Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-12-09 / 50. szám

I VÁCZI HÍRLAP. vácz, 1888. szati kormány biztossághoz adan dók be a megrendelési ivek. A megrendelések beérkezésük sorrendje szerint jegyeztetnek elő. (Tehát nincs halasztani való idő !) Azon megrendelők, kiknek igényei az állami telepek — illetve állami felügyelet alatt álló magán telepekről ki nem elégit hetők, ugyancsak a fent kitett árakon Francziaországból importált szőlővessző­ket kapnak. Megjegyeztetik azon ban, hogy a mennyiben egyik-másik szőlő fajtából a készlet Francziaországban is korlátolt, e készletek kimerülése, vagy az áraknak tetemesb ejjpel’kedése esetében a minisz terium al^jgények teljes kielégítéséért kezességét nem válalhat. Végül megjegyeztetik, hogy az 1889. év tavaszán a hazai állami telepekről ellenálló amerikai alanyokba ojtott nemes csemege- és bor szőlő ojtványok is fog nak eladatni, mire nézve annak idején külön hirdetmény adatik ki. Itt közöljük á^ megrendelési iv mintáját, mely szerint az kiállítható és benyújtható, fi Megrendelési iv. Alulirott Pest-Pilis-Solt Kiskun várrae gye Vácz városbeli szőlő birtokos a nevezett város határában lévő szőlőmben leendő felhasználás végett a következő amerikai szőlő vesszőket rendelem meg: A megrendelt szőlőfaj Riparia Sauvage Vitis Solonis . . Vialla............... Jacquez ............ Herbemont . . . York Madeira . Othello .............. A megrendelt vessző -mennyiség tett hirdetésből előttem ismeretesek. Kö­telezem magamat arra, hogy a mennyi­ben az utánvéttel küldött vessző szállít­mány kiváltása iránt bár mi okból nem intézkedném : a minisztériumnak a vesszők vételárát a fölmerült összes szállítási és egyéb költségekkel együtt meg fogom tériteni; ellenkező esetben ezen összeg rajtam rövid sommás eljárás utján behajt­ható lesz. Kelt Váczon, 1888 .... hó . . . napján. megrendelő. Kimutatás Atűző r torony felállitási költ­ségeire begy ült adományokról A lefolyt héten a következő adományok gyüjtettek : Rosenberg Jakab 1 frt — kr. A beles Mór ................... 1 — Kohn Lázár ................... — 50 Szentléleky Jozefa . — 50 Cselcó Pál ........................ 1 — Almássy János .... 1 n — 11 Löwy Fülöp ................... — 11 20 11 Pápa Herman ................... — 11 40 11 Funk János ................... — 50 Vida Vilmos ................... 1 — Illofszky Antal .... 1 — Schmidl Mark .... 1 — Filó Pál ........................ 1 — Kovács Ferencz .... 1 — Steiner Ignácz .... — 11 50 11 Összesen: 11 frt 60 kr. gyökeres darab Ezer darab ára 20 85 50 40 100 60 125 Ezer dai'ab ára 0 15 25 10 25 20 50 Összesen || A vessző szállítására vonatkozó adatok : 1. Név, melyre a küldemény czimzendő : 2. Rendeltetési hely: ..................................................... város ..................................................... vármegye 8. Utolsó vasút- vagy hajó állomás: A vesszők árai s az összes kiosztási módozatok és föltételek az ez iránt közzé A nov. hó 24-től decz. hó 8 ig terjedő idő alatt gyűjtött 11 frt 60 krt, azaz tizen­egy forint hatvan krt átvettem. Vácz, 1888. deczember hó 8-án. Millmann Géza, a váczi önk tüzoltó-egijlet pénztárosa. A múlt számunkban kitüntetett s gyű mölcsözőleg elhelyezett 363 frt — krhoz a jelenleg nyugtázott 11 frt 60 krt hozzá­adva, van eddig összesen 374 frt 60 kr. Elkésett. (Beszély.) Irta : Stefa.2n.ia,. (Folytatás) — Valóban komolyan udvarol az a gyerek ? — Meghiszem azt. Már násznagyról is gondoskodott s csak azt várja, hogy a válóper kedvezően dűljön el s azonnal kérőkép lép fel. Póruljart uraságok. Az alföld egyik állomásán kinyitja a kannibális külsejű portás a második ősz tályu várótermet és fülig széthúzva a száját kiált: — Csaba, Szeged, Szabadka, Buda­pest felé tessék beszállani. A passagierok jobban megijedve a portástól, mint a vonatindulástól tör tetnek kifelé. Szép őszi délután volt, sokan utaztak. A kalauzok mint ilyen esetben rendesen, alig tudtak eleget tenni a közönség kivánalmainak. Egyiknek dohányzó, — másiknak nem dohányzó, — harmadiknak külön szakasz, — negyediknek hölgy coupé kellett, az ötödik indulást kérdezett, a hatodik ér­kezést .Szegedre, Becsbe, Párisba. egy plane azt kérdezte, mikor fognak a lég­hajók járni Budapestre? mert a vasút neki már csigajárás. Oh, boldog alföldiek emlékezzetek vissza, mikor még hat ló sem birt el­vonszolni a szomszéd faluba! — gondol tam magamban. Ilyenek az emberek. Elégedetlenek lesznek a világ végiig; azért olyan bajos dolog vasúti conductornak is lenni. — Harmadik osztály hátul, kiáltja maga elé a szolgálatában kifáradt kalauz, nem is nézve az újonnan érkezők felé. Hallja-e Louis mit gondol ez a kalauz, hogy mi a harmadik osztályba ülünk? Másodikat nyisson, — parancsolgat durván a megszólított férj. — Minek nézi az embert maga, mi? —- Hát embernek, felel röviden a ka­lauz s oda sem nézve nagy úri vendégeire, kinyitja a coupét. — Mit gondol kivel van dolga? pattog beszállás közben az érdemes ur felse­gítvén imádott hölgyét. — Fiát utassal. — De miféle utassal? — Ahhoz semmi közöm ? — Maga neveletlen paraszt, goromba pokrócz, — kiabálja éles hangján az orresiptetö üvegén át tüzes szempillantá­sokat szórva a különben nyápicz alkotásu czilinderes ur, kinek minden tekintélye ez utóbbiban összepontosult. — Maga a parasztnál is rosszabb, — volt a phlegmatikás recontra. — Ki ? Én ? — Igen, mert a paraszt azt nem bántja, aki őt nem bántja. — Hallatlan! Louis! Hagyja el! — szól a megrémült nő. Férfi: Feljelentem! Kalauz : Azt teheti. Férfi: Ez már mégis sok. Kalauz: Bizony sok uram, ilyen uta­sokkal bajlódni, mint Ön. Férfi; (elkeseredésében gyenge hang szálainak teljes kifeszitésével, mely olyan hangot adott, mint egy elromlott orgona- sip.) Panaszkönyvet! A kalauz becsnpja az ajtót:, harmadszor csengetnek, a moz­— S hiszed, hogy a szép asszony ér­deklődik iránta ? — Azt nem hiszem. Lehet, hogy híze­leg neki Nyíri udvarlása, de nem gon­dolnám, hogy nejévé legyen. — Miért nem? Az asszonyok néha na­gyon furcsák. Ismertem már többeket, a kik nem csak hogy nem tekintettek a szépségre, de a legcsunyábbat válasz­tották. — Azért maradtál te is nőtlen úgy e bár ? — Ne gonoszkodjál. Vannak még nálam csúnyábbak is. De tréfán kívül engem érdekel az az özvegy. — No no, csak meg ne babonázzon- Ej de érdekes pár lennétek. — Ne csufolódjál. Annyi igaz, hogy helyre menyecske s éppen nem csodál­kozom, hogy annyinak a fejét elcsavarta már. Igazán elmondhatja, hogy minden ujjára kapott udvarlót. Csak nem rég mutatta meg egyiknek az ajtót s helyét már is elfoglalták. Nézd csak most is mennyien környezik. Menjünk, hallgassuk meg, miről csevegnek. — Csak menj magad. Nekem még be szédem van Balinéval, a ki tanácsot akar kérni bizonyos piknik tekintetében. A beszélgetők szétváltak s mig az „örökké“ fiatal azon csoport felé indult, mely Berta körül képződött, társa a ház asszonyát kereste fel, kit az éltesebb nők közt talált meg. Az örök fiatal közelebb ment a csport- hoz, mely Berta körül képződött s mi­után köszöntötte a szép asszonyt, ő is a csoport közé állt. Majd körültekintett s szemei Nyírit keresték. Az azonban nem volt az udvarlók közt, a miből következtetéseket kezdett le­vonni. Összevesztek-e, vagy ismét egy kosarat adott ki a szép asszony, azt forgatta magában s nem birt ellentállni az ösz­tönzésnek, hogy meg ne kérdezze. — Hová tette nagysád Nyirii? — Egész este nem láttam s nagyon feltűnt, hogy nincs körében. — Nem tudom hol 1-net válaszolt Berta _ s azt teszem ez iránt nem is eng-em kotlett volna megkérdeznie, ha n pm Ő t. — Bocsásson meg nagysád, — men tegetődzik az — elismerem, hogy ügyet­len voltam, de azt hittem, hogy amint Nyíri barátom mindig tudja, hogy nagy­dony fütyül, vonat indul, s magával vi­szi a dühöngő utast. Az elkeseredés kráterja azonban nem fér meg egy olyan szüle világ rejtekében, mint a milyen a mi utasunk, hanem ki­tör és a keskeny zöld coupé falait ostro mólja. Jaj annak, akit ott talál! Csakhogy akit most ott talál nem olyan ingó, bingó virágszál, — mint a vele szemközt ülő fiatal nőcske, — mely egy gyenge fuvolatra megremeg, hanem egy erős férfi, ki olyan nyugodtan pihen a coupéban, mint a szikla a hegy olda­lán. Igen, azt gondolják kedves olvasóim, hogy ez bizonyosan egy tőrül metszett phlegmatikus angol, ki Londonból jön Mármarosba petróleumot keresni. Igaz nem sokat különbözik tőle, jól meg van hízva, mintha legalább is tiz milliónak haszonélvezője volna, kövér arcza simára van borotválva, a bajusza rövidre van nyírva, mint a haja, melyből még egy szál sem látszik hiányzani, vastag ujjai között egy még vastagabb szivar van, melyből éppen olyan szürke füst kari- mázik fölfelé, mint a milyen szinü a haja és a bajusza; nagy barátságos szemeiből azt lehet olvasni, hogy ő nem sokat tö­rődik az egész világgal. — Disznóság, skandalum, köpedelem, élhetetlenség, stb. stb, — szép énekkel illeti most már a dühöngő utas az egész vasúti igazgatóságot. A kövér ur kinéz az ablakon, mintha nem is értene ebből semmit. — A mi újságíróink is minden ha­sád mit mivel, hova ment, talán azt megmondja, hogy ő mit tesz. Remélei nem neheztel. — Korántsem — viszonzá Berta. - De hát valóban tudja azt Nyíri úr, hog én mivel foglalkozom? Alig hiszen Egyébiránt semmi titkos dolgot ner teszek s házunk nincs úgy elzárva, hog azon be ne tekinthessenek s így éppé; nem csodálkozom, hogy akár az udvaror akár az ablaknál meglátnak. — De viszont nagysád sem mondhatja hogy ép annyit nem lát. Azt gondolom azt a népvándorláshoz hasoló elvonulá sokat is észrevette, a mi ablakai élőt történik. Nem tudok felőlük semmit. Tudja ablakaink nagyon magasan vannak : igy nem láthatom azokat, a kik alattul járnak. — Ez nem nagyon hízelgő önökre fiatal barátaim — fordult az örök ifjú a körül állókhoz -se szerint sétáik kár- bavesztek, mert éppen az nem látja meg önöket, a kinek kedvéért a járdát kop­tatják. Az ifjak közül néhányan édes keserűen mosolyogtak s boszankodtak a fecse- gőre, a ki ilyen furcsa helyzetbe hozta őket, a többiek azonban nevettek s ép­pen nem vették komolynak a szép asz- szony szavait. Volt is mentségük. Mert mig Berta az utóbbi szavakat féltréfásan félkomolyan mondta, szemei olyan élénken villogtak a fiatalok felé, a mit bátran biztatásnak vehettek. Volt valami ebben a pillanat­ban, a mi vonzott s visszatartott egy­szerre. Mig egyik perezben mindenre felszabadítani látszott, a másikban lehü- tötte a lelkesedést. lalán az okozta, hogy az ömlengé0"' \ két ki tudta kerülni s udvarlóiv"J nikabb a kellemes társalgó, min^111 a szerelmes szerepét játszotta. Az n-rZK ifjú eltávozott a körből s körülnézett a szobában. A kártya asztal mellett megtalálta Nyírit. — Magának nem itt a helye — szólí­totta meg — odakünn a szépasszony epedve várja. — Tán csak nem értem küldte be bá­tyámat ? Mosolygott ez.-- Dehogy. Az volna szép ha hivatni kellene. De hát miért nem megy maga Deczember hó 9. szontalanságot összeírnak, csak az ilyen dologban confidensek nehogy a szabad­jegyet reskirozzák. A kövér ur még erre sem felel, hanem összekulcsolja ujjait és a két hüvelykkel szélmalmoz miközben vastag felleget fuj szivarjából a kocsi fedele felé, melyet aztán úgy megbámul, mintha annak — phisikai okát kutatná, hogy miért száll fel a füst. — Louis, ez nem magyar ember súgja a menyecske. — Én is azt hiszem. Magyar ember már szólt volna valamit, súgja most a férj. — Beszéljünk egy kicsit francziául, vélekedik a menyecske. — Nem tudok semmit, — szól bosszúsan a férj. — iMajd megsúgom én, hogy mit fe lelj. Szeretném tudni, hogy az kicsoda. — Fait-il du vent? — kérdé a me­nyecske jobbra, balra kacskarintván a piros száját, majd hegyes orrát széttá- gitva, mint egy kis fujtatót, csakhogy francziás legyen a hang. — Felelj: Non, il fait un calme parfait. — Hagyj békét. — Annyit sem tudsz francziául, hogy megérts, ha kérdem: fuj e a szél? És nem tudod rá mondani: nem, csen­des idő van. Hogyan lehet az, hogy a Kenderkényi famíliának nemes sarja nem beszél francziául? — Elfelejtettem. Maga is elfogja fe­lejteni. A „Yáczi Hírlap“ tárczája.

Next

/
Oldalképek
Tartalom