Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-04-08 / 15. szám
II ÉVFOLYAM. 15. szám. VÁCZ, 1888. ÁPRILIS 8. HELYI ES VIDÉKI ERDEKÜ TÁRSADALMI HETILAP. Előfizetési ára: helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel egész évre ...................................... frt — kr. fél évre ........................................... 1$ » — » negyed évre ..................................... 1 » 50 » Egyes szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban. Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal: Vácz, Duna-sor 587. szám alatt. Ide küldendők a lap szellemi részéL illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések : sora (négy hasábos garmond sor) .......................................... 20 kr. Nyilt-tér: sora JEO kr. Bélyeg' illeték : minden beiktatásnál ............................... :to kr. A nyugta-bélyeg külön fizetendő. A váczi nép anyaga. I)r. Kiss J. közleménye. III. A hetvenes évek hajlatán di\ S . . . Károly lyal, az újabb magyar jogszolgáltatás egyik képzettebb tagjával a n nyarat künn a csekei magasokban töl- ö Jöttük. Reggelenkint egy óriási, dús o lombozató diófa gazdag gally-sátora f/alatt vitatkozgattunk az actual is hazai fi Alapotokról. Egy felséges augusztus- o\ reggelen, mely egy permetező' éjre Gvirradott, épen a nemzetiségi kérdés >c bonczolgatásába voltunk elmélyedve, midőn a pandal mélyedésében haladó határúiról egy kocsisnak nógató, durva sváb hangjai ütötték meg füleinket. ■J Eme sajátos légrezzenete ponton reánk annyira szokatlan volt, hogy mi a vita áltárgyáról teljesen megfeledkezve, kíváncsiságtól égő szemekkel bontakoz- uitunk ki a nagy diófa lombsátorából, látni óhajtván, miféle invásio háboritja remeg a mi nesztelen otthonunkat? Kép- e telhetni meglepetésünket, midőn a ra- gancsos úton két ikladi gebét láttunk r. vaczkalódni, melyeket egy türelmetlen sváb biztatgatott, görcsös mogyorófa su- j] darával, miga barátságos sárba tapadó ß; saroglyás kocsin gróf Ráday Gedeon, r boldogult m. k. honvédelmi minisz- s ;er tartott szemlét a jobbról és balról le elhúzódó szőlők felett. A gróf, a ki ; épen látogatásunkra sietett volna, ha a csekei sárrögek briareusi karjaikkal x kocsija minden külleibe bele nem taA „Yáczi Hírlap“ tárczája. Emlékkönyvbe. Szóljon bár roszat a világ, te el ne hagyd magad ! Vigyen kitűzött czélodhoz a szilárd akarat 1 Hisz oly sok gúnyolót beszél a léha söpredék, í Olykor nem gúny, de átok is röpülhet még feléd ! Ha jót cselekszel, kinevet, ha roszat — akkor is, 9 Ne hallgass rája, hisz tudod: az ember mily hamis! Szóljon bár jót a nagy világ, te el ne hagyd magad. Vigyen kitűzött czélodhoz a szilárd akarat; ó'Nem érez úgy az ember, mint a hogy sokszor beszél, ii< Dicséretében is megvan a gúnyos hang, az él! A hízelgő, ha bűnt követsz, megdicsér akkor is!... ' Ne hallgass rája, hisz tudod : az ember mily hamis: Sah. Az ibolyához. Illatozzál csak szerényen, Cserjék, bokrok rejtekében Szende kis virág. Ne zavarja boldogságod, Ne riaszsza fel magányod Semmi dőre vágy. Ne bántson az, ha csak ritkán Keres fel a bokrok alján Egy-egy napsugár. Nap sugára kervaszt, éget, Nem kíméli a szépséget, Nincs előtte kár. És ne vágyj fel a magasba, Hol a rózsa illatozva Büszkén kérkedik. Nem soká tart kérkedése, Mert vihartól összetépve Sár közé esik. Jobb neked magányod enyhén llarrriat-árban megfürödvén Kéjjel érzened, i padnak, bennünket meglátva, a kocsiról leugrott, ott hagyván svábját a ragacsban eviczkélődni, és üdvözletét alig végezve, rögtön iparkodott csodálkozásának kifejezést adni afelett, hogy mennyire meglepte őtet a csekei szőlők bámulatot keltő szépsége. „Higyjék meg önök, szólt a nemes gróf, Európa sok s z ő 1 ő t e r m e 1 ő o r s z ágáb a n m egfo r d n 11 a m, hosszasan időztem Ausztriában kitin nőén mivelt szőlőterületeken, de sehol ilyen szépen munkált, pondosan rendezett szőlőkre nem találtam, mint Cse- kékben, válóban, önök jogosan lehetnek büszkék szőlőmunkásaikra, mert már szebben művelni szőlőket, teljes lehetetlen.u Ez volt a derék gróf Ítélete váczi szőlőmunkásainkról, ki pedig inkább szeretett igazságos lenni, mintsem hizelegni. Valóban, elhamarkodottabb vélemény, igazságtalanabb Ítélet nem han- gozhatik el emberi ajakról, mint midőn a váczi népet a közgazdálkodás egy vagy másik ágára képtelennek, tehetetlennek állítják. Mert aki gazdálkodási üzemmel -foglalkozott valaha,, azt tudni fogja, hogy a gazdálkodás egyetlen ága sem igényel annyi értelmességet és ügyességet, mint a szőlőmivelés. A mely nép a gazdálkodás ezen ágában kitűnik, az joggal vindikálja magának, hogy értelmessége és ügyessége előtt minden igazságos biró meghajoljon. Csak vissza kell emlékeznünk ama szép, gyönyörű, mosolygó szőlőtábHogy e csendes békét soha Semmi inger meg nem adja, Semmi élvezet. És ha eljő hervadásoű. \rég mosolylyal földre hajtod Gyönge kis fejrd, S a jövő feltámadásig Enyhe tavasz megnyíltáig Álmodsz szépeket, Csapó János. Miért lettem virág gyűlölő. Irta: Zs ..............2F1. (Folytatás és vége). Daczolok tehát veled. Gyermekkorom rémképét feledtem. Ifjúkorom szent emléke a sirban. Virág daemon mit keresnél egyebet éltem delén. Sem ábrándkép — sem szerelmem virághoz nem fűz többé. A kiégett vulkán fenekén csak láva terem, az isteni szikra rég kihalt. A lávából hazám szent templomának oszlopához anyagot gyúrok ... a nemesebb részt bár elvivéd. Szivem hevét bár kioltád: s ez legyen a tied, Hazámé legyen mi megmaradt: szorgalmam, munkám és szerzett tapasztalatom. Mérnök voltam; szerény vagyonom mit apai örökül nyertem, s mit serény munkáimmal szereztem — a megélhetést éltem végéig biztositá. — Ismereteimet G . . • völgyön — hol a tavaszi vizáradás ezer ‘és ezer szegény munkás fáradsággal szerzett vagyonkáját évről-évre tette tönkre, óhajtám érvényesiteni. Szabályozni a folyó lefolyását, a topographia és hydraulika újabb tanulmányozása újabb erőt öntött lelkembe; s a tudat, hogy ezrek életkérlákra, melyek még alig pár év előtt a Körtvélyesektől le a Kígyósokig, majd keletnek egész akis-némedii határokig, éjszakra pedig föl a Nagyszál cselőtei kiágazásáig a szemlélő figyelmét magukhoz bilincselték, és akkor lehetetlen lesz elismerésünket a váczi munkás kéz ügyességétől, szorgalmától és'értel- mességétől megtagadnunk. Csak az, ki maga értetlen és érzéketlen a gazdálkodási üzemek legelemibb ágaiban, vitathatja és állíthatja, hogy a váczi nép képtelen és elégtelen oly gazdálkodási reformokra,-mint a minők a közgazda- sági munkálatokban javaslatba hozattak. Arra, hogy a nép érdekében semmi sem fog történni, teljesen el voltunk készülve, de azon indokolás, mely mögé az alapvető munkától ódzkolódó indo- lentia rejtőzködik, mely e jóravaló, derék, munkás, kitartó, szívós és értelmes népet tünteti fel olyanul, a mint a melyen minden javaslat megtörik, ez az a vakmerő igazságtalanság, mely provokálja az ellenmondást. Senki nálunknál szigorúbb Ítéletet nem -tartott azon hiányok, hibák, mulasztások és gondatlanságok fölött, melyek a váczi szőlőtermelés és borkezelés keretében mutatkoztak. De e hibákért, vétkekért és mulasztásokért a felelősség épen nem a népet terheli. Üssétek fel csak a történelem lapjait, tegyétek hű, lelkiismeretes és gondos tanulmányozás tárgyává Európa nyugati népeinek és nemzeteinek közgazdasági dése és érdeke a helyesen megoldott viz szabályozásától van függővé téve, hatványozta igyekezetemet. Hosszas tervezés után a munkához fogtam, s hála a gondviselés nagyhatalmának, munkám, igyekezetem megtenné örvendetes gyümölcsét. A G. völgy mentén elterülő lápok és posványok termő talajjá váltak ; s ott hol az előtt az év legnagyobb részén át lomba béka sereg brekegése visszhangzott csendes nyári estéken, ott most a magasban repkedő kis pacsirta zengi hála imáját a Mindenhatónak; ott hol dudva és nyákos vizi növényzet lehelé mérges leheletét, hogy messze környéken mételyezze kigőzölgésével az éltető levegőt : most az enyhe esti szellő bőterméssel terhelt arany kalászt ringat. És a nép, az istenadta földhöz ragadt szegény nép kivetkezett rongyos ruhájából, tisztesen öltözve fel igyekszik ünnepnapon az Ur házába, az Isten tiszteletéreNem „csábítja a nő, s vad ember nem kényszereriti“ az alkalom és kényszerűség. Szerényen megvonuL mindennapi fára- dalmas munkája után csendes otthonában övéi között. Hiszen nem kell betevő falatját a községében szabadalmazott nadály- tól, a gomba módra szaporodott pálinka mérőtől koldulnia, terem az okszerűen megmunkált posvány aranykalászt és értékesíthető marhaállományt. Az alkalom sem csábítja, hiszen ideje legnagyobb részét szorgos munkával elfoglalva tölti el ; az ünnepnapot bölcs lelkipásztora körében tölti, ki lelkét nemesíti, értelmét felvilágosítja szeretett Ínyének. és gazdálkodási fejlődését, akkor fogtok ti elbámulni, hogy a nyugat minden többi népeiért az egyház, az iskola, a társadalom, a kormány, a közigazgatás és a vezérszerepre áhitó szemesb férfiak mennyit tettek és áldoztak?! Ti pedig mutassatok fel a lefolyt ezer év történelméből csak egyetlen pontot is, melyen e nép közgazdasági vagy gazdálkodási jóllétéért buzogtak volna?! Isten csodája, hogy ennyire is megmaradtunk, hogy igy is megvagyunk ! A nagy polgári erények mellett mennyi kitartó, józan munkásságra, mily körültekintő óvatosságra és gazdálkodási természetes értelmességre volt e népnek szüksége, hogy a szőlőmivelés terén oly pontig is felemelkedhetett, hogy a felületes szemlélőt teljes bámulatba ragadja és az elismerést önszámára biztosítsa! Vagy most, midőn anyagi fenmaradá- sának legelsőbb alapjaiban látjuk népünket megrendülve, nem tartozunk-e elismeréssel e nép kitartó szívósságának, midőn a legfárasztóbb, a legnehezebb, a legfáradságosabb munkára látjuk őt fanyalodni. Emberi észszel ei lehet-e képzelnünk ama fáradságokat, nélkülözéseket, sanyarokat, miket a mi taligás és kofálkodó népünk csak egy rideg tél folyamában is kiáll, midőn százszor meg százszor teszi meg az utat Budapestig és vissza, fagyban és hóviharban egyaránt. ? ! Nem jogosan követeli-e meg, hogy nélkülözésének nehéz és sötét napjaiba Üres a lelket ölő, szellemet elhomályosító : korcsma. Hiszen a bűn párnája: a restség, — dologtalanságot nem ismeri e nép mióta látja, hogy fáradsága, munkája gyümölcsöt terem ; hogy általa a tisztesség utján haladhat. És a nép a szegény földhöz ragadt nép gyarapodott, vagyonosodott az egész G. völgyön. Az erkölcsi tehetség posványából kiragadott nép : józanul gondolkodik. Szivemet elfásitá ifjúkorom gyászos emléke, de lelkem boldog, véghetetlenül boldog volt annak tudatában, hogy szerény igyekezetem egy részben rugója volt a mechanikai műnek, mely G. völgy eme panorámáját előidézé. Boldogított a tudat, hogy százak jobblétének előmozdításán fáradhattam. De mert a „mór megtevé kötelességét, a mór mehet“ s igy én is újabb tervekkel foglalkoztam, hogy a gyűlölt jázmint feledhessem. Tervemmel csakhamar elkészültem. És már eltávozásom napját is kitüzém, melyre közeli barátaimat, — hogy tőlük bizonytalan időre búcsúzhassam — meghivám. Azonban „az ember tervez, Isten végez“ készülődésemet egy nem várt esemény félbe szakitá, és tervem abban maradt. A G. völgy lecsapolása, illetve árme- mentesitése körüli „fáradozás-“ és „szakismeretem“ a legfelsőbb helyen elismerő oklevelet és mellemre decoratiót, szerzett. Nem mintha az elismerés bármily nyil- vánulása értéktelen, előttem mi becsesei sem bírna, nem ezt nem állítom. Azonban ama rajongók közé sem számíttathatom, 032
