Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-09-23 / 39. szám

Vácz, 1888. vAczi hírlap. Szeptember hó 28 Játéka elég- könnyed és ‘ eleven. Ha K ö v e s s y n é t nem láttuk volna előtte, tökéletesen megvolnánk ezzel is elégedve. De Kövessyné I. Mariska természe­tes, fürge és körül nem irható bájú já­téka után űr támadt, melyet Z o m bory Ilona sem képes betölteni. Kövessyné jobban tudta volna alakitani Antonient, Zomboryné Ameliet. Bán házi Te­réz eleven és csinos szobalány, R ó z s á n é jó Bouzin courtné volt. Köve s's y Albert egyik legjobb sze­repében kaczaglatta a közönséget. Az egyszerű, sót bárgyú őrmester, a csinos hadnasfy és a reminiszczencziáknak élő vén tábornok alakban és szellemben há­rom személy volt, de lényegben egy. A telt ház nem is maradt adós tapsaival. Mellette Havasit illeti a siker érdeme. A szintén változatos öreg, süket bárót oly sikerültén mutatta be, a mint csak tőle várni lehetett. H e v e s i a feleségük­kel keveset törődő férjek példánya volt. Ügyes volt, mint ifjú. ügyesebb, mint öreg. Szinay jól adta a profeszszort. Duzzogó rabszolga, a ki mindazonáltal szívesen marad szolga. Veszprémi Jenő kis szerepében nem érvényesíthette nagy­szerű tehetségét, mely a „kelhő Klári ban teljes fényében ragyogott. Vasárnap ismét két előadás volt. Mind kettőt siker kísérte. A „Hófehérkét“ csak­nem annyian nézték végig, mint a „burcsa háboru“-t. Az előadásban Kövessyné I. Mariska és Zombory Ilona egyen­lően osztoztak a dicsőségben. Mindegyi­ket taps fogadta kiléptekor, mely min­den lehető alkalommal újra es újra elő­tört. Zombo r y' Ilona legsikerültebb je­lenete az volt. midőn paraszt menyecské­nek öltözve könyörög útlevélért Sinola ezredes (Nyíregyház i) előtt. Kö­vessyné I. Mariska pedig a féltékeny feleség szerepében remekelt. B á n h á z i T. (Artemisia) a herczegnőt elevenítette meg szép routine-nal. Kövessy Albert, mint mindig, úgy ma is folytonos derültségben tarta a zsú­foltnak is nevezhető házat. A gyáva tu­lipán kereskedőből herczeggé avangiro- zott szerető férj jeles alakitas volt. Kí­vüle még Nyíregyházi és Tisztái osztoztak főleg a tapsokban. Az utóbbi­nak „Csak a mezőt szereti“ kezdetű dalát nyílt színen kitapsolta a közönség. A kar szabatosan működött közre, de egy-két részletet elnyelt a nyitott tér. Hétfőn a „Czigánybáró“ másodszor ke- tült szini-e és pedig határozottan gyen­gébb előadásban, mint első ízben. Saffi volt az egyetlen szerep, mely alakitót ccerélt. Kövessyn é_I. Mariska helyett Zombory Ilona adta s jeles elődje után is sikerült derekasan megoldania felada­tát. A többi szereplők — talán Havasit kivéve — kedvetlenül, verve nélkül ját­szottak. A nézőteret nehány lelkes hölgy mentette meg az ürességtől. (Valószínű­leg ezt az előadást látta a „Pesti Hírlap“ j ó 1 é r t e s ü 1 t levelezője, a ki szerint napról-napra zsúfolt ház előtt játszanak színészeink.) Impozáns látvány volt a keddi jutalom játék. Még tüt sem lehetett volna talán a földre ejteni. Ez volt az igazi zsúfolt ház! A közönség hálás tüntetése volt e nap régi kedvencze mellett. Még a vá­lasztott Operette silánysága sem volt ké­pes lehangolni az emelkedett kedélyeket. „Faust és Margaretha“ parodisztikus Ope­rette került színre —‘ Göthe : „Faust“-jának gyenge travesztiája. Kövessyné I.-t perczekig tartó taps­vihar fogadta s három remek csokor rö­pült lábai elé; a függöny legördültével pedig háromszor felujuló éljenzés között kellett a közönség elé lépnie. A művésznő szemmel látható meghatottsága csak fo kozta a közönség rokonszenvét, mely min­den kép után impozáns módon nyilvánult. xA kitüntetés nem érte érdem nélkül. Bá­jos megjelenése és szép dalai nélkül a darab összetákolt mivolta még szembe­tűnőbb lett volna. Különben a zenéje elég kedves, csakhogy minden megra­gadó eredetiség nélkül. Az előadás sike­rén fáradoztak Kövessy (Mefeles), a ki Havasival (Siebel szabó) együtt legalább derült hangulatot csinált. Nyír­egyházi szépen énekelt, de a patheti- kus részeket nem tudta érvényre juttatni beszédje idegenszerűsége miatt. Bán- házy T. és M o ó r i teljesen betöltötték szerepeiket. Végre annyi operette után sikerült egy drámát is látnunk. Szerdán a „F e 1 h ő K 1 á r i“ hírneves népszínművet adták közepes ház előtt, pedig e kiváló ter­méke a drámának, melyről a kritika egyhangúlag konstatálta, hogy a „Falu rosszá“ val egyéletü, nagyobb publikumot érdemelt volna. Maga a mü egy tökéle­tesen keresztül vitt cselekmény gyönyörű tragikummal, valódi élettel és tőrülmetszett magyarsággal. Kövessyné a tegnap dicsőségét azzal hálálta meg, hogy ma újra fellépett s talán még egyszer fel is fog lépni. Szerepének tragikus részleteit nem remélt biztonsággal és érzéssel adta. A szenvedélyek ecsetelésében is erősnek bizonyult. Ágh Ilona a tőle már meg­szokott érzéssel és otthoniassággal ját­szott. A tragikum összenő vele mint a repkény a fával, ü tudja s még sem te­het róla. Hasonló a sorsa Fátyol Ferkónak (Deák P.) aki a közönség teljes mege­légedésével találkozott. Több dalát meg­tapsolták. Kár, hngy oly keveset látjuk a színpadon. Fekete és kivált Havasi typuszai voltak a falusi mesterembernek. M o ó r i Istók szerepében nagyszerű alakítást nyújtott. A vőfély dikezióját, mely nincs a szövegben, hosszú taps ki­sérte. De az est hőse V e s z p r é mi volt. Aba András szerepében oly remekül alakított, hogy nem lett volna méltatlan a népszínház színpadjára sem. Kiválóan sikerült az érzelmek és indulatok illusztrá lása, midőn a násznép távoztával egyedül marad s hallja a zenét, mely szerelmét az oltárhoz vezeti más karján. K i s Laura R ó z s á n é, S á g h y Róza, P a 1 o t a y, Szinay, Rózsa szintén elősegítették az előadás sikerét. Csütörtökön „R i p van Winkle“ került színre kis közönség előtt elég jó előadásban. Zombory Ilona szépen énekelt és ügyesen játszott. Ugyanazt mondhatjuk Ripről (D e á k.) kedves ala­kok voltak Bánházy Teréz és Csü- gényi Vilma. Kövessy ésMoóri úgy játszottak, amint tőlük már meg­szoktuk. Szinay ügyes vendéglős volt. Legtöbb tapsot a kis Nyíregyházi gyerekek arattak, kik Alis és Adrien szerepében ügyességüknek száz példáját adták. A viszhang jelenetben egy élesebben kiváló hang zavarta a harmóniát. A férfi kar néhol ismét gyengének bizonyult. Irápla. Úti emlékek. Vácztól— Mátráig. (Folytatás.) Utazásunk első napja mögött legördült a függöny. A második nap a tisztelgéseké volt. Barátom megismertetett a kis város szépeivel, akiknek körében nem igen pa­naszkodhattunk unalomról. Annyi időm sem maradt e napon, hogy a város ne­vezetességeit megtekintsem. De szeren­csére másnap volt a vásár, ami oly nagy esemény P á s z t ó n, hogy lehetetlen végig nem nézni. Ott maradtunk tehát a következő napra is annyival is inkább, mert minden oldalról szives vendégszeretet és barátság környezett. Már este felé megnépesültek az utczák idegen kocsikkal, szekerekkel. A panorá­más kókler nagy sietséggel verette fel a sátrat, melyben holnap a pávakisasszony és medve-ember lesz látható. A szomszéd falvak palóczai pedig tolongva nézték azt a nagy darab durva vásznat, melyre ékesen fel volt pingálva a holnap látható két csodalény. Ki gondolta volna, hogy a holnapi medve ember ma még ott veri le a sátor czölöpeit medvebőr nélkül. Másnap is ezen a tájon volt a legna­gyobb tolongás. Csak úgy törte magát a nép, hogy lássa a világ legnagyobb csodáját. A kép, mely a főutezán tárult elénk, méltó lett volna a festő ecsetére. Tarka vegyületben hullámzott fel és alá a vidék népe. Czifra viganóban, piros csizmákban, felgyöngyözve és pántlikázva lejtettektovaalányok és fiatal menyecskék. Az öreg asszonyok már lemondtak a világ hiúságáról és sötétebb szinü ruhában alkudtak a kék festők sátoraiban. Ők már a lányaiknak, vagy unokáiknak vették a vásárfiát. Az alvégen lovakat árult és vett a palócz atyafi. Soha olyan jó izüt nem ne­vettem talán, mint, mikor ezeket a jámbor embereket|hallottam ^beszélgetni. Minden mondatát logikus szisztéma szerint sza­bályozza. Rövid negyedóra alatt*legalább is húsz axiómával tárházzá beszédét. És hozzá még az a jeles dialektus, mely oly élénken emlékeztetett szülőföldemre. Lovat akart venni az öreg palócz. — Hogy adja kigye’med ezt a lovat? Hatvan pengő forint az aóra; annyit megér a testvérek közt is. — Bi’ a draóga is, meg mondja kigye’med, nem elátkozott porofessor ez a laó, mer’ maó az apaóm vett eczczer egy elaótkozott szamarat, a ki diák volt; oszt’ el köllött ereszteni, mikaó elmúlt az ideje. Nem akarok zsaókba macskaót venni. De azéit megalkudtak 50 forintban. Az eladó úgy gondolkozott, hogy később kapna ugyan érette hatvanat is, de jobb ma a veréb, mint holnap a túzok. Sétánkban arról is alkalmunk nyílt meg­győződni, hogy a pásztói inasgyerek épp olyan ügyesen tud dinnyét lopni, mint a váczi. Az egyik a kocsi elé áll. Mérlegeli, veregeti folytonosan alkudva azt a nagy zöld laptat s ha a gazda felrepillant már keresztül dobja lábai között kollégája karjaiba s vesd el magad . . . ember le­gyen, a ki utoléri. Egyébként olyan vásár ez is, mint a váczi, csakhogy kisebb kiadásban. Még abban is megegyeznek, hogy az eső el- maradhatlan ilyenkor. Mi azonban csak örültünk ennek, mert kissé lehíitötte a levegőt és leverte a port s igy igen kel­lemessé tette a következő napi gyalog­lásunkat. Alig kezdett szürkülni az égalja, midőn másnap útban valánk. Sekély, kövekkel telt patak folydogált a kertek mögött a füzbokrok lehajló lombjaival csókolózva. Ez volt a kalauzunk. A két napos pihenő után egészen fel­üdülve, uj erőt merítve haladtunk tova az erdő mentén. A felkelő napot már a h a s z n o s i várromok között üdvözöltük. Gyönyörű vidék feküdt a meredek hegy lábai alatt. Egyik oldalról a Mátra végtelennek látszó zöld oczeánja hullám­zott a hajnali szellő ölében, a másik ol dalról pedig a Cserhát homályba bur­kolt alakja magaslott ki. Alattunk H a s z- nos falva terült el szegényes képet tárva a szemlélő elé. Apró, szalmafedeles viskók húzódtak végig két sorban a köves talajon s alkották a községet. A templom olyan, mint máshol a harangláb. Egyetlen csino­sabb épülete az iskola, a jövő reményének temploma. Ä „Váczi Hírlap“ tárczája. Buborékok. — Ernának. — XI. Tiszta hittel, mint a tavaszi napsugár, Szemem mindig az ég felé néz, ott jár . . . Bántó titok nem dúl; a sors roszszal nem ver; Előttem minden fényben, pompáiban hever... És boldog nem vagyok! Pedig nem sebez gúny; tisztelnek, becsülnek; Parancsim, óhajim mind beteljesülnek . . . Virággal hímezett, hintett úton járok; Utamban nincsenek kétes ingoványok . . . És boldog nem nagyok ! Nem is leszek soha! ha élni megszűnöm, Oh csak akkor, akkor lesz könnyítve szümön! Mert az egyet tilos, nem szabad ismernem : Hogy mi az az édes, a forró szerelem ? ! Nem akar szeretni! XII Szép vagy lányka, mint egy angyal. . . Hidd el: nemcsak én mondom ezt! A parti virág is a habbal Ölelés közt erről ad neszt; Az esti szellő mormolása, Aöld cypruság. fűz lombja, A csalogány víg danája Körötted mind-mind ezt mondja. . . . És nézd az égi csillag Pást Mit ragyog lény lön te félédé! Oh valid be magad, nem mulat mást, Mint, hogy szive m csak érted ég! XIII. Lombövezte sűrű erdő árnyában, Kicsi gerle hil párjával rejtve van; A szerelem örömittas búgását Egymás kölcsön-csókjaival szakítják. Szivemben oh! egy-egy perezre ilyenkor Megújul a vad, nyomasztó fájdalom . . . Rágondolok, rá az angyal kis lányra Sfáj) hogy mostam magam vagyok csak árva! XIV. Ajkadról csókoltam én le minden dalt, Azért volt oly játszi, beszédes a dalom! Csevegő habokkal, suttogó szellővel, Az erdő szivével, mely vig kedélyt növel, Versenyt szólt az ének kicsiny ded lantomon! S hogy eIliinél, mint köd a napsugár elöl; Vagy, mint hó, ha jő a rózsahintö. tavasz: Kósza lé lekként bolyg a dal a húrokon — A kósza lélekkel lelkem olyan rokon — És csak sir, zokog, hogy számomra nincs vigasz! XV. Jer közelebb ablakomhoz . . . Nézd a vihart, hogy' tombol, Hogyan tépi, rázza a fát, Mintha d/étlna a pokol. . . Lásd! keblem olyan nyugodt Mint a csendes tenger szem . . . Oh ne menj, maradj velem! Boldogsággal telt igaz keblemen! Kapás Lajos. Irmának. Letűnt a szivmár, nyugalma Letűnt hiszen megláttalak Téged, te jó, te bájoló Égből jövő sugáralak! Merengve néz bűvös szemed. . . Előttem áll habtermeted S mint álomkép tovább lebeg Kápráztató tekinteted. Ezer szeráf zenéje zeng, Kaczaj ha kél az 'ajkadon. A nagy világ szemedben ég — A többi mind sivár vadon. A gerle szól, midőn zokogsz, Midiin gyötör a fájdalom. Kihalt a föld. ha néma vagy S csendes, miként a sirhalom. Léptedre nem támad zörej, Szellő gyanánt lebegsz tova . . . Irigy reád az ég maga. Gyűlöl, miként a mostoha . . . . . . Szeretni kell és nem szabad Közöttünk sziklafal vagyon De áttöröm s tied leszek, Vagy sírjatok — halálomon! Dr. Tibor. Miért nem jutottam el a vas­fürdőbe? „Gyula pajtás, ha az ángyom rozzant csézáján legközelebb átkujtorogsz, akkor veled tartok én is a legújabban felbuk­kant; vasasfürdőbe“ szólt nekem a na­pokban a honfias szellemű, de annál re- pedtebb fazék hangú, szomszéd falu kán­tora, ki nem csak arról ismeretes, hogy télen-nyáron egyetlen foltos mellényét egy gombbal hordja és az órakulcsa büszkén fityeg quondamnemzetiszintbitorolt ócska kóczmadzagon; hanem, hogy a Carbonári fejfödele még mindig csurgóra áll, mi ter­mészetes, mert hisz: csirizes fogai mö­gött leballagott már annyi bor gyomrá­nak borkövezett mélységes fenekébe, hogy két vízimalmot elhajtana bátran. Aztán meg arról is hires, hogy a sült kappan- nak csak a taraját szereti, a miért hi­testársa erőltetett mosolylyal akarja az erősb nem tagjait magához bilincselni ; meg hogy a hivatalos gólya minden al kalmazott turpisság daczára sem akar beköszönteni. Rósz viz van a faluban! Csakugyan a legközelebbi szép napon átrázattam magam hozzájuk, hol már egy egész kis kirándulni vágyó társaság czi- helődött össze. Ott ült a zsöllye-székből kikandikáló rugók tetején ásitozva a se asszony, se lány, se férjes, se özvegy földbirtokosnő, jól befekete-pomádézott hajjal, csillogó arczával s pulykáit kereső tekintettel hallgatva a Füligláb Jóska ba­rátom szokott füllentéseit, ki elemében van, mert a kis szőke fürge ördög, meg a mélázó fekete szemű leánya ujjait si­került valahára az állítólagos aranyból készült szerelem karikával megabrincsolni, minek egy kóczos szelebárdi írnok, meg egy dinnyefejü (azért él-hal a dinnyékért) körjegyző helyettesi aspiráns volt boldog kovácsa. Alig hogy a por- és pókháló­lepte egérkaszárnyából, akarom mondani magtári tanteremből avanzsirozott elfő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom