Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-10-07 / 41. szám
> Előfizetési ára: (helyben házhoz hordatással, vagy a vidékre postán való elküldéssel) Egész évre ö frt. — Fél évre 3 frt. — Negyed évre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 10 krajczár. Kapható: a kiadóhivatalban; Deutsch Mórnál (városház épület) és Kiss Atbertné vegyes kereskedésében (Csillag-szálloda mellett.) Kéziratok vissza nem adatnak. Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Hirdetések : Jutányosán eszközöltetnek, s többszöri hirdetésnél kedvezményben részesittetnek. — Nyilt-tér : sora 30 kr. — Bélyeg- Illeték : minden beigtatásnál 30 kr. — A nyugtabélyeg külön fizetendő. 41. szám. VÁCZ, 1888. OKTÓBER 7. KI ADÓHÍV AT Váczon, Külső-sor 892. (Ide küld pénzek, hirdetési dijak és HELYI ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTŐSÉG: ;V Váczon, Dunáikor 587-ik szám. (Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények.) Előfizetési felhívás! Mindazokat, kiknek a „VACZI SH 1BLA P“-ra szóló előfizetése múlt sf hó végével lejárt,tisztelettel felkérjük, (íliogy előfizetéseiket hova-elöbb meg- njitani szíveskedjenek, nehogy a lapok szétküldése fennakadjon. A „Váczi Hirlap“-ra előfizethetni a A kiadónál, a lap-kihordónál (ez utóbbinál a nyugtatvány azonnali kiszolgál- t tatása mellett) és póstán való utal- vványozás utján. Előfizetési ár: egy évre ... 6 frt — kr. fél évre ... 3 frt — kr. egy negyed évre 1 frt 50 kr. Dr. Csányi János, Scherer István, felelős szerkesztő segéd-szerkesztő S l iptulajdonos. s kiadó. Olvasóinkhoz Lapunk mai számával uj stádiumba lép. Eddigi rövid pályafutása alatt oly Hagy mértékben volt képes a nagy közönség bizalmát kiérdemelni, mely a jö- . vőre nézve kezességül szolgálhat és hogy e bizalmat még inkább kiérdemelje s hogy szives olvasóink igényeit még inkább kielégíthesse, a szerkesztőségi teendőket megosztottuk s mai naptól kezdve a lap kiadását is Scherer Istvánnak adtuk át, ki, mint segéd-szerkesztő a lap szellemi részének összeállításánál is ténylegesen működend. A lap irányában nem fog változás beállni. Független és pártatlan fog az maradni továbbra is. Közleményeinknél kiváló gondot fordítunk a jövőben is arra, hogy azok első kézből származzanak, s úgy városunk, valamint a vidék érdekeire figyelemmel legyenek. Tudósításainkat csak megbizható forrj rásokból fogjuk meríteni. Ez által — rein méljük — elérendjük azt, hogy olvasóinknak nemcsak kellemes szórakozást, de egyúttal biztos és pontos tájékozást is nyújthatunk, További szives támogatást kérve vagyunk. Váczon, 1888. október 6-án. Dr. Csányi János, Scherer István. felelős szerkesztő segéd-szerkesztő s laptulajdonos. s kiadó, Saját érdekeink. I. Ha hirtelen kellenék megadni a feleletet arra, hogy mik a mi saját érdekeink, talán nem tudnánk úgy könnye- b dén kielégítő választ adni. A mai korban annyi felé van érdekelve mindenki, hogy néha nem tudja maga sem, hogy mi tulajdonképpen az ő valódi érdeke. Főfoglalkozásán kívül sok mást is elkezd s igy igen gyakran megtörténik, hogy éppen azt hanyagolja el, mely képes volna tetemes anyagi hasznot hajtani, mig előszeretettel űzi azt, mely csak romlását idézi elő, mert elforgácsolja erőit. így vagyunk minden téren s kivételt nem sokat találunk. Korunk jelszava, mindenhez érteni. Családi és iskolai nevelésünk is erre irányul s az a legboldogabb apa, a ki fiáról igy nyilatkozhatik: akár mibe fogjon is, minden sikerül, vagy ez könnyen megél, mert mindenbe bele mer fogni. Az apai hiúság evvel elég tápot nyer s a fiúnak is hizeleg az, hogy képességei felől ily szépen nyilatkoznak. Idő múltával a pálya választásra kerül a sor s meg van akadva szülő és fiú egyaránt. Mi legyen, mikor mindenhez van hajlama s semmihez sem vonzódik különösen? mindenre mutat képességet, de azért tehetsége egyikben sem válik nyilvánvalóvá ? De határoznak s nagy sokára, mikor már a fiú az élet igáját huzza, veszik észre mind a ketten, hogy a választás nem sikerült s hogy más pályán sokkal gyorsabb előmenetelre számithatott s előbb boldogulhatott volna. Váljon képes lesz e most úgy saját érdekeinek, mint másokénak szolgálni? alig feltehető. íme az előzmények, Ezek következménye a pangás a társadalom minden rétegében, a sok szerencsétlen s elégedetlen család. Nézzünk csak saját városunkban körül, Nem tapasztaljuk-e ugyanezt? Nem vesszük-e észre, hogy a hivatalban, a műhelyben, kereskedő üzletében mindenütt feltalálhatok azok, a kik »pályát tévesztettek.« Vannak közöttük munkás egyének, a kik lassan beletörődve a mindennapi élet egyhangúságába gépszerüleg elvégzik dolgaikat s azután ... semmivel sem törődnek. Nemesebb, idealisabb czél után törekvés csak ritkán található. Ha a pillanatnyi felhevülésben a fiatalkori ábrándok néha-néha kiérezhetők is, a másnap — gyűlölt vagy közönyös — munkája lehűti a feltámadt lelkesedést s azanya- g i érdek gátat vet a nemesebb törekvés elé. Ez igy van s talán hosszú időkig igy marad, Találkoznak azután néha egyesek, kik feltalálták azt a kört, a melyben hivatva vannak teremteni. Ezek előtt kalapot emel a világ s csodálja, vagy dicséri alkotásaikat. Szükebb körben épp igy van ez s ha az illető nem is emelkedik a világ magas színpadjára, a hol mindenki meglátja, saját körében vezető csillag maradhat s épp úgy kiséri elismerés működését, mint amazokét. Ezek a vezető csillagok megtalálhatók ' a magas társadalmi régiókban, s a legalacsonyabban, Nem tagadhatjuk, hogy az iparosok, a falusi gazdák, a napszámosok között is feltalálhatok. Ezek az életben a legboldogabbak, mert szerelve foglalkozásaikat, azon szakadatlan előre törnek s megteremtik maguknak az eszközöket is, a mik boldogulásukat elősegítik. Nincs hozzájuk szavunk. Nem szorultak tanácsadásra. De annál inkább azok, kik csak az anyagi gondok kényszerítő hatása alatt végezik napi teendőiket, sokszor nem törődve semmivel saját személyükön kívül, sokszor nem ismerve még saját érdekeiket sem. Ezekhez van szavunk. Ezeknek tanácsra van szükségük. Megkísérlem viszonyainkat figyelembe véve rámutatni arra a segítő módra, melynek elfogadása hasznukra válhatik. Tisztelgés Schuster Constantin megyés püspökünk őExciájánál. A róm. kath. iskolaszék bizottsága Csávolszky József kanonok úr iskolaszéki elnök vezetése alatt múlt hó 30-án tisztelgett megyés püspökünk ö nagyméltóságánál, hogy a „Rákóczy- sétatérre“ tervezett gyermekóvó-intézet épületének felállítására a háziszegények alapjából kérendő 3000 frtnyi összeg át adásába jóváhagyást megnyerje. A bizottságot ő nmltsága a legszivé- lyesebben fogadta, Ígéretet tett, hogy a bizottságot nemes törekvésében ez utón i s támogatni fogja, mihelyt az alap természetéről bővebb informatiókat szere- zend, A domonyi tanítói jubileum. Most, a mikor a társadalom minden rétegében a kötelesség szükségszerűsége hatja át az egyedeket, életelvül a „munkát“ kell hogy vallja mindenki magáénak, melyben kizárólagos eszköze rejlik a hivatás hű és eredményes betöltésének. „Mindenki végezze a maga kötelessé gét!“ — ezen jelmondatban találkoznak nézeteik azoknak, kiket életpályájuknál a jóravaló törekvés, hivatásuk átérzése és a kötelmeknek lelkiismeretes teljesítése vezérelnek! s bárha ennek hatása egyes esetekben lehet mulékony is, de összeségében a népek életére és az államok fejlődésére, kétségkívül lényeges befolyást gyakorol. Társadalmunknak különösen és főképen kultur életünk fejlődésénél van szüksége kötelesség hű férfiakra, kik lelkesedéssel szivükben törjenek előre a hóditás munkájában s edzett lélekkel és lankadatlan buzgalommal vívják meg a küzdelmet, melyre őket az eléjük gördülő akadályok hívják ki és mérkőzésre késztik. Néptanítónknak, kik a népnevelés magasztos munkájában fáradozni s népünk lelki sötétségébe már zsenge korában az értelem világát felgyújtani hivatvák, jutott a feladat bennük a hazafias érzést fejleszteni s őket a haza iránti kötelességekre kitanitani; övék a feladat, hogy a magyarnak suprematiáját polyglott nyelvű hazánkban mindenekfelett jogosnak és természetesnek elismertessék; reájuk nehezül a magyar fajvédelem és nemzeti kultúra fejlesztésének munkája is — s helyezte légyen a sors őket az ország még oly exponált vidékére is, küldetésüknek akkor feleltek meg híven és becsületesen, ha a gondjaikra bízott csemeték lelki művelése mellett, a hazafias szellemet gondosan ápolták és fejlesztették. A tanítói hivatás imént vázolt irányzatának hódolt a domonyi ág. ev. egyház érdemes tanítója Micsinay Pál is, ki néptanítói működésének 25 éves jubileumát ülte meg f. évi szept. hó 24-én, tisztelői, barátai és a közel s messzevidekről egybegyült vendégek díszes csoportja körében. Tanítói rögös pályáját a budapesti ág. ev. tót egyház kebelében kezdte meg, hol elméleti s gyakorlati képzettségével kiváló alkalma nyílt érvényesíthetni tehetségeit, melyeket nemes ambitióval már tanuló korában is fejlesztett, végig járván a gymnasium 8 osztályát s 2 évig hallgatván Pozsonyban a theológiát. Budapesti működése a patens idejére esett s az egyház veszélyeztetett önkór- mányzatának védelmében ő is kivette a maga részét, nem rettenvén vissza a hatalom által gyakorolt nyomás és megfélemlítés eszközeitől sem, bárha egyéni szabadságát koczkára vetette is ez által. Kitartott híven és csüggedetlenül s a mikor a protestáns egy ház fölött vésztjóslón összetornyosult sötét fellegeklassan lassan elvonultak, ő is szabadabban foghatott tanítói hivatásához, elveiben s tanítási módszerében mindig az előhaladott korszellemhez alkalmazkodva. A budapesti ev. tót egyháznál 14 évig tanitóskodott, honnét— egészségi okokból a domonyi (Pest m.) ev. egyház meghívása folytán ide költözött. — Működése újabb színhelyén azután ujull erővel feküdt hivatásának, hogy nemes czélnak szánt életét a közjó, a haza, ez egyház és a népnevelés javára használhassa fel. Ama eredmények, melyeket a jubilált férfiú 25 évre terjedő működésében felmutathat az egyház és iskola, — a paedagogiai szakirodalom művelése és a magyarosodás terjesztése körül, — a polgári erények koszorújának elnyerésére valóban méltóvá tevék őt. S mert a jubiláns, tetterejének birtokában, életének delén, továbbra is ama nyomon akar haladni, melynek egyengeté- sében fáradozott de még el nem fáradt: hisszük és reméljük, hogy a népnevelés mezején nyomot hagyó működésével községe tanügyének és a hazai közművelődésnek jeles szolgálatokat fog még tehetni. Segítse öt erre a gondviselés! * * Az ünnepély a tanügy barátai, papok, tanítók, notabilitások és a helybeli pres- byterium, valamint a községből és vidékről egybegyült szépszámú közönség jelenlétében, jelentőségéhez mért emelkedett hangulatban folyt le. Délelőtt 10 órakor Tóth József kir tanácsos megyei tanfelügyelő vezetése alatt a papiakon összegyűlt összes vendégek, a tanítói lakással egy födél alatt lévő iskolához vonultak. Elöl párosával 24 ünneplőbe öltözött iskolás gyermek haladt, vállaikon átkötött nemzeti színű szalagokkal ékesítve, — őket követték az ez ünnepélyen szertartást teljesítő lelkészek és a szépszámú közönség. A tágas iskola termet majdnem szinültig ellepő ünneplők élénk éljenzése mellett lépett be a jubiláns, kihez [tanítványai közül, egy értelmes arczú tót fiú intézett magyar üdvözlő beszédet s nyújtott át egy díszes koszorút. Innét a templom felé indult a menet, hova az ünnepelt férfiú Szilárd János domonyi és Dr. M e 1 c z e r Gyula acsai lelkészek karjain vezetve lépdelt. A templom tornyáról nemzeti zászlók lobogtak alá, — a templom belseje pedig zöld gallyakkal, mig az oltár délszaki növényekkel s az ezek tömegéből kinyúló ügyesen csoportosított zászlókkal volt feldíszítve. Az oltártól balra értékes és gyönyörű szőnyegekkel borított emelvényre helyezett zsöllyében foglalt helyet a jubiláns. A virágdíszbe borított templom padjai zsúfolásig megteltek ünneplő közönséggel, kiknek soraiban ott voltak:
