Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-01-01 / 1. szám
i Vácz, 1888. Január hó 1. í i ß I V 0 fi fi I ti 3 ír ú C'8 fi Y fi fi a 3 >t fi d d 8 a i d s 9 9 J d c a 9 Ű fi 2 meg Francziaországot, a miniszternek egyik ismerőse kemény szemrehányásokat tett neki e miatt, s a többi közt azt mondta, hogy hasonló eljárást eddig még egyetlenegy pénzügyrainister sem engedett volna meg magának, s Terray a pénzt az emberek zsebéből veszi ki. „Teljesen igaz!“ feleié nyugodtan az abbé. „Épen az a különbség az én elődeim közt és közöttem, hogy ők ott kerestek pénzt, a hol nincsen, én pedig onnan veszem azt, a hol találom.“ Van - e ilyen szellemes pénzügyminiszterünk ? II. Frigyes király nem nagy barátja volt a vadászatnak, s a vadnak előtte csak akkor volt becse, ha elkészitve az asztalra került. Egyik főtisztje alkalom- adtán égy szarvast lőtt a királyi vadas 1 an, s vadorzás miatt 100 tallér birságra Ítélték. A megbüntetett azt hitte, hogy ezáltal elveszítette a király kegyét, miért is egy alázatos folyamodást terjesztett a királyhoz, hogy bocsásson meg neki meggondolatlan tettéért, mert eszeágában sem volt, hogy királyának jogait megsértse. Frigyes a folyamodványra a következő hátiratot vetette: „Se’ baj; ezért az árért magengedem Kendnek, hogy több szarvast is elejthessen.“ Vadászatkedvelők figyelmébe! $ & Sfc Ugyancsak II. Frigyes király beszélte egyszer az ebédnél, hogy ő, ha Berlinbe jő, alig győzi viszonozni az emberek köszöntését, a kikkel találkozik. Pöllnitz báró, a király kamarása úgy vélekedett, hogy nem szükséges mindenki köszöntésére kalapot emelni. „Ejnye báró, már miért nem — válaszolt a király — hiszen nekem nincsen kiváltságom arra, hogy goromba legyek udvarias emberek irányában.“ * * * A választási jog. Egy ember egyszer azt állította Thiers ellenében, hogy a választási jognak a vagyonhoz kell kötve lennie, vagy hogy a választónak legalább bizonyos Összeggel kell bírnia. „Jól van, felelt Thiers, vegyük azt az esetet, hogy egy embernek vagyona egy szamár, mely 100 frank értéket képvisel. A szamár megdöglik s a választó elvesztette választói jogát. Már most ki bírt a kettő közül választói joggal, a szamár-e vagy az ember?“ * * * Seribe és dolgozótársa. A szellemes fran - czia vigjátékiró egyszer emberér talált egy egyénben, kitől azt nem is vártam volna. Egy gazdag gyáros fölkérte egyszer Seribet hogv egyik darabjának czimlapján nevezze meg" őt, mint munkatársát; a miért a gyáros kész az előadás költségét fedezni s lemond minden anyagi haszonról ; ő megelégszik a hírnévvel. Az érzékeny Seribe megjegyzé erre, hogy nem találja összeillőnek, ha egy lovat és egy szamarat fognának be egy fogatba, mire a gyáros Scribehez egyszerűen ezt a kérdést intézte : „De Uram! micsoda joggal nevez ön engem lónak ?“ * * * a mel és levegővel szívtunk magunkba; szeretni tartozik ama forró szeretettel, melyet b dicső őseink áldozatkészségből, önzetlen halálából merithet magának minden polgár ; ama lángoló szeretettel, melyet boldogabb, dicsőbb és jobb napjaiból e házának megismerni tanultunk ! Csak egy hazát szerethetünk; mert, mint a költő mondja : „A nagy világon e kivül Nincsen szamodra hely/' Ennek a szeretetnek önzetlennek kell leunie, s nem is nagy hangú frázisokban, üres szópÖngetésekben nyilvánul, hanem a szívben kell lakoznia, s ha kell a tett pecsételje igaz hazafiságunkat. A hazafiság tehát első azok közül, amelyek az ember társadalmi hivatását képezik. A második a család-alapitás, mely — az aeszthetika szerént — nem egyéb, mint „társulás szerelem által“. A család miniatűr képe az államnak. Meg van ebben is a személyek és javak közössége, összessége; meg van benne a mindent magához ölelő szeretet. Ami az állam az emberiség egy nagyobb részére, ugyanaz a család az emberiség kicsiny, hogy úgymondjam, parányi részére nézve. Minden férfiúba belé van oltva már a természet által az a vágy, mely hatalmasabb minden óhajainál, hogy egyesülni, szövetkezni akar azzal a lénynyel, aki' I kiegészítő részét van hivatva betölteni s akivel ketten teszik csak az ember lényegét. Egymás nélkül az emberiség legmel- I lőzhetetlenebb czóJjait érnék el. VÁCZI HÍRLAP. Méltánylandó udvariasság. Bizonyos ven- I dégségben spárgát hordanak körül, mint még i agy újságot. Az első vendég szépen levágja késével a spárga fejeit s tányéjára szedi, a tálat pedig a szárakkal a legudvariasabb mosolylyal oda nyujtá szomszédjának. * * * Mit csinálnak a katonák, ha esik az eső? A hadastyán beszélte unokájának, hogy a katonának gyakran s különösen háború idején szabad ég alatt kell hálnia. — De hát azután mit csinálnak a katonák, nagy atyus, ha éjjel esik az eső? — Nos hát akkor káronkodnak, kedves unokám. * * * Derék rokonság. Egy becsületes ember megkérte egy leány kezét, s egyúttal nyíltan igy szólt: „Kötelességemnek tartom önnek megváltani, hogy különben elégséges jovedelmemem kivül nincsen semmi egyéb vagyonom, s hogy egy nagybátyám kivégeztetett. Mire a leány tréfásan igy válaszolt: „Nekem nincsen vagyonom s e mellett még jövedelmem sincsen; rokonaim közül pedig még egy sem végeztetett kivan azonban köztük több, ki megérdemelné, hogy felkössék.“ ÚJDONSÁGOK. * Boldog uj évet kívánunk lapunk minden olvasójának. * Lapunk előfizetőit felkérjük, hogy az előfizetési pénzeket mielőbb beküldeni szíveskedjenek, hogy a pontosságot lapunk szétküldésénél megtarthassuk. * Üdvözlő felirat. Kutserik Sándor kegy. rendi jubiláris áldozó pap XIII. Leo pápa ő Szentségének áldozárrá szentelte- tése 50. évi fordulója alkalmából latin nyelven ünnepi költeményt irt, mely úgy alakja, mint tartalmánál fogva méltó helyet foglal el az üdvözlő feliratok között. * Kivilágítás, Vácz város polgársága XIII. Leo római pápa 0 szentségének áldozárrá szenteltetése 50-dik évfordulója alkalmából tegnap, azaz: decz. 31. napján a várost kivilágította. * Felhívás Vácz város polgáraihoz. Vácz Szt. István király óta országos törvényekben és a nép ajkán egyaránt püspöki városnak neveztetett, s mint ilyen kapta azon földterületeket, melyek most a polgárok és a város javát képezik, tehát úgy a város múltja, mint a lakosság többségének bű ragaszkodása a kath. Egyházhoz és annak látható Fejéhez, a római Pápához Krisztus Helytartójához egyképen megkívánják, hogy jelenleg dicsőségesen uralkodó római Pápa, XIII. Leo ő Szentsége 50 éves áldozári jubileumán, melyet az egész földkerekségen nemcsak a katho- likusok, de más vallásunk is fényesen megülni sietnek, Vácz városnak polgárai is iparkodjanak tiszteletüknek méltó kifejezést adni, s azért tisztelettel felkérem Vácz városnak polgárait, külonössen a katholikusokat, hogy a jubileum előestéjén, vagyis ezen évnek utolsó napján szeretetüknek nyilvánitása- képen a tartandó kivilágításhoz saját Montaigne, a híres franczia iró, azt monda: „Savoir par coeur n’est pás savoir,“ ami magyarul annyit tesz, hogy könyv nélkül tudni valamit, még sem tesz annyit, mint tudni. Kétségtelen, hogy Montaigne a gyakorlatra, a praxisra gondolt, midőn ezeket monda. Nekem, amiket most leirandó vagyok, nincs praxisom ; de megfigyeltem jól az embereket, összeolvastam a szerelmesekről tiiesköt-bogarat, s a következő eredményekhez jutottam: Miután ketten, férfiú és nő, képeznek egy szervezetet, kell, hogy szellemi rokonságon alapuljon az a vonzódás, amit szerelemnek neveznek. Vagyis kell, hogy mindkettő, a férfi is a nő is, olyan tulajdonokkal bírjanak, amelyek egymást feltételezik, egymást kiegészítik és egymásra nézve szükségesek. Ha ez nincs meg, akkor a szerelem s a szerelem által elért végezel, a házasság, nem lesz boldog soha, soha, sohasem! Egy szemernyit sem csodálkozhatunk tehát azon, ha az ember szerencsésen megtalált lényének felét, kedvesét, ideálját mint szokás mondani, olyan féltékenyen őrzi s ha arra gondol, hogy talán elveszti vagy tőle válnia kell: pokoli kínokat érez! A szerelmesek, ha egyesülnek, ami a legfőbb vágyuk, alapítói lesznek a családi életnek és boldogok meg tökélyesek lesznek, mint maga az örökké való eszmény! A családi életre vonatkozólag ezeket olvastam egy Írónál: „A szeretetnek legistenibb eredménye a családi lét, ahol különféle korú és nemű lényeket tart össze elszakaszthatatlanul egy öröklött yonzalom részükről hozzá táruljanak, és ez által a világ közörömében részt vegyenek. Tájékozás-képen tudatom, hogy a kivilágítás este 6 órakor veszi kezdetét. Kelt Váczon, 1S87. ^ deczember 27-én. Réty Ignácz, s. k. polgármester. * Eljegyzési lakoma. Tragor Ernő Rótt Clementine kisasszonynyal decz. 31. napján este váltott jegyet. Ez alkalommal Rótt Károly ur, a menyasszony édesatyja házánál 24 személyre terített díszes vacsora volt, melyen leginkább a család legközelebbi rokonai voltak jelen. A vacsora menüje a következő: Fogas, aspikkal és tartár mártással, őzgerincz Triffl pástétommal, indián saláta és befőtt, fánk, gesztenye créme glageval, gyümölcs, fehér és vörös rajnai borok, és pezsgő (Carte Blanche). * A kicsinyek karácsonyfája. A kisded-óvóban a hely beli jótékonyczélu nőegylet által megtartatni szokott karácsonyfaünnepély az egyházmegyei növendék-papság „Pázmány “-egylete által XIII. Leo pápa ő Szentsége áldozárságának 50 éves jubileuma alkalmából rendezett diszgyülésnek uj év napjára történt kitűzése miatt uj év 1 napjáról elhalasztatik és január 6-án (viz- k er észt) napján délután 3 órakor tartatik j meg. * Felhívás és kérelem! Vácz város tisztelt polgárságához és valamennyi ne- messzivü emberbaráthoz. Tisztelt -polgártársak ! Városunknak van egy intézete: a városi magánkórház. Ezen intézet, melybe valláskülönbség nélkül helyeztetnek el és ápoltatnak könyörületességre utalt szenvedő embertársaink, tisztán kegy- és kö- nyöradományokból volt felállítható és fen- tartható. Tisztelt polgártársaink és minden nemesszivii emberbarátaink kegyesek voltak évtizedeken át ezen intézetünket tehetségüktől kitelhetőleg gyámolitani és segélybe részesíteni, a miért a városi tanács, mint eddig úgy most is kedves kötelességének tartja szenvedő polgártársaink nevében hálás köszönetét és elismerését kifejezni. Egyúttal támaszkodva t. polgártársainknak sokszor tapasztalt áldozat készségére újólag is, és bizalomteljesen azon kéréssel fordulunk minden nemesszivii emberbaráthoz, fordulunk az emberi szív legszebb gyöngyeihez: a felebaráti szeretet és könyörületességhez, miszerint az uj évi üdvözletek megváltásául váró sunk magánkórházának alapja gyarapításához ezúttal is bármi csekély pénzbeli kegyadománynyal hozzájárulni kegyeskedjenek. A kegyes adományok hivatalos órák alatt, a városházánál Meiszuer Ede közgyám úrnál tehetők le. A kegyes adakozások hírlapi 1 ag fognak nyugtatványoz- tatni. Vácz, 1887. deczember 26-án. A városi tanács. * Kellemetlen uj évi ajándék. Az adófelügyelő városunk szegény lakossága nyakára állami adóvégrehajtót küldött. Szegény város tönkre megy a nagy adó terhe alatt s még ezzel sem éri be az adófelügyelő. Koldus botot akar sokak kezeibe adni daczára annak, hogy a múlt évben több folyt be, mint előirányoztatott. * Adakozás. Az uj év alkalmából a városi szegény- és kóroda-alap javára és kapocs. Együtt van a múlt és a jövő; és a múlt megdicsőülve érzi magát a reménydús jövőben, a jövő pedig szivének édes Örömével olvadna egybe a múlttal, melybe minden örömét szeretné vinni.“ (Babies: Széptan. 169. 1.) A családi életben szemlélhetjük igazán a szeretet egységét! Mily gyönyörűen festi Arany János ezt a világot a „Családi kör“ ez. remek költeményében! Mily megkapó kép az, midőn az anyát apró cseprő gyermekei között gondosan forgolódva festi, vagy, amidőn a fáradt „gazda“ elé teszi az asztalszékre az egyszerű étket. „Maga evett ő már, a gyermek sem éhes; De a férj unszolja: „„gyér’ közelebb, édes!““ Jobb ízű a falat, ha mindnyájan esznek... Egy-egy szárnyat, ezombot nyújt a kicsinyeknek.“ Nem nyújt az ilyeu családi élet teljes boldogságot? Igaza volt Aranynak, amidőn irta: „Itt enyelgő kis családom Közt, van az én jó világom ; Künn borong bár a magasban : Itt örökké csillagos van.“ A család nem maradt egymagára az idők folytán. Előbb két-három, majd több család tömörült egy egészszé, s megalkották a társaságot. A társaságban is meg van e személyek és javak Összessége, közössége; meg van a mindent magához ölelő szeretet. Természetesen nem értem én ezek alatt a társaságok alatt az egyes nyilvános vagy titkos klubbokat, clhjueeket, egyleteket, Meiszuer Ede városi közgyám kezeihez a következők adakoztak, és pedig ; I. A szegény-alap javára: Piufsich Lajos ................... ifj. Zsidek Ignácz . Lencsó Sándor ................... Olgyay János ................... Králik Eerencz . Váczvidéki mészáros ipartársulat ........................ Együd Sándor ................... Kovács Ferencz . Összesen 20 frt - kr. 1 frt — kr. 1 frt — kr. 1 frt — kr. 2 frt — kr. 2 frt 50'kr. 1 frt —'kr. — frt 60 kr. 20 frt 10 kr. II. A városi kóroda javára: Tornyos Pál ................... 1 frt - kr. Csizmadia társulat 1 frt — kr. N. N ..................................... 1 frt - kr. Váczvidéki mészáros ipartársulat ........................ 2 frt 50 kr. Együd Sándor .... 1 frt — kr. Molnár Máté . . — frt 50 kr. Cserny József . 1 frt — kr. Schuster Constantin püspök 50 frt — kr. Baksay Károly pöspöki udvari pap .... 1 frt — kr. Flantzel Károlyné . . . — frt 50 kr. Összesen . 59 frt 50 kr. * Halálozás. Weiszbarth Jánosné szül. Bandhauer Anna deczember 26-ik napján hosszas szenvedés után meghalt. Családja haláláról a következő gyászjelentést bocsátotta ki: Weiszbarth János, takarék- pénztári igazgató, úgy maga, mint gyermekei, unokái és számos rokonai nevében fájdalmas szívvel jelenti a szeretett nőnek, jó anyának, anyósnak és testvérnek Weisz- barth Jánosné sz. Bandhauer Annának- folyó évi deczember hó 26-án, d. e. fél 11 órakor, a halotti szentségek ajtatos felvétele után eletének 60-ik, boldog házasságának 39-ik évében hosszas szenvedés folytán történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hültetemei f. hó 28-án, délután 3 órakor lógnak a felsővárosi sirkertben levő sírboltban örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent-mise áldozat folyó hó 29-én, reggeli 8 órakor fog a felsővárosi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatok Vácz, 1887. deczember hó 26. Az örök világosság fényeskedjék neki! Weiszbarth Julianna. Özv. Kiss Béláné és leánya Etelka. Weiszbarth Erancziska s férje ifj. Duray János és gyermekeik János, Sándor, Géza, Hermin és Kálmán. Ifj. Weiszbart János és neje szül. Zsnbriczky Anna s leányuk Anna. Dr. Weiszbarth Károly, kegyesrendi áldozópap és tanár. Dr. Weiszbarth Gyula, budapesti Stefánia- gyermekkórházi segéd-orvos. Weiszbart József, kereskedő. Payerl Károlyné és férje. EGYHÁZMEGYEI HÍREK. * Uj plébános. Dr. Pruzsinszky József váczi m. kir. országos fegyintézeti lelkész Mácsára plébánossá neveztetett ki. Őszintén üdvözöljük a szép készültségii szorgalmas és pontos áldozárt kineveztetése alkalmából. amelyek, mint a társadalom ^„rákfenéi“ undok önérdekeik keresztül vitelében a társadalom testén rágódnak. Ezek „valóságé rablófészkek, melyek csak azért látszan létezni, hogy az alattok vagy mellett elmenő gyanútlan utast értékes holmiji nem ritkán életétől megfoszszák.“ íEu pillantások társadalmi és irodalmi viszonyaink fölött. 36. 1.) Mondom, nem az ilyenekről szólok én! Hanem igenis olyanokról, melyeknek alapja a keresztény szeretet, a szó szoros értelmében vett humanismus, amelyből a jóság, becsületesség, igazságosság, türelem stb. fakad, mint rózsabimbóból a szép rózsa. Olyanokról, amelyeknek czélja valami magasz- tosabb, valami dicsőbb, valami szentebb a hétköznapinál. Eszem-iszomért egy társasággá tömörülni, az az emberi méltóságon aluli; de társulni, hogy a szellem művelődjék : ez az, ami dicséretet érdemel! Ez a társasági élet közel hozza egymáshoz az embereket. Az élet küzdelem és sokaknál, mint Calderon a hires spanyol költő monda: az élet álom. — De legyen ez vagy amaz: kell, hogy az emberek észrevegyék azt, miszerint egyik a másikának szükséges. De e szükségszerűség magával hozza, hogy az, akinek szüksége van valakire, s az, akire szüksége van: egyenlő igényűek, egyenlő műveltségnek, hasonló gondolkozásnak és érzésnek legyenek. Ha e kellékek meg vannak: könnyen felismerik egymást s barátságot kötnek. Tehát a barátságnál nem szükséges, sőt
