Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-09-25 / 13. szám

VÁCZI hírlap. Vácz, 1887. restaurálandó épület hibáit egy szak­értő összeirta. Csinált hozzá költségve­tést. A közgyűlés ezt drágálotta. Ki­húzott a költségvetésből néhány tételt és az eként megdézsmált költségvetés alapján tartott árlejtést. Vállalkozó mindig akadt. Olcsóbbnál olcsóbb is. A polgármester elnöki leg meg is bizta a legolcsóbbikat. A mester ember hozzá fogott a dologhoz. Dolgozott, a mint neki tetszett. Senki utána se né­zett. És mikor készen volt, felvette az érte járó pénzt. De arra, hogy elvégezte-e pontosan a felvállalt mun­kát, soha senkinek gondja nem volt. Ha eljött a pénzért, ki kell fizetni. Ez volt az eljárás. A képviselőtestület mindezekről legfeljebb akkor vett tu­domást, ha ugyanarra épületre megint költeni kellett. Mindkét módnak az a gyökeres hi­bája, hogy a város vagyonának és pén­zének nem vala gazdája. Utött-rugott rajta mindenki, akinek útjába állott, de okszerű fentartásával senki sem tö­rődött. Pedig ezelőtt is azért húztak fizetést hivatolnokaink, hogy a város vagyonával okosan bánjanak. A „Korona“ restaurálására az egyik módot sem fogadhatjuk el, mert annyi mintha a 3400 frtot sárba dobnók. A bizottság inditványára a képvise­lőtestület ennél fogva egy harmadik módhoz nyúlt, az egész épület restau­rálását, egy külön „ad hoc“ épitési telj­hatalmú bizottságra bizta. Ez a bizott- ság lesz tehát a gazda. És ez a bizott­ság azzal kezdte munkáját, hogy talált olyan mestereket, a kik a 3400 írtos munkát 1300 írtért elvégezik. Ez a bizottság munkásságának első érdeme. De ez is elég ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy a város­nak mennyi pénze lett pocsékká a gazdátlan gazdálkodás miatt. Hirdetmény.*) 45/1849. Tekintetes első alispányúr! — A proclamatiók terjesztése, kifüggesztése templomokbani híresztelése iránt ki adott rendeleteimnek teljesítésében, nem tapasz- ván azon buzgalmat, mely erre — mint a félrevezetett nép felvilágosítására czélzó úgy szólván egyedüli eszközre, — min­den királyát és hazáját igazán szerető ha­zafi által fordítandó, odautasitom tisztelt Első alispány urat: *) Adalék szabadság barczunk történetéhez. delet jelző vas-ágyu van, a tengerbe ki­nyúló végén pedig száz láb magasságra szökken, a budapesti Schlickgyárban ön­tött világitó torony karcsú vas-obeliszkje. Eelmentem a toronyba, melynek Páris- ban, 18000 forinton készült forgó lámpája, fénytörő üveg prizmákon nagyítva, messze mértföldekre küldi fehérrel és vörössel váltakozó fényét az éj hajósainak. Fenn a torony körfolyósójáról a kilátás egyike a legfenségesebbnek. Előttünk fekszik Fiume, mint egy nagy amfitheatrum. Háta mögött közvetlenül meredek kopár szirtek, melyek lankáin a fügefák és szőlők zöld­jéből, egymás mellett és felett sűrűn fe­hérlenek a tengerre néző nyaralók. Jobbra, a Fiumara völgyéből emelkedő bérez vál­lán, ott van Tersattó, a Frangepánok várának bástyáival s a hajósok hires búcsujáró templomával, melynek karcsú tornya messze kifehérlik a tengerre. Lenn a tengerparton palotaszerü házak hosz- szu sora. Alattunk' a kikötő kötél hálós árboczok erdejével. A viz sötétkék tükrén a hajók megkötésére lemacskázott óriás vasdobok — a boyok — mint piczi játék­szerek lengenek. Az öbölbe kiszögelő egy­két terhét kirakó hajó gőzdaruja zakatol. Hátunk megett meg a háborgó tenger, melynek habjai tajtékozva törnek össze a torony sziklatövén. A kezdődő Sirocco ép hatalmas habokat kerget s egy kis von­tató-gőzös ide oda inogva, nagy nehezen czipel két erősen hánykodó köveshajót a kikötő menedékébe. Hosszan elnéztem a lábam alatt elte­rülő tengeri életet. Ez a kikötő mi volt még 15 év előtt? Ebből a kőfalból, mely 1. ) Hogy a Járásbeli Tisztviselőket e tárgyú rendeleteranek szigorú teljesítésére a reájok kiilömben háromlandó felelet terhe alatt figyelmeztesse. 2. ) Hogy az illető Lelkipásztorokat - kik a templomon kívül egybegyülekezések tiltva lévén, csaknem egyedül hathatnak a nép mesterségesen felizgatott kedélyének lecsillapítására ■— minden ő Felsége an­nak teljhatalma képviselője, vagy általam kiadandó proclamatiókat a nép előtt három Ízben ugyan annnyi ünnepnapokon ne csak felolvassák, hanem azokat a nép felfogá­sához képest fel is világosítsák, e köte­lességnek miképi teljesítésére a Tisztvise­lők felügyeljenek, és a muladékosokat ha­csak szinte ilyeseknek tartatni nem akar­nak, nekem feljelentsék. 3. ) Hogy a Járásbeli Tisztviselőknek szoros kötelességévé tegye : hogy minden 8 nap alatt kerületeik állapotáról, a nép hangulatáról, a kiadott rendeletek miképi teljesítéséről, — a netalán előforduló aka­dályok okáról, és egyéb érdekesb körül­ményekről egyenesen hozzám jelentést te­gyenek, — ebben azon egyéneket, kik a közmegnyugvás mielőbbi előidézésének akár tettlegesen, akár kötelességeik hanyag tel­jesítésével gátokat tesznek, megnevezzék, nehogy előfordulható rendetlenségek oko­zóinak a feljelentés elmulasztása által ön magok tekintessenek. 4. ) Hogy a Járásbeli Tisztviselők a köz­ségek Jegyzőire, kik főkép kisebb helye­ken a nép kedélyére leginkább hatnak, kü­lönös felügyelettel legyenek, ezek irányá­ban azzal, hogy semleges magok viseletével tettleg nem ártanak, meg ne elégedjenek, hanem tőlök a rend és béke érdekébeni nyilvános fellépést követeljenek — mert ki a megszaladt pártütő kormány rendel­kezéseinek sikerét tettleg elősegítette — annak jelen körülményeink közötti hallga­tása nem egyéb, mint az előbbi forradal­mi állapot vissza óhajtásának bevallása. Kelt Pesten, január 26-án 1849. Babarczy Antal, m. k. kór. biztos. Vácz r.t. város szabályrendelete a gyámhatósági eljárásról és pénzkezelésről. (Folytatás.) 80. §. A kiskorúak nevére szóló adós leveleknél, ha épület szolgál jelzálogul ennek tüzbiztositási bárczája a kötvény mellett szintén a pénztárban őrzendő, s biztosítási dijaknak az adós általi fizetése s a dij nyugták beszolgáltatása kellő vi­most 1000 méternyire nyúlik a tengerbe, csak a kis Mária Terézia móló volt meg alig 180 méter hosszúságban, s ennek ölén alig 250 Öles kopárt volt a rakodó. He­lyébe mi mindent épitett ide a magyar pénz 1872 óta, hogy a kikötő-építést megkezdette? Az Adamich mólón innen az új mólók, villám világította hét óriás tárház, mintegy 500 öl új kőpart, a mólók mellett közvetlen rakodó vasút, mind magyar pénzen épültek. És lesz-é valaha magyar ipar, magyar kereskedelem és magyar szorgalom, mely újra aranynyá változtassa e kővé vált milliókat?! Bent a toronyban egy olasz szolga őrzi a látogatók könyvét. Átlapoztam s alig akadtam egy két magyar névre a tömérdek idegen között. A német nevek előtt itt ott, az elragadó táj által sugalt vers küzködik a prosodia törvényeivel. Elfogott a honfiérzés és ezt a mondatot íratta le velem : „Adria öblén hints fényt a magyarra“. Igen a magyarra, ki új életet teremte ide, de a kinek érdemét elismerni nem akarja senki. Miután a városnak igy a tengerpartról jól szeme közé néztem, megindultam fel­fedező utamra benső utczái felé. Sokat bolyongtam kitűnő makadamján, melyét a Vezúv láva-köve tesz mi ndení asfaltnál simábbá. Műemléket alig találtam, hisz Fiume a jövő s nem a múlt városa, bár történetének kezdete az ókor azon kor­szakába vész el, midőn a föníciai városok merész kalmár népe járt legelőször hajói­val az Adrián. A sok századdal később következő római korban már város állott e helyen, amit az ó-város egyik utczáján láglatban tartandó. Az esetben ha az ily kötvények kamatai az árvatárba fizeten­dők, azok beszedéséről és behajtásáról a pénztár illetve árvaszék, az árva-pénztári kötvények módjára gondoskodik (a törv. 296. §.) 81- §. Az árvák és gondnokoltakat il­lető minden készpénz a közös árva-pénztár tömegét képezvén, a következőleg gyümöl- csöztetik: 1. Az összes árvatari készpénz készlet­nek V4 részéig a gyámügyi törvény 291. §. értelmében a képviseleti közgyűlés ál­tal névszerinti szavazással kijelelt pénz- in1 ézetnél a közös árva-pénztár nevére tő- késittetik. 2. A többi része a mennyiben lehetsé­ges a gyámi törvény 289. §. értelmében biztos jelzálogi kölcsönökbe ruházandó. 82. §. A kölcsönök megszavazását az árvaszék a 29. §. értelmében teljes ülés­ben eszközli ; de abban, ha az a gyámi törvény 187. §• értelmében más különben határozat képes, a jelenlevők, a mennyi ben szavazati joggal bírnak, határoznak. A város tisztviselői, az árvaszék tagjai, kivévén a gyámi törvény 17. és 19. §-a eseteit, továbbá jótékony intézetek, zár­dák, egyházak, testületek, községek, külö­nösen maga a város részére kölcsön meg nem szavazható, sem azok árva-pénztár adósai nem lehetnek. 83. §. Jelzálogul csak házra és földbir­tokra becsértékük egy harmad részéig ad­ható kölcsön (289.) első helyen való beke­belezés vagy az előző hitelezők általi elsőbbség telekkönyvi átengedése mellett. Szol 1 ők és erdők becsértékük egy hatod részéig csakis mellék jelzálogul fogadha­tók el. Közös telekkönyvi tulajdont ké­pező ingatlanok egyes hányadaira és gyá rakra kölcsön nem adható. 84. §. Kölcsön csak folyamodványra szavazható meg, melyhez csatolandó: a) A jelzálogul felajánlott ingatlan leg újabb keletű telekkönyvi hiteles kivonata. b) Azoknak adó bizonylata és adókönyve. c) Hiteles becslevele, s végre, d) Házaknál, a tüzbiztositási kötvény. 85. §. Becsértékre irányadó földbirtok­nál a kataszteri tiszta jövedelemnek ti­zenhatszorosa, házaknál pedig a ház osz­tály és házbér adó hatvanszorosa. Házak azonban a becsérték megállapitása okából az árvaszék kiküldötte közbenjottével hi­teles szakértők által külön is felbecsül- hetők. 86. §. Házaknak és épületeknek a köl­csön tartama alatt tűzkár ellen biztosítva kell lenniük. elég épen álló római kapuiv is bizonyít. De azért Fiume jelentősebb történeti sze­rep nélkül élte át kétezredes múltját. A Habsburgok hűbéri oltalma alatt sohasem hódolt meg Adria hóditó királynéjának, Velenczének, bár 1509-ben erősen ostro­molták gályái. Ekkor égett el a város régi levéltára s vele a város régmúltjá­nak minden írott emléke. A fiumei pol­gárság az ostromot visszaverte és a város­ház szűk terén álló obeliszk pusztuló fel­irata hirdeti e győzelem dicsőségét. 1776-ban csatolta a várost Mária Terézia a magyar koronához. Horvátország rendei már akkor tiltakoztak ellene, de az első kormánybiztos, Majláth József erélye, kiragadta Fiúmét azon viszonyból, melybe a múlt Horvátoi szággal bonyolította. Nehány évtized múltán azonban a franczia hódítás újra megszakitá a Ma­gyarországhoz fűző köteléket, a bécsi con- gressus meg Ausztriához tartozónak nyil­vánította, és csak 1822-ben csatoltatott, sok feliratozás után, újból vissza Magyar- országhoz. A sérelmi politika és alkot­mány küzdelmek ezután következő negyed- százada alatt nem sokat törődhetett Magyarország tengerparti arájával, kit az 1776 iki eljegyzés, a Vl-ik Károly óta birodalmi pénzen dédelgetett Triest kapzsi körmei közöl, volt kiszabadítandó. Kossuth lángesze s Szalay László publicistái éles­látása kelle hozzá, hogy a magyar köz­vélemény újra rágondoljon, s István nádor alatt 1847-ben szerencsésen megkezdődtek a kikötő átalakításának munkálatai. De a függetlenségi bar ez alatt, Jelasieh elfog­lalta a magyar kikötő-várost — és azután Szeptember hó 25. A biztosttási kötvény az árva-pénztár nevére állítandó ki, illetve kötendő és az árva-pénztárban őrizendő külön nyilván­tartás mellett. A jelzálogos ingatlanokban történő min­den birtok változás 30 nap alatt az árva­széknek bejelentendő^ 87. §. Kölcsönök 20 év alatti, évi 5°/0-os törlesztésre 3 havi felmondással szavaz­hatok meg. A felvétel n apját követő ja­nuár vagy júliusig a kamat előre levonandó, azontúl pedig a kamat minden év január és július hó 1-én félévenként előre, a tőke törlesztés pedig január 1-én fizetendő. A fizetés, határidő meg nem tartásával a tőke és kamat, felmondás nélkül azonnal be­hajtható. A tgkén és kamaton kivül meg­felelő költség biztosíték is kikötendő és bekebelezendő. Minden az ál va-pénztárba késedelmesen fizetett összeg esedékessége napjától 6 (hat) °/0 késedelmi kamat számítandó. 88. §. Minden közös árvatári kölcsön tízzel osztható kerek összegben szavazandó meg. A legnagyobb összeg, melyen túl egy és ugyanazon személynek kölcsön nem adható 5000 (ötezer) forintban állapittatik meg. 89. §. Az árvatári kölcsönök kamatlába 6 azaz hat °/0. A városi képviseleti köz­gyűlés azonban az árvaszék jelentése alapján az árva-pénztári kölcsönök kamat­lábat a körülményekhez képest változtatni jogosult, e részben azonban mindig név­zerinti szavazás rendelendő. 90. §. A kölcsön kérvények tárgyalása körül az árvaszék részéről következő el­járás követendő : a) a kölcsön kérvények az árvaszéki iktató által az általános iktató könyvbe vezetendők és azonnal kiadandók, közvet­lenül a városi ügyésznek véleményes je­lentés végett. b) A városi ügyész átvizsgálván a neki kiadott folyamodványokat, tartozik azokat írásbeli véleményével együtt az árvaszék elnökének bemutatni, ki is azokat ülésbeni előadás illetve határozati javaslatok elő­terjesztése végett a rendes ülnökök közt kiosztja’ c) Az ekkép feldolgozott folyamodvá­nyok teljes ülésben az iktató hivatalba történt benyújtás sorrendje szerint veen­dők fel, ezen ülésről külön tanácsülési jegyzőkönyv vezetendő, melyben a folya­modó neve, lakhelye és a folyamodvány tényleges pontjainak megemlítése mellett a határozat kivonatilag bevezetendő és a jegyzőkönyv a szavazó tagok által alá­írandó. 1867-ig mint Horvátország kiegészítő része lön újra Triest kedvéért elhanyagolva. De 1867 mindent megváltoztatott, és 1872-ben vette kezdetét a kikötő mai nagyarányú kiépítése. Annál meglepőbb a végzett munka nagysága. Sőt az a ke­vés évtized is, melyet 1776 óta Fiume magyar kormányzás alatt töltött, nagyot változtatott a város régi jelentéktelen­ségén. A most 25000 lakossal és 1600 házzal biró Fiume 1776-ban még csak 3—4000 lakost számláló kicsi pont volt, melyet $ mai ó-város szűk utczáiba korlátozott a tenger hulláma. Az egész mai tengerpart, új utczáival és díszes házsoraival, azóta épült ki a tengerből. Ott, hol most a vasút pályaháza, az új korzó, az árucsarnokok és a színház állanak, évtizedek előtt még a tenger hullámzott s az ó városba vezető iv felett emelkedő városi torony jelzi egy­kori határát. Az innen a tengerbe nyúló öt utczát már emberi munka és magyar támogatás foglalta el a haboktól. És csak is igy a tenger hódított földön terjeszkedhetett a magyar Fiume. Háta megett már szikla állja útját, melyből nagy költséggel jár, ha nem lehetlen, min­den foglalás. De a tenger mentén is rö­vidre van határolva terjeszkedése. A ki­kötőből kifelé a torpedó-gyáron túl, már Istria kezdődik, ellenkező irányban pedig, ami a város belsejét hasúd Fiumara folyón túl van, már Horvátország. Es Fiume erre való folytatása, ú gy emeletes új házsorá­val, Susák névwii hódol testtel és lélekkel Horvátországnak. Mindössze 19 ljg négy­szög kilométer, (V3 négyszeg mórtföld) —

Next

/
Oldalképek
Tartalom