Váczi Hirlap, 1888 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1888-08-26 / 35. szám

I

II, ÉVFOLYAM.

/

35. szám.

VÁCZ, 1888. AUGUSZTUS 26.

HELYI. ÉS VIDÉKI ÉRDEKŰ TÁRSADALMI HETILAP.

Előfizetési ára:

helyben házhoz hordái ássál, vagy a vidékre postán való elküldéssel

. egész évre ...................................... <» frt _ kr_

fél évre ............................................ 5Í » »

negyed 'évre...................................... j » 54) „

Egyhs szám ára 10 kr. — Kapható a kiadóhivatalban.

Szerkesztőségi iroda és kiadóhivatal:

Vácz, Duna-sor 587. szám alatt.

Ide küldendők a lap szellemi részét illető közlemények, az előfizetési pénzek, hirdetési dijak és hirdetések.

Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Kéziratok vissza nem adatnak.

Hirdetések :

sora (négy hasábos garmond sor) .... .........................

Nyilt-tér: sora ItO kr.

Bélyeg illeték : minden beigtatásnál

....................

A n y u gt a - b é 1 y e g külön fizetendő.

........ 20 kr.

........ :tO kr.

Polgármester hajsza.

)m

)ra

B§

s;j

5Sg

üb

H

1)9

§9

Ili;

)£U j

ua ^1 ias íörx I

!°Í

Jó ideje folyik a polgármesterünk után megnyílandó örökségre törés hajszája, melyről nehéz nem Írni szatírát. A polgármester betegségének első hírére megkezdődött már a házról-házra futkosó szavazat fogdosás s azóta fenyegetődző düh száll meg sokakat, valahányszor jobbra merészel fordulni egéssége. Mi eddig nem sokat törődtünk, ez inkább egyesek élelmessége, mint a közérdek által nőtt mozgalommal. Legfölebb megmosolyogtuk egy-egy elvhű polgártársunk önzetlen köpönyegforditását, kik legjobban tolták egykor, a vállalkozók zsíros napjaiban a polgármester szekerét, míg most, a régi jó idők múltán, a legrövidebb utón akarnák őt kituszkolni jogos székéből.

Annál több elismerés illeti városunk ki; intelligentiáját, hogy mig meg nem üre- >ea sedett végleg a polgármesteri szék, tar- mi tózkodott nyilatkozni annak betöltésétől ről. Nem tartott sem gyűlést, sem érte- 9;i kezletet, mert tudta mit parancsol egy 9d beteg emberrel szemben az ildom és Ö/

í kötelesség. Pedig ebben a kérdésben, kis akár hogy csűrjék és csavarják is egyes fin nagyratörő kortesek, az intelligentiáé söí' Jesz az utolsó szó. Hisz többséget köny-, nyen össze lehet szaladgálni és paro- lázni minden élelmes kortesnek, ha kellő szerénységgel és serénységgel végzi ház- íö‘ ról-házra kilincselő munkáját, de a város l élén sikeresen csak az fog megállhatni, a ki meghódítani és megtartani bírja in majd az intelligentia bizalmát. A város )ss szellemi feje nem lehet olyan, a kit a ßv város értelmisége annak el nem fog is- ,m merni. Mig tehát a város intelligentiája 9 e városunk jövőjére döntő fontosságú gü ügyben nyilatkozni idejét nem látja, 70 nyugodtan várjuk mi is, a dolgok terűn mészetes folyását és ebben nem zavarifi nak meg semmiféle kortes-üzelmek.

Ez az, a mit a többek által nagy dobbal vert kortes riadóra és fenekedésekre , ni megjegyezni szükségesnek tartottunk un most, hogy a polgármester egészsége uv valóban jobbra fordult és a kortesek legnagyobb szomorúságára szabadságideje lejártával csakugyan elfoglalandja rég - j lesett hivatalát. Mi ellenségei vagyunk a oof heczczeknek s nem akarjuk, hogy a kortesek háborúja zavarja a városunk n. nagy nehezen megindult rendezéséhez szükséges egyetértést és összetartást.

Ha polgármesterünknek nem méltóz- tatik a hagyatékára sováran vágyódok kedvéért lemondani és a város pénztárát újabb nyolczszáz forinttal terhelni, jól teszi. A közgyűlés vele, midőn nyugdiját megszavazta, nem alkudott. Nyugdija nem hivatala visszavásárlásának s a kortesség megkezdhetésének volt ára, hanem régi szolgálatának jutalma. Sem több, sem kevesebb, s a ki kelepczét emleget, az szólhat a kortesek kelepczéjéről, melybe egy-egy meggondolatlan képviselő szava adásával időnek előtte bele került, — de nem a varosnak kitett kelepczéről. Mi csak dicsérjük és örömmel üdvözöljük a polgármester úr elhatározását, hogy nem akarja újabb 800 forinttal terhelni a város pénztárát. Ő a közgyűlés határozatával csak »nyugdijképes« lett de nem »nyugdijköteles,« s dicséret annak a nyugdíj képesnek, ki nem veszi igénybe az őt jogosan illető dijat, hanem szolgálni kíván, mig a.közügy

kára nélkül teheti. A polgármester úr is hivatalát a mai viszonyok közt a közügy kára nélkül még jó ideig elviheti, mert hogy Vácz város ügyei soha jobban vezetve nem voltak mint ez idő szerint, a kortesség tárogatóját néha-néha szintén megharsogtató laptársunk is elismerte nem régiben.

Mi szükség akkor tehát a mai status- quo felforgatására és a polgármester megriasztására irt ijesztgető czikkekre? Az ily támadások csak keserítenek, de nem ölnek s lövegűk visszapattan abba a táborba, a honnan kilőtték. És ez a dolog természetének rende szerint van.

Csak egy nincs a szerint. És ezen bizonyára bámulni fog a világ. Hogy lehetett az, hogy azt a Réty Ignáczot, a kit annyian szidtak, mikor le akar köszönni, nem merik elereszteni és megmaradásában keresik a város nyugalmas fejlődésének mentő horgonyát? Biz ez furcsa. De van magyarázatja. Az örökségre sovárgó örökösökkel szemben mindég a meghalni nem siető örökhagyó pártjára kél a rokonszenv.

Tűz.

Nyolcz nap alatt három tűzeset riasztotta fel városunk munkás lakosságát. Az elsőnek a vasút mellett a honvéd huszár laktanya, a másodiknak a fazekas utczában Konecsny, a harmadiknak Kis Váczon a főutczán Joó Adám háza esett áldozatul.

Önkéntes tűzoltóink mindegyik tűznél a lehető legrövidebb idő alatt megjelentek s önfeláldozó bátor munkájokkal a tüzet mindegyik esetben teljesen localizálták anélkül, hogy czéltalan bontogatással a szomszédos épületekben kárt tettek volna.

A huszár laktanya 40 öles hosszú cse- répfödeles istállója egy perez alatt lángban állott, és tűzoltóink az ezzel egy tető alatt épült tiszti lóistállót meg mentették.

Konecsny háza fazsindelylyel volt fedve. Mire az első segitség- megérkezett a lángok már az egész ház tetőn végig száguldottak. Egyik oldalon is meg a másikon is keskeny udvar választotta el szomszédaitól. De sem az egyik háznak sem a másiknak nem lett semmi baja, sőt a megégett ház sem égett be sehol.

Joó Ádám háza ócska szinben volt. — Roskatag falai alig tartották mohos tetőjét, melynek ezrekre menő lukain barátságosan nyújtózkodhattak be a nap fénylő sugarai, hogy a padlás beázott nyirkos tapaszát felszáritsák. A szomszédok folyton panaszkodtak miatta a hatóságnál. mert attól tartottak, hogy nyakukba szakad. A mint halljuk, gazdája ép a legközelebbi időben szándékozott hozzá fogni újra épittetéséhez, már jó részt ki is hurczolkodott a házból, csak arra várt, hogy az első ács szuhos gerendáiba vágja baltáját.

Tegnap (aug. 25-dikén) tűz ütött ki házánál és megmentette őt a bontás költségeitől. Leégett az egész ház, de a szobák be nem égtek sehol.

E szaporán kiütött három rendbeli tüzeset alkalmából két rendbeli veszedelmes abusus vetődöttfel- s z i n r e.

Egyik a laikus közönségnek, másik a rendőri hatóságnak szertelen beavatkozása.

Vannak emberek, kik végtelen passiójukat lelik abban, ha elsők lehetnék a tűznél való rombolás- b a n.

Kigyullad a háztető. Az első segitség 5—0 kannavizzel első csirájában elfojthatná a tüzet. Van ember elég, van viz is közelében, a tűz mégis terjed félelmetesen, pusziit veszetten. És mi az oka ? Az, hogy akik legtöbbet tehetnének a tűz megfékezésére, — a legelsők, — ösz- szes erejükkel a tüzet élesztik.

A konyhában van rendesen padlás

feljáró. Ajtaja is szokott lenni. Leszednek minden ajtót, még a padlás feljáró ajtaját is és minden ablakot, hogy ha eleinte a tűznek nem volt elég levegője, legyen azután.

Összetörik, összezúzzák, összerombolják a még ép tetőt, hogy mire a tűz oda ér, egy rakáson találja az összes tűz fogó anyagot.

Rángatják, szaggatják az égő részeket, hogy azok egy halomba dűlve in- tensivebb tüzet adjanak, vagy széthullva a tűz tovább terjedésének közegül szolgáljanak.

És akinek más dolga nem akad, — elfeledvén, hogy az ajtót ép az imént önmaga vette le — az ablakon mászik be a szobába és ott tör, zúz, ront mindent, amit ér, hogy egy rozzant lóczát kicze- peljen, melynek újkorában sem volt na gyobb értéke, mint annak az ablaknak, melyet e miatt bevert.

Csak vezér kell, bajtárs akad könnyen. Egy lakás vagy egy szatócsbolt kiürítésén nem erőlteti meg magát a sereg.

Mindenre jut erő, csak vizhordásra nem.

Pedig abból, amit eként a buzgók a tűz elül megmentenek, — rendesen nem marad ép egy garas áru sem.

Mire az önkéntes tűzoltók szereikkel megérkeznek, e túlbuzgók már rendszerint nagy részt bevégezték gyászos munkájukat és nincs aki őket diadal utjokban feltartóztathatná.

Nem kisebb, sőt talán nagyobb veszedelemmel jár a másik abusus : a rendőri hatóságnak ki r ivó ellenszenv sugalta beavatkozása az önkéntes tűzoltók dolgába.

A csatatéren vezetőre van szüksége a harezosnak; dé a vezető legyen egy, akinek parancsát mindenki egyaránt teljesiti. Vész idején a siker egyetlen biztositéka az együntetü működés, az egységes védelem.

Á vezénylet és vezérlet megosztottsága szülő anyja a fejetlenségnek, s a legelső vész esetén, midőn még a bátrak is gondolkodóba esnek, beáll a teljes zűrzavar, melyben a vész tetszése szerint pusztithat.

A tűznél is kell, hogy legyen és pedig csak egy legyen a ki a teendők felett legfőbb fokban azonnal rendelkezik.

Legyen az, katonai vagy polgári hatóság, vagy a társadalom egyik legáldásosabb alkotása : a tűzoltóság. Egy legyen a feje az összes munkaerőnek, akit az leginkább megillet.

A katonaságnak is meg a polgári hatóságnak is meg van a maga feladata. Elég nekik azt betölteniük. Hogy mint keli a tűzzel szakszerüleg elbánni, hogy az a legrövidebb idő alatt, a legkevesebb erőpazarlással megfékeztessék, nem sokat törődnek.

Ellenben a tűzoltók különösen a tűz elleni védekezésre, a tűz veszedelem megfékezésére szervezkednek csak azért, hogy működésük annál hatályosabb legyen. Éveken keresztül munkában kifáradt testük pihentetésére szánt idejűket a tűzoltás szakszerű betanulására, a tűzoltó szerekkel való bánásmód begyakorlására forditják.

Sem törvény, sem szabályrendelet nem kötelezi, önként, ingyen, önzetlenül ^ vállalják magukra a feladatot, felebarátaik személyének és vagyonának védelmét azon veszedelem ellen, mely ellen a hatóság nem nyújt segedelmet.

Az a kérdés már most — és sajnos, hogy minálunk még mindig kérdés, — hogy a tűz szinhelyén a tüzveszedelejn- mel szemben kit illessen meg a döntő szó ?

Kivánható-e, hogy az a 80—100 önkéntes tűzoltó, kik önként vállalták maguKia kötelességüket, a tüz_ szinhelyén idegen hatalom parancsai szerint tartsak magukat, mikor miniszterileg jóváhagyott alapszabályaik szerint a tűz szinhelyén másnak nem tartoznak engedelmességgel mint annak a parancsnoknak, kit ők maguk választottak ? t

Ha a?t akarja a rendőri hatóság, hogy olyan tűzoltó csapata legyen, amelynek,

ő is parancsolhat, akkor fogadjon arra embereket, az önkéntes tűzoltó nem köteles az ő rendelkezéseit respectálni.

De sőt ha a városnak fizetett tűzoltó csapata is volna az önkénytes tűzoltók mellett még akkor is inkább illetné meg a rendelkezés a tűzoltók parancsnokát még a fizetett csapat felett is, mint a rendőrséget.

Mindezeket megirtuk azért, hogy a város tanácsának és képviselő testületének figyelmét felhivjuk azon visszaélésekre, miket a rendőrség a tüzeseteknél mind annyiszor elkövet, a hányszor a a rendőrkapitány nicsen jelen.

*)

Színészetünk.

Megnyilt az aréna, melyet S á g h y Zsigmond szinigazgató nagy áldozattal emeltetett az utolsó perezben, miután a „Curia“ nagytermét bezárták előtte. Illet- het-e ezért egyes személyt szemrehányás, bajos volna eldönteni, mert a „Curia“ bérlője jogos alapon áll, ámbátor jó volna axióma gyanánt fogadnia, hogy: „ha valami jogos, még abból nem következik, hogy az egyszersmind szép is!“ Aki a közönségre szorul, respektálhatná legalább másod sorban annak érdekeit is.

A szemrehányás azonban csak a közönség bizonyos kontingensét illetheti. Állandó színházunknak már annyi év óta vájúdó ügye jut eszembe, melyet a lelkesedés szalmatüze olykor-olykor kiemel a feledésből azért, hogy újra eltemessen.

De jobb erről hallgatni; ahelyett inkább a kath. legényegylet b. figyelmébe ajánlom az állandó színpadot, mely úgyis saját házára kezdett gyűjtést. Abban a házban talán majd jut hely a szinteremnek is. Az eszme kivitelét első sorban saját érdeke sugalja, mert önművelődésének a műkedvelői előadások nem utolsó eszközei. Addig pedig, ameddig a kath. legényegylet keserves fillérekből összerakhat egy házra való összeget, várjon békés rezignáczióval a közönség s vigasztalja magát azzal, hogy igy mégis hamarább lesz theátruma, mintha önmaga venné kezébe az ügyet.

De azért van egy-két jó oldala is annak, hogy színészeink az arénába szorultak. A jó, friss levegő és az egyszerű fapadok kényelme, mit a támlanélküli, kúriai bársonyszékeknél hiába keresnénk.

Az igazgató Konti jeles operettével, a „K irályfogá s“-sal nyitotta meg a csarnokot s a jó hirnév, mely érkezését megelőzte, nem is bizonyult talminak. A vidéki színtársulatok egyik legjelesebbi- két hozta magával. Kövessyné Iva- n y i Mariska tehetsége sokban megerősödött azóta, hogy utoljára láttuk körünkben. Remek F j ó r a volt. Játéka biztos és tiszta, minden mozdulata természetes. Hangja is előnyösen erősödött. Az első és utolsó taps őt illette. Elragadó volt i kaczérkodása a házalónak öltözött Don Bernadóval. A trió, melyet K ö- vessyvel és Moórival énekelt, zajos tapsra készté tenyereinket. „A szökés párosán . . .“ kezdetű ismert wal- czert pedig meg kellett ujrázniok.

Jeles szerep volt Bán házi Teréz k. a. kezében is. Lolát, A 1 m a n z o r leányát adta. Az idylli jeleneteknél érzelemmel játszott. Kövessyné I. Mariska után ő volt ' az est második hőse. Szép erős hangja teljes sikert aratott a meg- ujrázott-duettben, melyet Amadillal (Nyi- regyházi Vilmos) énekelt. Szóval szerepét jelesen betölté.