Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1888-09-02 / 36. szám
Vácz. 1888. Szeptember hó 2 czelly Jenő, kir. táblai elnöknek gyönyörű angolparkja a második nevezetessége a falunak. A harmadik pedig az a joviális gentry jó kedv mely máshol már mindenfelé kihalófélben van. Eltartott fél óráig, mig a szőlőkunyhók között kiértünk a kereszt útra. Régen nem emeltünk oly meghatottan kalapot a megfeszített Isten-eszme előtt, mint most . . . A fehér kereszt mindegyre messzebb maradt hátunk mögött. Eltűntek az egyszerű, vert falú kunyhók, csak a szőlők szélén haladó liczeumsövény maradt meg oldalunknál úti társ gyanánt. A nap hatalma tetőpontján állott. Égető sugarai elől nem volt menekvés. Az a néhány szilvafa, mely az útszéli sövény mellett ágaskodott levél és gyümölcs nélkül, alig tudott árnyat vetni. Kínzó szomjúság vett erőt rajtunk s még csak kilátásunk sem lehetett, hogy hamarjában enyhítjük . . . Elmaradtak a szőlők is, s kietlen, kopár vidék tárult elénk. Szirtes hegyek meredtek oldalról, melyeken még az erdők is csak itt-ott zöldelhettek ritkásan . . . törpén. Mértföldnyi távolban nem látott egyebet a szem, mint sziklát. Óriási kövek között haladtunk, melyeket valószínűleg a természet harczai mozdítottak ki helyükről ... A kövek alján elsárgult vadvirágok tarkállottak s a tisztább helyeken a vasvirág mosolygott. Végre egy tanya tűnt elő a távolból a fák árnya alatt. Alacsony, szalmafede- les házikók kandikáltak ki a lombok közül, s mint görnyedt felkiáltójel magas- lőtt ki a kutágas. Új remény szállott meg. s kettőzött erővel rohantunk a viz felé. Nemsokára a tanyára értünk. Óriási kazalok hüsében munkások aludtak s a tanyai kutyák őrködtek álmaik fölött. Csak egy ember volt talpon a messze vidéken — a juhász. Már messziről üdvözölt bennünket és az ilyen elszigelt ember naivságával kérdezősködött czélunk felől. — Bér községbe tartunk jó ember . . . úgy e már nincs messze? — Hej, dehogy nincs! el van az még egy jó órányira is az ilyen kutya melegben . . . — Szomjasak vagyunk nagyon. Van e Veder a kúton ? — Veder csak volna instálom. De a vizét még az állat sem issza meg. Atkozott rossz . . . Valamikor a béri boszorkány esett bele s azóta nem lehet belőle inni. Elátkozta azt a tájékot . . . Hanem ott tulnan, ohal az a zöld térség látszik, tiszta kis csermely (!) fut le a hegyről, ott jó viz van . . . Mi is onnan hordjuk. Mit volt mit tenni ? tűrni kellett tovább a szomjúságot. De a b é r i boszorkány históriája legalább ellensúlyozta némileg a rossz hangulatot, amelyet a viz hiánya idézett elő. — Lassan-lassan az a zöld térség hosszúkás alakot öltött s viruló szalag gyanánt közelgett felénk, illetve mi közeledtünk feléje. Oly szép volt az a kiáltó ellentét a kopár vidék s a zöld Tudod-e hát, mint fér össze ez idegen lábon álló gondolat a hegy levével. Értelek. Oh a „Kelnerei az ablakban“ bűvös hatása megfejti előttem az első pillanatra érthetlennek látszó dolgot. De folytasd szomorú történetedet. Mi lett a csecsemőből? Sphynx vágyóké, mely rejtélyekben beszél, hogy megérteni képes nem vagy? Nem, nem rejtélyes meséd; komor re- dőkbe vont homlokod, és az ihlet, mely perczről perezre váltakozik : ez mit megérteni nem tudok. És a nemesen érző angyal égkék szemei örömköny árban úsztak. Ő meg érté a komor redőket, ő érzé az ihletet: mert magyar nőnek született áldja érte sorsát, hiszen “magyar hölgynek születni nagy és szép gondolat.“ Tudta ő hogy a komor redők a kaczér „naiv“-é, érzé, hogy az ihlet a csecsemő iránti odaadás! Tudta jól, hogy „föl felé megy korban a gyöngy jól teszi.“ Hagy búsuljon hát e kisded csapat, mely a halotti torra gyűlt össze, annál nagyobb lesz majd öröme, ha megtudja, hogy a „Kelnerei az ablakban,“ had törjön fölfelé az a mi gyöngy. Nos czimbora rajta hát! még egygyel ez angyalok könnyéből, mit e hon leány nyújt feléd. Azután figyelj. A csecsemő nem veszett el, nem halt meg; megmentére őt s most itt nyugszik szivemen. De csitt! egy neszt sem ! Nézd mi édesen pihen itt keblemen, óh nézd mily boldog álma van. Aludjál, csendesen gyermekem, nofélj-e kebel gyengéden VÁCZI HÍRLAP. patakvölgy között! Buja növényzet jelezte, hogy már nagyon közel vagyunk a vízhez. Magas sás susogott a nefelejtsek között lágyan, szelíden ; a susogásba halk cseveg'és vegyült, mintha kis gyermek imádkoznék félénken idegen előtt. E csevegés már a kisded értől származott, mely alig lépésnyi szélességben folydo- gált a gazdag növényzetű partok között. Oly tiszta volt, mint az ég, melynek képe visszatükröződött felszínén. Fenekén apró kavicsokon tört meg a napsugár s mindmegannyi drágakővé változtatta át azokat . . . csillogó szitakötők röpködtek a kristályvíz felett. Neki feküdtünk tehát s úgy ittunk, mintha nektár lett volna. Minden csepp üditőleg hatott elbágyadt tagjainkra, s ujult erővel haladtunk tovább a patak- parton ösvény nélkül. Azonban lápos hely következett, s újra ki kellett vágnunk az útra. A nap ismét kezdett ostromolni s nem sokára még inkább gyötört a szomjúság, mint előbb, a csermely messze elmaradt már, visszatérni nem lehetett többé. A száműzött, akinek újra szabad látni hazáját, nem vágyódhatik jobban az első falu után, mint mi vágyódtunk Bér tornya iránt. Végre a hegycsavarodásnál magas fehér vonal tűnt elénk. Bizonyára ez lesz a béri torony! Csalódtunk. Csupán mérnöki jel, az u. n. „látó“ volt. De az utat ezentúl már fák környezték és sürü lombjaik alatt jobban esett a gyalogolás . . . Egy mély hegyszakadás, jobban mondva vízmosás mellett feltűnt a nyáj, mily kedves hang volt most az egyhangú kolompolás! Még egy domb s a domb mögötti völgyben óriási kövek között feküdt Bér szétszórva, mintha ezt is a boszorkány átkozta volna meg. (Folyt, köv.) Alpári Lajos. ÚJDONSÁGOK. * Személyi hírek. Benkár Dénes és neje Karlsbádból haza érkeztek. — Helcz Ferencz kir. járásbiró szabadság ideje f. é. szeptember 6-án jár le. — Huzella Mátyás dr. kir. albiró megkezdte hivatalát. — R á c z Béla dr. kir. albiró f. hó elején szabadságra ment. — Tahy Elek telekkönyv vezető haza érkezett. * Esküvő. Dorcsák Imre adótárnok m. hó 28 án vezette oltárhoz K o m m e n- d o v i t s Ilona kisasszonyt. A boldog házaspár a hét folyamán megérkezett városunkba. * Az alispán szabadságon. Földváry alispán a napokban rövid időre lassra ment családja körébe szabadságra, üávol- léte alatt Ilkey főjegyző helyettesíti. * Küldöttség a püspöknél. Az ipar társulat buzgó és fáradhatlan elnöke ápol. — Csendesen fojtsd el hangos lé- lekzetedet, nézd mi nyugtalan, ébredni kezd . . . s ha megtudja, hogy kaczér anyja hiúságból vallotta magáénak, ha megtudja, hogy azt, kit anyjának mondottak, említenie nem lesz szabad: sírni fog keservében. Hagyd hadd sírjon: könyeit a keserű- ségés szégyen érzet fakasztják, megköny- nyebbül lelke, ha fájdalmát elsirathatja; azután öröm könnyek lesznek a fájdalom könnyekből, ha megtudja, hogy van számára hely, hol nem hiúságból valják őt magokénak azok kik szeretik, hanem azért, mert iránta azigazi önzetlen tisztelet honol a hódolók kebleiben. Hajtsátok meg térdeiteket, és égre emelt kézzel mondjátok az esküt, mely ez alkalomhoz méltó : — „A csecsemőt az örök kegyeletet irántuk az elhunyt félistenek iránt, sem hiú nagyra vágyás, sem félelem kebleinkből ki nem irtja soha ; és bármikor bármi fegyverrel vérünk utolsó csepjéig e kisdedért, küzdeni és meghalni szent kötelességünknek ismerjük.“ „Kelnerei az ablakban“ hangzik egy üde hang az ünnepélyes fogadalom után. A csecsemő, kinek örök hűséget fogadtak, még talán kereszleletlen, mi legyen hát ezután neve ? Es a játszi hangulat ünnepélyes alakot cserélve egyszerre zugá: „kegyelet a szabadsághősök iránt.“ Numerus. R e i 11 e r István cs. és kir. udvari kocsigyáros, szombaton délben tizenkét tagból álló küldöttség élén tisztelgett dr. Schuster Constantin megyés püspökünk ő nagyméltóságánál, hogy az aláírásokkal megtelt disztagságáról szóló emlékkönyvet a társulat nevében átnyújtsa. A küldöttség tagjai voltak : R e i 11 e r István elnök ; dr. C s á n y i János, U d' v a r d y János és Mihály, Korpás Pál, C s e r n y József, Kiss Sándor, Z e- ma no vies József, Huber József, György Mihály, Erdőssy Rezső és Blázsovics János. A küldöttség vezetője R e i 11 e r István elnök rövid beszéd mellett átnyújtotta megyés püspökünknek a díszes albumot. A püspök szívesen fogadta a kitüntetést és köszönetét mondott az ipartársulatnak az iránta tanúsított figyelemért. Az átnyuj tott album erős zöld bőrbe van kötve ; előlapján vert arany szalagokból képzet! négyszög keret közepén van a püspök neveinek kezdő betűiből (S. K.) alakított díszes monogramra, hát lapján bevert szög formájára magasra domborított négy aranylemez közt a középen aranycser és babér koszorúba foglalva 1887; az album belsejét papírra húzott nehéz fehérlap választja el külső lapjától; az első oldalán van a püspöki czi- mer ügyes kivitelű rajzban és festésben előtüntetve; ezt követi a dr Milté- n y i Gyula kanonok által szerkesztett üdvözlő felirat, azután az ipartársulat Matkovits János társulati jegyző által fogalmazott közgyűlési határozata, végre a tagok saját kezű aláírása. * Szemle. Henneberg altábornagy a napokban az első öt kivonulás után szemlét tartott a bevonult honvédhuszárok felett s megelégedésének adott kifejezést. Henneberg innét Palkovits alezredes kíséretében Ó Gyallára utazott, hogy az ottani osztály felett is szemlét tartson. * Kőfalunk. Korpás Márton helyettes polgármester és dr. IH r e y s i n g e r Lajos városi képviselő a hét folyamán személyesen vitték le és adták át a. dunai kőfal felépítésére vonatkozó terveket és költségvetést vármegyénk alispánjának azon kérelemmel, hogy az építés megkezdését engedélyezze. Az alispán megígérte, hogy a várost e költséges terv keresztül vitelében támogatni fogja. * Újra oltásra kötelezi a törvény 7 évtől 12 évig az iskolába járókat — s az illetők tartoznak az újra oltást bizonyítvánnyal igazolni, mert addig beiratásuk csak ideiglenes. Az érdekelt szülőket figyelmeztetjük, hogy jövő szerdáig bezárólag dr. Rákosi Béla, saját lakásán naponta délután 4-ig tiszta tehén himlővel olt. Szegény iskolás gyermekeket minden dij nélkül. * Beiratások. A váczi „status-quo“ izr. hitközség iskoláinál az 1888/89 dik iskolaévre szóló beiratások folyó évi szeptember hó 2. 8. és 4 dik napjain d. e. 8-10 óráig a hitközség tanácstermében N a t o n e k Dezső iskolaszéki jegy zőnél eszközölhetök. — A rendes oktatás szept. 9-én veszi kezdetét. * Halálozás. Vincze János városunkban lakó földbirtokost véghetlen gyász érte. E. hó 26 án veszté el köztiszteletben és szeretetben álló édesanyját, kinek nemesen érző lelkét városunk szegényei örökre áldani fogják. A megboldogultban egyike halt el annak a typicus magyar hölgyeknek, kiknek szive lelke és szokásai igazán magyarok voltak. Családja a következő gyászjelentést adta ki elhunytéról. Vincze János, Vincze Károly és neje, szül. Májer Anna, valamint gyermekeik : Irma, Margit, Erzsi, Anna, úgy maguk, mint rokonaik nevében fájdalom- mal megtört szívvel jelentik forrón szeretett és felejthetlek, édes anyjok, napa- és nagyanyjuknak Özv. Vincze be- renezné szül.Tót Sóoki Sóoky Juliannának folyó hó 26-án, reggeli 1 órakor, 79 éves korában — tüdő vizenyőben — rövid szenvedés után történt gyászos kimultát. A megboldogult hült teteme folyó hó 27-én, délután 5 órakor fog a galamb- utczai Monszpart féle házban beszenteltetni ; drága hamvai pedig folyó hó 28- án, 5 órakor fognak az alvárosi temetőben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise áldozat, a megboldogult lelki üdvéért folyó hó 29 én, < délelőtt 10 órakor fog a Mindenhatónak a székesegyházban bemutattatni. V áczon, 1888. évi augusztus hó Klán. Áldás és béke lebegjen áldott hamvain! A megszomorodott szivü gyászolók fájdalmát enyhíts az általános részvét. — Özv. Kun Vilmosné szül. Gabler Borbála f. é. au; 26- dikán meghalt. Haláláról családja következő gyászjelentést bocsájtotta ki Alulírottak saját valamint az összes r( konok nevében megtört szívvel jelenti forrón szeretett s felejthetetlen édes anyju illet, anyós, nagyanyjuk és dédanyju özv.Kund Vilmosné szül. Gabler Bo: bála asszony folyó évi augusztus hó 2( án, hosszasb súlyos betegség után teG leeny élete 74-ik évében történt gyászo elhunytét. A boldogultnak földi marac ványai kedden, augusztus 28 án, Duna keszin délutáni 2 órakor fognak beszen teltetni, 5 órakor Budapesten Váczi körút 19. s z. a, az evang. ágosta egyház szertartásai szerint átvétettnek onnan a kerepesi-út melletti közsirkert ben levő családi sírboltban újabb beszen telés után örök nyugalomra tétetnek E u d a p e s t e n, 1888. augusztus 27-én Áldás és béke lengjen porai fdíett Branmüller Sándor mint veje, Kund Sán dorné szül. Hölle Irma, Kund Endrém szül. Eőri Mária, Kund Pálné szül. Lőr Jenke mint menyei. Kund Sándor, Kunc Endre, Kund Pál, özv. Dr. Faludy Gé záné szül. Kund Karolin úgy számos unnkái és dédunokái. * Szántás verseny. Pestmegye Aszó dón ma délelőtt szántás versenyt rendez, melyen lapunk szerkersztője is jelen van. * Lejáró a Dunához. A kőfal felső végénél a Duna part s a felső rakpart között emberemlékezetet meghaladó idő óta csaknem lehetetlen volt a kocsi közlekedés. E bajon a városi tanács a pénzügyi bizottsággal karöltve aként segített, hogy a kőfal meghosszabbítása irányában betonból a házak előtt levő padmaly előtt pedig kőből falat huzatott. Most meg a két fal között levezető meneteles utat kikövezteti és ezáltal egy újabb kényelmes lejárót ad a közönség rendelkezésére. * Talált pénz. Reiner József sütő segéd (György Mihálynál) f. é. aug. 27- dikén (hétfőn) a Curia vendéglő kapuja alatt süteményt árulván észrevette, hogy Klein Dávid, Klein Herman ecseti kereskedő sasszemü fia egy kék kendőbe kötött kisebbszerü csomagot vett fel s amint finom tapintású ujjaival a csomagot végig clavirozta, észrevette, hogy abba olyasféle papírdarabok vannak, a melyekért mindent lehet kapni. Eloso- násra gondolt azonnal; de Reiner osztályrészt követelt a még felbontatlan zsákmányból. Klein futásban keresett ex- pedienst; atyja azonban megállította a fiút s a pénzt felvitték a városházára és átadták a rendőrségnek. A pénzt Kiss Mihály szilágyi adó szedő vesztette el. A megtalálók nem kaptak semmit sem, mert az adószedő azt állítja, hogy a pénzből 22 frt hiányzik, ami miatt Reiner a saját pénzét tevő tiz forintot is csak munkaadónéjának tanuságtétele mellet mentette ki a rendőrség kezeiből. NYILT-TER. Fogadják mindazok, a kik folyó évi augusztus 26-án oly váratlanul és hirtelen elhúnyt felejthetetlen jó édes anyánknak néhai özvegy Vincze Ferenczné szűrőt soóki vSoóky Julianna hült tetemei beszentelésénél, temetésén és a gyászmisén megjelenni szíveskedtek és nagyra- becsült részvétük által szivünk mély fájdalmában enyhülést nyújtottak, őszinte hálás köszönetünket. Váczon 1888-ik évi szeptember 1-én. Vincze János. Vincze Károly. Laptulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. Gsányi János. Hirdetmény. Alulírott közhírré teszi, diogy a jól égetett kitűnő minőségű nézsai mész árulását VÁC15KOIV bizománybán elvállalta Cserny József bádogos mester úr, (Káptalan utcza saját házában.) A mész ára nagyban való eladásnál métermázsánkint . . . -1 frt 60 kr. kicsinyben való eladásnál . I frt 70 kr. Váczon, 1888. aug. 14-én. KOHUT LAJOS a nézsai uradalom kasznárja. Váczon, 1888. Dyoiuatotl Mayor Sándor köiivvovormlninlmn
