetem ajtajáig felneveltethessenek és kitanittathassanak. Vannak orvosaink, kiknek, — nem volt czélom, hogy bókoljak — elméleti és gyakorlati képzettségére és képességére nyugottan reá bizhatjuk magunkat, van két gyógy tárunk, hogy a szükséges szereket kurta idő alatt s kevés fáradság mellettjmegszerezhetjíik. Van tfá^rsadalrnunk elég közlékeny és elég eleven, úgy, hogy az idegen nem búsulhat azon, hogy köztünk agyon unja magát. Van piaczunk mindennap s van lie- tenkint kétszer heti vásárunk. Minden élelmi és élvezeti czikk kapható mindenkor ép úgy, mint Budapesten s olcsóbban, mint itt. Városunk is csinosodik. Fásitjuk ut- czáinkat és kövezzük járdáinkat. Lakóházaink teljesen kielégíthetik az igényeket. A belváros kivételével minden háznak van tágas udvara, kertje. A házbér sem magas. eredeti látványt élvez olykor-olykor az arra tévedt csekély közönség . . . Egy feketébe öltözött férfi színpadias komolysággal egyenesen a folyamnak tart. Utána lépdel néhány más férfi és nő az alsóbb néposztályból. A viz széléhez érve, mindannyian egy oda rögtönzött fehér sátracskába vonulnak, honnét nemsokára fürdői toilettehez hasonló pongyolában tűnnek elő. — A parton ácsorgó rendőr mindezt stoikus nyugalommal szemléli s a világért sem figyelmeztetné a vízbe készülő alakokat a kapitányi rendeletre, mely szigorúan tiltja a szabadban való fürdőzést. Pedig a vezérférfi tagjait immár a folyó ezüst habjai csapdossák s a vele jöttek egyike szintén a vízbe lépett. Úgy látszik azonban, mintha a két egyén nem fürödni, hanem egyéb valamit akarna cselekedni a vízben. A vezérférfi ég felé emeli szemeit, majd azután mellette guggoló társát háromszor egymásután egész testével a hullámokba alámeriti. A megfürösz- tött társ összetett kezekkel, dideregve csakhamar a szárazra jő. Utána egy másik lép a Duna vizébe, ki hasonló fürösztés- ben részesül. Ily módon valamennyi társát érintkezésbe hozza a folyam hullámaival a érdekes vezér s végül ő maga is kilép a Dunából. A fürdői pongyolát a rendes toilettel fölváltva, szép csendben, ájtatos arczczal jönnek föl a partra a titokzatos ismeretlenek. Ugyan miféle szentek ezek ? — kérdi Épen a fővárosiak kedvéért alkottunk lakbérleti szabályrendeletet s ebben megállapítottuk, hogy a lakbérleti negyedek kezdetei a fővárosiakkal essenek egybe csak azért, hogy a ki ide akar jönni lakni, ne kelljen két helyütt egyszerre lakbért fizetnie. És a mióta a fővárosban alkalmazott vasúti hivatalnokok felsőbb rendelet következtében városunkból kihurczol- kodtak, annyi az üres lakás, hogy a nyaralni kívánkozó minden időben könnyen juthat lakáshoz, csak jönni akarjon. Mi ijeszti el mégis a nyaralókat városunktól, mikor a környékbeli falukat ők teszik nyáron népesekké? — Régi rósz hírnevünk. Püspöki látogatás. (A Kecskeméten megjelenő „Kecskeméti Lapok“-ból vettük át.) Évtizedek múlnak, hogy városunkat egy szerre annyi püspöklátogatás szerencséltetné, mint ez most történt. Neszveda István, fölszentelt püspök úr Ő méltósága május hó 26-án d. u. 372 órakor a budapesti gyorvonattal érkezett hozzánk a bérmálás szentségének feladása végett. A vasútnál a róm. kath. egyháztanács küldöttsége és a városi hatóság nevében a rendőrkapitány által fogadtatott. Innen az összes harangok zúgása mellett a templomba ment, melynek bejáratánál Bogyó Pál apát-plébános a szokásos egyházi szertartás mellett üdvözölte. A püspök tiszteletére Vasárnap délben 12*/2 órakor a plébánián diszebéd tartatott, melyen 70-en vettek részt. A felköszöntők sorát maga a püspök úr nyitotta meg — poharát emelve Schuster Konstantin, váczimegyés püspökre, a kecskeméti róm. kath. egyháztanácsra és Bogyó Pál apát-plebánusra. A püspök úr rendkívül szívélyes, kedves és leereszkedő modora az összes jelenlevőket megnyerte. halkan a néző publicumként szereplő polgárok egyike a rendőrt. — Ezek kérem alássan baptisták! válaszol a kérdett. — Baptisták! — ismétli a polgár és mosolygó arczczal még egyszer végig nézi a távozókat s ő maga is tovább folytatja sétáját. Vájjon miért mosolygott ama polgár? Ki tudná azt megmondani! Talán azt gondolta magában: mily furcsa az, hogy mai nap, a XIX. század utolsó éveiben is hívőkre talál oly vallásfelekezet, melyet nálunk néhány év előtt sokan még csak névről sem ismertek. Vagy talán történelmi reminiszczencziák csalták ama polgár arczára a mosolyt? Talán arra gondolt, hogy a baptisták felekezete nem más, mint egyik elágazása a régi anabaptistáknak, ama rajongó szektának, mely annak idején érdekességekben gazdag és komikus vonásokkal is bővelkedő lapokat szolgáltatott Klio vastag könyvéhez. Ha az a budapesti polgár érdekkel gondolt vissza az anabaptista névhez fűződő történeti eseményekre: akkor tán e lap tisztelt olvasóinak is kedves szolgálatot teszünk, midőn a nevezett rajongó felekezet viselt dolgainak emlékét kissé felfrissítjük. * * * A mai nap nagyon is csöndes és békés baptisták és anabaptisták ősei ugyancsak lármás és garázda ficzkók valának. Nem Felköszöntőjére Bogyó Pál apát-plebános úr válaszolt a nála már megszokott szellemmel, érzéssel és őszinte melegséggel. Ezek után beszélt még Horváth Döme, nyug. kir. táblai tanácselnök, ki poharát a Kecskeméten annyira szeretett főpásztorra emelte. A püspök úr hétfőn délután városunkból hazautazott. Május hó 29-én d. u. 5 órakor érkezett városunkba Dr. Schuster Konstantin, váczi egyházmegyei püspök Úr ő Nagyméltósága. A lajosmizsei határnál a városi hatóság nevében a rendőrkapitány és nagy számú küldöttség, — a budai úti szőlőknél pedig a róm. kát. egyháztanács nevében Zimay Károly főgondnok által lett ünnepélyesen fogadva. Innen lovas bandérium és beláthatlan kocsi és néptömeg kíséretében, az összes harangok zúgása mellett, tartotta bevonulását városunkba, egyházmegyéjének első községébe. Az ut- czák, melyeken végig vonult, ünnepi szint öltöttek. A megyés püspök a templom bejárásánál egyházi szertartás szerint lett ünnepélyesen fogadva. A templomban tartott ima után a jelenlevőket főpásztori áldásában részesítette, ezután pedig a templomot, ennek felszerelését vette tüzetes megvizsgálás alá. Erre a törvényhatóság, a törvényszék, az egyházak, az infézetek, testületek es hivatalok tisztelgését fogadta. E küldöttségek fogadása után a polgári leányiskolát látogatta meg. Másnap délelőtt a bérmálás szentségét adta fel, azután meglátogatta az elemi iskolát és látogatást tett a polgármesternél; délután pedig az egyháztanácscsal ülést tartott egy városunkban létesítendő leánynevelő intézet érdekében. Másnap, azaz Úrnapján személyesen vezette a körmenetet. Déli 12J/2 órakor diszebéd tartatott a plébánián, melyen 120 an vettek részt. A felköszöntők sorát a megyés püspök úr 0 Excellenciája kezdte meg. Elmondta, hogy Kecskemét egyház- m egy éj ének szemefénye, földi koronájának ékessége, mert örömteljesen tapasztalta, csoda, hisz fölöttébb izgalmas időkre esett világtörténeti szereplésük. A XVI. század elején kitört szellemi forradalom: a Luther által kezdeménye-' zett reformáczió, mint tudjuk, európa- szerte pezsgésbe hozta az elméket. A hit- ujitó szerzetes példájára mások is szintén hitujitókként kívántak szerepelni. Hiába akarta az 1521-iki vormsi országgülés Luthert elnémítani, hiába nyilvánitá őt a császár „vogelfrei “nak — mert a hitujitó Warthburgban biztos menhelyre talált — hívei pedig továbbá is makacsul ragaszkodtak a hitujitási eszmékhez. Mig Luther warthburgi magányában heves tollforga- tással űzte el unalmát s amúgy mellékesen a vele incselkedő ördögöt is megregulázni törekedett, azalatt híveinek egyike olyasmit sütött ki a szent írásból, a mire eddigelé Luther, és az előtte élt hitujitók még csak nem is gondoltak. A leleményes férfiúnak Storch Miklós volt a becsületes neve, ki Luther föllépte előtt Zwickau- ban mint posztógyártó kereste kenyerét, A wittenbergi reformátor eszméinek elfogadása azonban sajátságos becsvágyat keltett föl a vallási rajongásra hajlandó iparos keblében. Ha Luther az egy egyszerű barát — gondola magában Storch — a szent írással kezében még a pápával és a császárral is szembe szállva százak és ezrek tapsai közt uj vallási tanokat hirdet, — miért ne vállalkozhatnék ilyesmire egy posztógyártó is, ki épp oly folyékonyan
