Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-04-29 / 18. szám

Vácz, 1888.

Április hó 29.

bizonyságát adta annak, bogy egy rendezett tanácsú város összes ügyeinek önálló vezetésére elég készültséggel és képességgel bir.

Nem zárjuk ki azokat sem, akik csak a törvény legcsekélyebb követelményeinek tettek eleget; tehát azokat sem, 'akik- á jogi négy évi tanfolyamnak bevégzésé* után csupán az állam- tudobírán-yi állam vizsgálatot állották ki: de megköveteljük, hogy annyi készültségről, amennyit az ügyvédi illetve jogtudori oklevél igazol, a közigazgatási tudományok gyakorlati elsajátítása és tettekben nyilvánuló ismeretei által nyújtson biztosítékot.

Az ügyvédi rendtartás még az ügyvédjelöltektől és joggyakornokoktól is több elméleti készültséget kivan meg, mint a jogi négy évi fanfolyam bevégzését és az államtudományi vizsgálat letételét.

És mégis a törvény már ahhoz is, hogy valaki ügyvédi, illetve gyakorlati birói vizsgálat letevéséhez bocsáttathassák, három évi illetve bírósági (fogalmazási) gyakorlatot kíván, és még ezt is aként, hogy legalább egy év a jogtudorság elnyerése után tölttessék el, az ügyvédi illetve gyakorlati birói vizsgálat kiállása nélkül pedig senki se ügyvéd, se biró‘ se közjegyző nem lehet.

Kérdjük már most, hogy melyik állás betöltőitől követelhet a nagy közönség több garantiát: az ügyvédtől-e, kihez csak akkor megy, ha maga akar, s ekkor is bőven válogathat közöttük, a közjegyzőtől és birótól-e, kikhez csak ügyes-bajos dolgaiban kénytelen fordulni, vagy egy város polgármesterétől-e, akinek hatáskörét ki nem kerülheti, akinek intézkedéseit akarva nem akarva kötelezőknek kénytelen elismerni ?

A válasz kétségtelen: a polgár- mestertől.

Ez okból de lege ferenda még azt is megkövetelnők, hogy az ügyvédi oklevéllel nem biró jogvégzettek csak az esetben választathassanak meg polberendezései, a közterek ékítményei vallanak művészi kezekre, hanem az üzletek kirakataiban is csupa szép művészeti tárgyakra, szobrokra, képekre bukkanunk; mondhatnók, az üzleti helyiségek mind meg annyi szobor- és képcsarnokok.

Az Uffizi és Pitti-íéle galleriákban szinte elhódít a sok látvány. Kár, örökre kár, hogy az itt látható remek müveket erős naturalistikus irányzat jellemzi. A különben bámulatosan szép képek és szobrok kilencz-tized részének czélja nem más mint leplezetlenül elénk tüntetni a testi bájakat, melyeket a szemérem a ruha leplébe burkol. Mennyivel szebbek Murilbmak müvei, főleg a világhírű Madonna della sedia! Mig a merészen ecsetelt testi bájak csak érzékeidhez szólnak: a szeméremmel számoló igazi műremekek lelkedet ragadják meg.

A szépművészeti productumokban oly annyira gazdag Flórenez művészies becsű templomok dolgában meglehetősen szegény. Mintha csak most is sinylenék az itteni templomok 11. lápot nagyherczegnek egy század előtti dulásait. Lipót nagyon unhatta magát nagyherczeg korában, s mert még nem sejté, hogy egykor az ő fejét is császári korona fogja díszíteni, — unalmában fivérét II. József császárt kezdte majmolni. Fejedelemségének kis területén ugyanoly scénákkal mulattatta magát, a minőket, császári bátyja tágas birodalmájak országaiban előidézett. Kikergette •colostoraikból az ártatlan szerzeteseket, *,lkobozta jószágaikat, a templomok ékit- nényeít tetemesem megcsökkentette, betiltá l búcsú járásokat s. t. b. Mint gondolni ebet első sorban Flórenez templomai let ek az uralkodó nagyherczeg furcsa muVÁCZI HÍRLAP.

gármesterekké, ha az államtudományi államvizsgálat sikeres letétele után köz- igazgatási fogalmazási alkalmaztatásban eltöltött három évi folytonos gyakorlatot képesek kimutatni s ennek eltöltése után a közigazgatás körébe vágó összes tudományból külön g y a k o r- ha t i vizsgálatot álló 11 a k k i.

Igaz, hogy ez esetben csak az fog közigazgatási pályára lépni, aki azt életpályájául választotta; de ez szerintünk inkább szerencsének mint bajnak lesz tekintendő; mert kívánatosabb, hogy a városok közigazgatása szakavatottak, mint hozzá nem értő laicusok kezeire bízassák.

Az is igaz, hogy e kivánalom kivihetőségének a törvényben gyökerező két erős gát van útjában.

Az egyik az, hogy e sakazv á 1 a s z t- h a tó polgár m esterré, aki k ö z - ségi választói joggal bir, községi választó pedig csak az lehet, aki a községben két év óta állami adót fizet.

Ez persze nagyon megnehezíti azon követelmény érvényesitését, hogy minden város megfelelően qualificált egyént üdvözölhessen polgármesteréül.

A másik az, hogy a polgármester állása minden 6-d i k évben v á- 1 asz tás alá esik, ami leginkább azokat riasztja el a közigazgatási szolgálattól, kik a hivatalt életpályájuknak tekintenék.

E két gát sem oly erős azonban, hogy azoknak lerombolása lehetetlen volna.

Sót azt hisszük, hogy az első gát megfelelő eldöntése maga után vonná a második eldöntését is.

Nem vitathatjuk végig a kínálkozó s törvényhozási intézkedésekkel megvalósítható módokat már csak azért sem, mert egyes kérdéseknek ily intensiv tárgyalása egy vidéki lapnak szánt vezérczikk keretébe nem fér : hanem röviden rámutatunk a „M. K.“ czikkezői által ajánlott módokra.

Hogy a városok a qualificált személyekben meg ne szoruljanak, a törvény

latságának áldozataivá. Én úgy találtam, hogy a fejedelmi vandalismust a flórenczi dóm mai napig sem heverte ki. Külseje ugyan ujabbkori restauratio folytán sokat mutat, de belsejében meglehetős üresség tátong felénk, — világlata is nagyon gyarló, nem csak homály, de valóságos sötétség borul a sz. helyre, — melyből csalódva s elégedetlenül távozunk.

»Sokkal kedvezőbb a benyomás, melyet Flórencznek legnevezetesebb tere a piazza della signoria s ennek szomszédságában a hajdani kormány tanács (signoria) gy dilié lye a palazzo vecjhio ránk gyakorolnak. A tágas térnek hatalmas vizmedeu- czéje óriási szobraival, — a pompás pa Iota gyönyörű oszlop csarnokaival, — a tanácskozási terem, remek freskóival Flórenez aranykorára, a Mediciek napjaira emlékeztetnek bennünket.

Flórenezet elhagyva egyenesen haza utaztunk. — A helyett, hogy a hazautazás egyformaságát leírnám, — az olasz népről s egyéb olaszországi éleményeimről fogok egyet--mást elmondani.

Ida sokad magunkkal utazunk, meg van az a előnyünk, hogy külföldön tartózkodva kevésbbé érezzük magunkat idegenekül. Mi magyar zarándokok egy darab Magyar- országot hoztunk magunkkal Olaszországba s bármerre jártunk, — társalgás tekintetében mindig otthon találtuk magunkat.

A tömeges utazásnak azonban másrészről az a hátránya, hogy kevesebb alkalmat nyújt a külföldiekkel való érintkezésre, — az idegen nép viszonyainak ta nulmáriyozására. - Idomai zarándoklatunk nak is ez volt egyik tagadhatlan hátránya. Ámde azért teljesen el nerti zái'kozhatt mik

ide vonatkozó korlátolását el kellene törülni és meg kellene engedni, hogy a polgármesteri .állásra más városbeli qualificált egyén is megválúsztathassák.

Hogy pedig akadjon ember, aki a városi közigazgatást életpályának vá- laszsza, biztosítani kellene számára a megélhetést akkorra is, mikor máj- nem képes dolgozni, vagy hivatalát egyéb okból elhagyni kénytelen, ami a városnál nyugdíj alap létesítése vagy a városoknak a megyei nyugdíj intéz ménybe való belépése utján lenne leghelyesebben érvényesíthető.

Az ilyként, biztosított, tisztviselői karnak az az előnye is megvolna, hogy nem lenne kénytelen a vármegyének kegyeit keresni gyakran a város kárával is.

Addig azonban, mig a kérdések a közállomány érdekének minden t lantét,ben megfelelőles: el nem intézteinek, nem marad más hátra, mint az, hogv azon rendezett tanácsú város, melynek elég qualificált embere nincs, tegyen le rangjáról és legyen nagy község.

Gains.

Magyar királyi belügyminiszteri rendelet.

1953/1V. a) Az állami fogyasztási adók után engedélyezett községi pótlékok az országban több helyen nem meghatározott tételek szerint, hanem az állami adótételek bizonyos százaléka szerint számíttatnak és szedettnek be.

Tekintettel most már az 1887. évi XLVII. t. ez. határozmányaira, melyek szerint a. jelenlegi állami fogyasztási adótételek f. évi április hó 1 tői kezdve a boradónál 50, a ezukor fogyasztási adónál szinte 50, és sörfogyasztási adónál 100°/0-kal lettek felemelve, s mert az állami fogyasztási adójövedék érdekében nem tartom megengedhetőnek, hogy a százalékok szerint enge délyezett községi pótlékok a mondott időponttól kezdve a felemelt adótételek után is ugyanabban a százalékban is szedessenek be, felhívom a vármegye közönségét, hogy a mennyiben a területén oly községek, illetőleg rendezett tanácsú városok vannak, a melyekben az állami.fogyasztási adóval terhelt tárgyak után községi fogyasztási adó szedetik és az utóbbi az állami adó tételek szerint megállapított százalékokban van engedélyezve, intézkedjék az iránt, miszerint e százalékok f. évi április hó 1-től kezdve megfelelően leaz idegen ország lakóitól s több oldalról megismerkedtünk azoknak jellemével.

Megvallom, az olaszok iránt soha sem éreztem valami különös rokonszenvet ; de mióta országukban megfordultam, rokon- szenvem hévmérője nem hogy magasabbra szökkent volna, de sőt a zérusnál is alább szállott. — Megengedem, lehetnek az olasz népnek kedves tulajdonságai, lehetnek di cséretes jellemvonásai. Mindezeket azonban szorgosan rejtegeti s csakis fogyatkozásait érezteti az idegennel. — Mi legalább magyar zarándokok uni sono szidtuk a taliánt. Első sorban is azon a leplezetlen szemérmetlenségen ütköztünk meg, melyszerint a taiián urak és nem urak, tározóinkba jó mélyen belemarkolászni óhajtottak. Mindenért tízszeres árt követeltek. Bármily csekélységet vásároltunk, czigány módra kellett alkudnunk, mert különben rászedtek bennünket. S a minthogy a ta1 ián természetesnek tartja az idegen ki- zsebélését: úgy ő sem tesz fel felőled semmi jót. Folyton arról gyanúsít, hogy őt szintén megakarod csalni, s mert min den furfangja mellett is meglehetősen, ügyetlen és könnyen zavarba jő, ha egyszerre többekkel szükséges számolnia, a saját tévedését a te bűnödül rója fel. Alig volt nap, hogy vagy a pinezér, vagy az omnibuszon alkalmazott konduktor arról ne panaszkodott volna, hogy valaki 10 vagy 20 centesimivel kevesebbet fizetett, — s azután addig sopánkodott, addig lármázott az állítólagos kárvallott, míg valamelyikünk oda nem dobta neki a kívánt összeget.

Udvariasság dolgában is nem csekély hatramaradottságot tanúsít az olasz. Nálunk’, ha vendéglőbe lépsz : a pinezér legott,

szállíttassanak, agy hogy ezen időponttól kezdve a k ö z s é g i pótlékok ezimén az említett helye Ive n b e s z e d e n d ő összegek a j e 1 e n 1 e g i á 1 1 a m i adótételek -után az engedélyezve levő százalék szeri n t e z i d ő sze- r i n t járó tételeknél többet ne tegyenek.

Ezen irányban tett intézkedéseiről mielőbb jelentést várok, egyszersmind felhívom a vármegye közönségét, hogy arról, vájjon a, területén levő községekben a bor, hús, ezukor és sörfogyasztási állami adó után, vagy e mellett az említett adó tár- gyak, nemkülönben a szesz es pálinka nemű italok után netán önállóan községi fogyasztási adó, pótlék vagy dij szedetik-e vagy nem az első esetben az illető községnek a. szedett községi fogyasztási adó tárgya- nalc (bor, sör stb.) mérvének, úgy szintén az ^ adó szedhetéséré nézve az 1886. évi XXfl. t.-cz. 162. §. és az az előtt érvényben állott törvények alapján megkívántaié kői mányhatósági engedélyt magában foglaló felsőbb rendeletnek kitüntetése mellett, felvilágosító jelentést tegyen. Budapesten, 1888. február ho 18-an. A miniszter helyett: Lukács György, s. k. államtitkár.

Mégy séta.

— Elbeszélés. —

Az elsőn és negyediken magam is jelen voltam. Hogy a másik kettő miként folyt le, azt megírta az én jó Andor barátom. Az első vig, enyelgéstdi, dalos séta; a negyedik már szomorú, telve halott énekkel. Nemde furcsa degradatio ? Pedig úgy volt. Nem az én gyarló phantasiám csinálta; úgy folyt le valóban, amint leirom ... .

Bizony mi városiak csak akkor érezzük, mi az a kellemes,- ha a szerencse az örökös zajból kivet egy oly kedves, csendes faluba, a milyenbe én jutottam.

Vészel volt az a község, hol én a falu örömeit először izlelém. Itt laktak az én legkedvesebb barátom szülei, kiknél ő a

szünidőket tölté. Anti or, kivel nyolez tanév alatt úgy összeforrtam, hogy szinte fájt. ha nem voltunk mindig együtt, egészen oly hajlamú, jellemű fiatal ember lett mint én.

Nem is csoda, ha lelkünk úgy hasonlított egymáshoz, hisz nyolez évig alig lehetett bennünket egymás nélkül látni. De aztán válnunk kellett. Andor Váczon ideológus lett, én meg Pesten bölcsész.

Rossz is volt az az első év egymás nélkül ! Mint leveleinkből kitűnt, ő nélkülem, én nélküle nem képeztünk egy tökéletes embert.

emberségesen üdvözöl, udvarias készséggel elszedi tőled a kalapot és kabátot, s kérdi: mit parancsolsz. Nem ilyen ám a taiián pinezér; ő mereven és némán bámul rád, ha az étterembe jösz, s azt várja te szólítsd meg őt. — De még az úri emberek se mutatnak valami finomabb modort az idegennel szemben. Ha együtt utazol az olaszszal, úgy néz rád, mintha holmi se- honuai jött-ment volnál. Kedvedért nem igen kell föl helyéből. Ha megszólítod őt, csak úgy félvállról beszél veled, vagy néha válaszra sem méltat. — De annál követe- lőbb veled szemben; azt szeretné, hogy szivarra ne gyújts, avagy ha rágyújtasz, hát mindkét oldalról nyisd ki a vagon ablakát. 0 a dohányfüstöt ki nem állhatja, de a léghuzamtól egy csöppet sem fél, s iriegkivánja, hogy te se félj attól. — Midőn Nápolyból haza jövet egy szicziliai fiatal óriással utaztunk, ez a nevezetes utitárs is hasonló követelésekkel állott elő, s midőn mi az ő követeléseit számba sem vettük, elkezdett kegyetlenül károm kódni, elnevezett bennünket neveletlenek nek, barbároknak, fenyeget őrzött, hogy kiír bennünket az újságba ; majd meg azután köhécselt s úgy tett, mintha a füsttől fuldokolna. Utóvégre is megszántuk őt s kioltottuk égő szivarjainkat. — De mit láttunk mintegy félóra múlva? A lár máfcó fiatal úr maga is szivarra gyújt. — Az volt szerencséje, hogy egyikünk sem tudott jól olaszul, mert különben oly dór gatoriumot kap tőlünk, mely egy kis elpáholt atással is föléit vplno.

Mikép rendezi be az olasz saját privát lakását, — ezt nem tudom, mert magánosok lakásán nem fordultam meg, de annyit tudok, hogy a nyilvános ’helyek hörende