Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-11-13 / 20. szám
VACZI HÍRLAP, Vácz 1887. volt, hová a váczi küldöttek közül clr. Ereysinger Lajos és Olgyay János rán- dultak ki, s itt ismételt felszólalásaikkal sikerült több félre értést eloszlatniok,melyet ott az utóbbi napok agitatiói támasztottak. A választás ennek daczára példás rendben folyt le. Nem ke 1 lett hozzá katonaság, pedig a l^et párt tanyája szemben volt egymással a „Rozsda“ meg a „Dobogó“ vendéglőkben. Szentkirályi kezdettől fogva előnyben volt, i'igy hogy pártjának nem is j^ellßtt teljes erővel leszavazni. A délutáni órákban már kétségtelen volt győzelme. E helyt azonban meg kell még emlékeznünk az „Üstökös“-nek, vagyis szerkesztőjének, Szabó Endre úrnak mező-túri szerepléséről is, mely regényes színbe öltöztetve oüy nagy port vert fel a lapokban. Szabó Endre úr felszólalása többet ártott Hetsuek, mint a Szentkirályi-párt minden szónoka, mert élczelni akart s helyette oktalanul sértett és kihívott. Szavai hatástalanul vesztek el a folytonos közbeszólások zajában. Sokan meg nevették furcsa gesztusait s ideges mozgását, Megtörtént az is, hogy egy erősebb közbeszólás után „lázongó rabszolgáknak“ nevezte a közbekiáltó csoportot. Erre még nagyobb lön ellene az ingerültség s a „malaczok“ meséjét a zajban meg sem lehetett érteni, bár a lapok azt írták, hogy ezzel hatott legjobban. Regényes történetének is nem itt van az expositiója. Arról a budapesti lapok mélyen hallgattak. Amint ugyanis Szabó Endre a nagy zajban leszá 1 lőtt a szónoki emelvényről, felé lép Tóth Sándor, a Szentkirályi-párt elnöke és a nagy közönség füle hallatára hangosan kérdőre vonta, hogy miként merészel ő itt Mező- Túron, mint puritán függetlenségi beszélni, holott a legutóbbi választásnál a Józsefvárosban Ugrón Gábor ellen Visire, vagyis a kormánypártra s z a v a- z o 11. Szabó Endre erre kikelve „ . . . embernek“ nevezte azt, aki ezt állítja, mire Tóth Sándor egyenesen Ugrón Gáborra hivatkozott. Az összeszólalkozásnak többek közbelépése véget vetett ugyan, de nyilvánvaló volt, hogy az ügynek még lesz folytatása. Mint esett meg a folytatás a „Dobogóban“, azt nem tudjuk, csak a lapok regényes meséjéből sejtjük, hogy S. Tóth. Sándor mindjárt a választás után, még a helyszínén akarta tisztázni, kire vonatkozott a Szabó Endre úr által mondott czimezés. Ezen pedig annak, aki ismeri a választások izgalmát, s tudta az előzményeket, csodálni valója éppen nincs. Mert a magyar ember követválasztáskor nem érti a tréfát s aki szelet vet, zivatart arat. Ezt épp a fővárosi sajtó képviselőinek kellene legjobban tudniok. Valótalan az is, hogy Szabó Endre urat Szabó Bandi nép szinmüénekessel tévesztette összeamezőtúri | nép. Meg volt az mondva s tudta mindenki, hogy ő az „Üstökös“ szerkesztője, sőt egy szónok meg is felelt neki azzal, hogy rósz viczczckkel lehet az „Üstököst“ szerkeszteni, de komolyan politizálni nem. Nem is zavarta egyéb a választás példás lefolyását, melynek eredménye Szent- királvi Albert 170 szótöbbségű győzelme volt/ Ä községek és uraink. llclad, nov. 7. Kiknek szivét emberszerető érzelmek hatják át, melyek jótékonyságban, erkölcsi és közmívelődési ozélok megvalósítása iránti törekvésben és a meleg részvét nyilvánításában fényeskednek : azok méltó részeseivé válnak ama szeretetnek és köztiszteletnek, mellyel egyesek és a nagy közönség részéről — szép tetteik viszonzásaképeu — találkoznak. Nincs szebb és nemesebb hatáskör annál: jótékonyságot gyakorolni embertársaink szenvedésének enyhítésére, a társadalmi állapotok javítására, a nép nevelésére, a községek fejlődésének elősegítésére stb. s ha — ki annak tehetségéhez mérten megfelel, áldásos cselekedetet visz véghez, a polgári erények Mgszebbikét gyakorolja. Ámde ezek még mindig ritka jelenségek nálunk, mert csak elvétve hallunk vagy olvasunk oly esetekről, melyek dicsérőleg szólnának egyeseknek' tetteiről, kiket a sors vagyonnal áldott meg, s kiknek ez okból jót tenni módjukban állana. Innét van az azután, hogy pld. hazánk legtöbb községében haladás egyáltalán nem észlelhető, mert a kik azoknak fejlődésére a leghatékonyabban közreműködhetnének: földes uraink, mitsem tesznek községeik érdekében. De hát, — Istennek hála, vannak azért kivételek is, s jól esik eldicsekednem vele, hogy ezek közé tartozik Iklad pestmegyei község is, melynek földesura néh. boldog emlékezetű itj. Gr. Ráday Gedeon Magyar- ország volt honvédelmi minisztere mindent elkövetett községének jólétbe helyezésére, lakóinak anyagi és szellemi fejlesztésére és — németül beszélő lévén a nép — annak megm agy arosi fására. Eszközei: érdeklődés és személyes közreműködés a község belligyeinek intézése körül; támogatása a nép jóindulatú törekvéseinek ; előmozdítása a vagyonosodás fejlődhetésének ; jelentékeny jutalomdijak kiosztása a magyarnyelvben előhaladást tett elemi iskolások között s mindenekfelett a hozott anyagi áldozatok. A ki ismeri Ikladot, az tanúsíthatja, hogy a czél, mely nagy- és nemesleikü földesura szemei előtt lebegett, legnagyobb részében el van érve. Lakói jómódúak, hátrálékban sem az állam, sem a megye irányában nincsenek ; tanulékonyak és felette szorgalmasak ; a duhajkodásnak ellenségei, a magyar állameszmének hódolói. Magyarul kivétel nélkül és örömmel be szélnek. De kinek legnagyobb része volt eme eredmények elérésében nincs többé ! Ifjan költözött el oda, honnét nincs többé visszatérés. Népe hálás érzelmekkel adózik emlékének. Szelleme és tiszteletre méltó nemes tulajdonai azonban örökül maradtak vissza és hőn ápoltatnak a családban. Ezt igazolják az özvegynek született Gr. Bergen Philippine ő excellentiájának folyton ismétlődő jótéteményei a községgel, egyházzal és egyesekkel szemben ; de erre vall a család egyik bájos ifjú tagjának s méltó ékességének Rádiy Irrna gróf kisasszonynak már néhány év óta s csak e napokban is November hó 13. gármester), Völgyiné (Katrina) és Kőszegi (Adrien). — Az előadás egészben véve jól sikerült s közönsége is valamivel többb volt a csekély rendesnél. November 6-dikán (vasárnap) Almásy Till a mórnak' „A tót leány“ ez i mii 3 felvon á s o 3 népszínműve adatott mérsékelten kis közönség előtt. Tóth — Gyarmatby János, Szab óné Róza — Örzse, Kőszegi — Bandi, Bizzáné — Máté Juíis, Reiner Antonia — Hanka, Dobocsányi — Brbo- lya, Szerdahelyi — Miso szerepét a kivánalmaknak megfelelőleg töltöttek be. Az előadás összevágó volt. November 8-dikán (kedden) B 1 u m e n- t h a 1 Oszkárnak Paulay Ede által fordított „Egy csepp méreg“ czimii 4 felvoná- sos színmüve adatott elő. A német felsőbb körük társadalmi életében mozgó darab nem igen nyerte meg közönségünk tetszését. A főszerepet Bizzáné (Hertha, AVei- degg Ervin neje) játszotta mindvégig mély érzéssel. ízletes öltözékében megnyerhette volna a közönség tetszését is, ha nem volt volna annyi baja a saját szoknyájával; de ne. csodálkozzék rajta, ha azzal, hogy ruhájának rendbehozására folyton, hol egyik hol a másik lábát használta, — lábai es szoknyája kötötték le az irányában mindenkor hálás közönség ügyeimét. Tóth J enő (Wahlberg Albrecht gróf) drámaias erővel játszotta végig szerepét. Igen jól játszott Bagi Gyula (Metterborn Lothár) is. A darab előadása nagy hatást nem okozott. November 9-dikén (szerdán) Szentkirályi Albert mezőtúri választó kerületi orsz. képviselő tiszteletére „díszelőadás“ ren- deztetett. Színre kerültek: „Borka és Bicska,“ Meilhack és Helévy társ szerzőknek egy felvonásos katonai idyll je, „Nőudvarlás,“ Láng Lajos egy felvonásos vigjátéka és „Fi psz, a hires nő szabó,“ Kocebne. Ágostonnak egy felvonásos bohózata. Az első a finomabb Ízléssel hadi lábon álló mindennapos baka szentencziák egyvelege meglehetős közönséges nyelvezettel és legesteg- kevésbbé alkalmas arra, hogy egy „díszelőadás“ f nyét emelje. Reiner Antonia adta Borka, Szerdahelyi — Késes István tizedes szerepét. A második salon darab. Bizzáné (Hermin) könnyesen csevegett. Szerelmet is tudott mutatni. Jámbori azonban nagy nehezen találta bele magát Aladár szerepébe. A harmadik darab meglehetősen bevált. Dobocsányi (Fipsz) csinálta benne a legjobb éíczeket. Rögtönzései is jól elsültek. Egyik éleze azonban asszonyaikkal szemben nem volt a legkíméletesebb. De ezt sem hányjuk fel, mert a többi még ha túlzott is, mulattatott. November 10-dikén (csütörtökön) „Gas- parone a szicíliai bandita“ czimii operetté volt kitűzve. Azonban „közbejött akadályok (?) miatt“ meg nem tartathatott. Helyette „A sah in nők elrablása“ került színre jó sikerrel. Dobocsányi — Rettegi Fridolin, lázabó-Bányai tanár, Szabóné — Borbála neje, Jámbori — Szilvássy, orvos, veje, Bizzáné — Irma, ennek neje, Völgyiné — Etelka és Bagi — Maros- sán Endre (Szendeffy színész) szerepét játszotta. Az előadás meglehetősen szabatos volt. A közönség meg volt elégedve. mozgás. Jóllehet az állatok sem részesülnek a szervezet teljességéből egyformán. — Miből ismét csak az következhetik, hogy nem is rendeltettek ők sem mind ugyanazon ezéira. S csakugyan minden faj sajátságos tulajdonaiban külön czélt, és ennek elérésére alkalmas eszközöket ismerhetünk fel. Az állat szervezete alapján hatást gyakorol s e hatás nélkülözhetetlen törvényes része a természetnek, így tényezője annak az összhangnak, melyet mindenütt szemlélünk. Kétségtelen azonban, hogy a legnagyobb rész közülük is az ember szolgálatára vau rendeltetve. Ki győzné azon szolgálatokat szintén mind elősorolni, melyeket az ember annyi sok állatfajból húz? Gondoljunk csak — ha nem Í3 egyébre — azon szoros viszonyra, mely az állat- Ó3 növényvilág között létezik, mint szolgáltatja az egyik a másiknak a létföltételeit. Megragadjuk, tehát ezekből is azt, a mit elménk, tapasztalásunk biztosan tud; és mindez együttvéve oly tanulságokat nyújt a figyelő szemnek, a melyek messze bevilágítanak az állat-élet bonyolultnak látszó mozgalmába. Ama nagy színpadon, melyet természetnek nevezünk, minden állat mihelyt a világba lép, ismeri szerepét és annál jobban tölti be azt, minél szabadabban enged el rneskedhetik ösztönének. Ez utóbbi képezi minden állat súgóját, melyre hallgatva, híven lejátszhatja szerepét az élet és természet nagyszerű drámájában. Kétségkívül az emberre nézve semmi oly közvetlen hasznot nem nyújt, mint azon tö rnérdok háziállat, melyből annyi hasznot húz. A ló az embernek mindenben szolgálatára áll. Földjeinket míveli, megkíméli időnket p's fáradságunkat az által, hogy helyettünk jár. A kiszabott munkát ellen kezes nélkül teljesíti és szolgálatát csak akkor vonja meg tőlünk, midőn ereje már teljesen kimeríttetett. Vagy a roppant haszon, melyet az ember a kérődzőkből húz, nem elég bizonyítéka e rendeltetésöknek ? Fosszuk meg az embert a lótól, szamártól, s mindattól a mi teherhordó állat, s csak hamar belátjuk az emberi munka csekélységét az élet főntartásában. Az ökör műveli a földet és a szekeret vonja, a juh gyapjút ad, melyből öltözetünk készül, s a nyájak együttvéve szolgáltatják a szükséges trágyát a föld termékenységének föntartására. Az ökör meg is hízik, hogy szintén az ember vegye hasznát. A kellemes falatok vagdaiása közben vajmi ritkán jut eszünkbe a szegény igavonó s még párája kilehelése után is hasznot hajtó baromra gondolni. Pedig míg egyrészről húsuk eledelül szolgál, másrészről bőrüket is nagy haszonnal dolgozza fel az ember. De nem épp oly hasznos állat-e az éjszak lakójának az iramszarvas ? Nem egyedüli élelem forrásuk e midőn tejével és busával táplálkoznak, bőréből pedig ruházatot és lakást készítenek'. Eltekintve a pamlagon heverő ölebektől, talán nem fogjuk a kutyák hasznát sem kétségbe vonni. Miért vitte volna az ember a kutyát és macskát minden éghajlat alá s miért részeltető őket, hogy úgy mondjuk a polgárisodás előnyeiben. A kutya az ember személye s birtokának őrizetével, a macska pedig ellenségeinek pusztításával, róják 1c hálá- ju kát. Házi szárnyasaink, melyek húst, tojást és tollat is adnak, nem kelle e, hogy bizonyos föltételek alatt szintén szervezett társaságot alkossanak. Az ember társaságában ugyanazon szerepet töltik be a madarak' közöl, mint az emlősök közöl különösen a kérődzők, Ha a madár-állam polgárait foglalkozásuk és kenyérkeresetük módja te k in tétéből gyakorolt a.na, nemes ténye, melyszerint mintegy 30 szegény gyermeket, kik jóságos figyelme körébe estek, nagyrészben saját keze varrta téli ruhával látott el. A „tündérújjak“ munkája, melegen érző szívnek alkotása. Hódolattal hajiunk meg előtte. A mely községnek ilyen földesurai vannak’, annak boldogulása elmaradhatatlan, pusztulni az soh’sem fog. JuniribJta L'ijos. Színészeink. Városunk közönsége a múlt héten sem részesítette nagyobb pártfogásban színészeinket, mint az előző hetekben. A szin- ház-terem legfelebb félig telt meg egyes előadásokon. Ily látogatottság pedig nagyon természetesen sziikkevés arra, hogy színészeink megélhessenek. Tengődni is bajos bevételeikből. A társulat legjobb erői is hasztalan erőlködnek. Közönséget összccsa- logatni képtelenek. Az igaz, hogy a teremnek vékony-gyenge kivilágítása csak arra való, hogy annak szürke homályában csendes szerelmesek turbékoljanak a terem valamely zúgában, de arra, hogy annak világa mellett 100— 150 ember eligazodjék, — nem. Az is igaz, hogy a társulat a színházi felszerelvények- nek, nevezetesen ruha nemüeknek szembeszökő hiányában szenvedvén, a közönség ínyére való darabokban nem igen válogathat. Az is igaz, hogy fűtetlen szobában egy szál vékony petróleum-gyertya mellett étien gyomorral még a legcsekélyebb igényekkel bíró színésznek sem lehet nagy kedve tanulni. Az is igaz, hogy mindezekért első sorban a színigazgató felelős, mert ha egy szerényebb igényekre támaszkodó társulatot sem képes teljesen felszerelni és kedvezőtlenebb színházi viszonyok között 2—3 héten keresztül fizetéssel ellátni, az ne legyen színigazgató, ne tegyen akaratától tiiggővé 30—36 színészt és ne tartson be váithatlan hitegetésekkel egy egész várost. Ls az is igaz, hogy hazafiasság és huma- nismus gyakorlására ma már másutt is nyílik alkalom, nem csupán a színházi pénztárnál. Mindazonáltal még is csodálkozunk, hogy közönségünk, mely annak előtte silányabb műélvezet után is oly mohón kapott, épen a most városunkban időző színészeket részesíti legnagyobb részvétlenségben, midőn ezek annyi nélkülözések közepette is annyi igyekezettel fáradoznak azon, hogy a közönség igényeit kielégítsék. Az egyes előadások sikeréről a következő tudósítást adhatjuk. November 5-dikén (szombaton) Meilhac és Faríné társ szerzőknek „R i p van AV i n k 1 e“ czitnü 3 felvonásos operétteje került színre. (Zenéjét szerzetté Planquette R.) A czimszerepet Szerdahelyi játszotta. A „korneviliéi harangok“ czimii operettebén nem volt oly márki, mint a mily jól betöltötte Rip van Winkle szerepét. Könnyű öntudatos mozgása és kellemes csengő 1 ariton hangja az első és második, drámaias játéka a harmadik felvonásban teljesen kielégítette a közönség igeijeit. Reiner Antonia (Lisbet) mindvégig kellő praecisitással énekelt és jól játszott. A darab sikerének előmozdításán hatályosan közreműködtek: Dobocsányi (Derrik polvizsgáljuk, találunk közöttük: énekes költőket, művészeket, egyszerű, de szorgalmas kézmíveseket. Az igaz, hogy nem hiányoznak közülük sem a proletár könnyelmű naplopok és alattomos orgyilkosok. A madarak a természetben szükséges lények, pótolhatatlan helyet foglalnak el; nélkülük a természet holt és borzasztó lenne. Mily nyomasztólag hat kedélyünkre csak egy téli táj szemlélése is, melyet a madarak vidám serege nem elevenít meg, vagy képzeljünk egy oly átoksújtotta vidéket, melyet minden madár elhagyna örökre! Némelyek férget, pondrót pusztítva énekeikkel is gyönyörködtetnek. Nagy jó '.séf szerint: „A rovarvilága halál, az enyészet világa. Mi szükségest és hasznost a természet jobbkezével teremt, azt balkezével folytonosan a rovarok által emészti. Bámulatos, de réinületes e romboló elemnek terjedése! Ha csak egy évig nem szorít- tatnék vissza terjedése a szabályszerű egyensúlyéi korlátok közé, a többi élőtermészetnek le kellene tűnni a földről.“ E vészteijes elem szerfeletti terjedése pedig leginkább a madarak irtó háborúi által korlátoz tátik. Bízvást állíthatom, hogy honi madaraink között alig van, mely eledele által oly hasznossá válnék, mint a kakuk. A mint tavaszkor megérkezik, azonnal hozzá lát a kisebb-nagyobb, főleg az erdő és kerti fa zöld ékességeit pusztító cserebogarak és éji lepkék pusztításához. Párján kívül más — fajbelit — nem tűr meg saját territóriumán, a betolakodott idegennel addig czivódik, míg vagy győz, vagy pedig legyőzetik ; az döbbeni esetben a kivívott terület jogos birtokosának érzi magát és a gondjaira bí '.ott növényzetet fáradhatatlan kitartás és alig képzelhető öldöklés által, mit az Euprepia ónja, Liparis dis- par. Gaste rop a oh a neustria, a Galagonya, — káposzta, — repeze és répa özönd-ékek és más hasonnemü hernyókon elkövet, derekasan megvédelm-;zi. Tulajdonkép nincs hernyófaj, mely neki ne kellene; miért is számára minden fán, bokorban, kórón, kertben mindenkor telítve s tálalva az asztal. Aránylag nagyságához nincs oly falékony madár, mint a kakuk. minthogy fölötte nagy gyomra van, mely igen gyorsan emészt, azért is táplálkozására megszámlálhatatlan hernyó, lepke, bogár s egyéb.rovar mennyisége kell. E hernyók, lepkék és rovarok pedig, kivált midőn a növényzet rovására nagyon elszaporodtak, fölötte pusztítók, kártékonyak és veszélyesek lévén, kakukunk valóságos jótevő az erdők-, szilvások-, ve- temények-, kertek- és földekre; bízvást örülhet neki minden tulajdonos, mint mezei jószága őrangyalának, ha jószágában vá- lasztá tanyáját, hol is, valamint minden más, főleg bogárevő madár, nem üldözést, hanem megkimélést érdemel nagy hasznáért. Az éneklők legközönségesebb alakjai, az egyszerű verebek, a vakmerőség és inger- kedés eme jelképei, szemtelen tolvajok, melyek a gabnaszemeket még házi szárnyasainkéiul is fölszedik. De ezek egyszersmind kérlelhetetlen pusztítói a rovaroknak, férgeknek és bogaraknak ; s daczára rósz hírnevüknek, melyet falánkságukkal szereztek, legalább valószínű, hogy a szolgálat, melyet nekünk tesznek felülhaladja á kártételeket, melyekkel azokat vádolni szoktuk. Poroszország átlátva azt, hogy az ember fáradsága az erdőt pusztító rovarok ellen czélhoz nem vezető, eredménytelen törekvés, itt megtörik az ember fenhangoztatott hatalma és ereje, azért a madarakat a törvény védelme alá helyezni sietett, mely intézkedés Európa szerte elismeréssel iid- vözültetett. Hogy mily horderejű e törvény életbeléptetése és mennyire óhajtandó lenne hazánkban is hasonlót cselekedni, i
