Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-09-18 / 12. szám
68,. §. E főkönyvhöz is névmutató veze teiulő melynek rovatai: 1. Folyó szám. 2. Az adós neve és lakhelye. 3. A főkönyv lapszáma. Letét pénztár. 69. §. Az árva, mint letét pénztárban a következő kezelési könyvek vitetnek : a) A letét pénztári napló. b) Letéti számlakönyv. (Főkönyv.) 70 §. A letét pénztári naplóban mind az, mi a jogosult felekre vagy letéti tömegekre nézve bevétel vagy kiadás tárgyát képezi, az árva pérztári naplóra nézve előirt szabályok szerint naponkint bevezetendő. A napló rovatai. (L. a VIII. sz. mintát). a) Napló szám vagyis a bevételi és kiadási tételek folyó szárna az év elejétől végéig. b) Melléklet folyó száma. c) Letéti számlakönyv folyó száma, mely alatt a letét további intézkedésig előiratik. d) A bevétel vagy kiadás napja, a letevő, a letéteményre jogosult fél vagy tömeg és az átvevő neve, a bevétel vagy kiadás tárgya és jogczime, és az árvapénztári naplóra nézve előirt többi rovatok. A napló minden hó végén lezáratik el- nökileg és számvevőileg átvizsgáltatik. A napló tételei a letéti számlakönyvbe naponként azonnal átvezetendők. 71. §. A letéti napló az árva-pénztári naplóra megállapított elvek szerint (56 — 57. §.) vezetendő. Ha a füzet megtelt a kiadási a bevételből levonatik és a maradvány minden rovat értékében külön- külön megállapittatik, azon kiviil a maradványban foglalt mindazon értékek, melyek továbbra is letétben maradtak, a napló jegyzet rovatában tételenként megjeleltelek, s a következő napló füzetek megfelelő rovatába tételenként részletezve vitetnek át- Az ily lezárás és átvitel azonban az árvaszéki elnök és városi számvivő által az elnöki letét napló egybe hasonlítása mellett hitelesítendő. 72. §. A napló bevételi tételeinek igazolására az árvaszéki elnök által vezetett letéti jegyzék (53. §.) úgy a letéti okmányok és rendelvények esetleg ellennnyug- ták a kiadási tételek igazolására a kiadási rendelvények és nyugták, ha pedig a kiadás rendelvény egyszersmind bevételi rendelvény is, mely szerint a letét vagyonnak a kiskorút vagy gondnokoltat illető része rendes árvatári kezelésbe veendő, a rendes árva-pénztári kezelésbe vétel VÁC ZI napló száma szolgál, mi a letéti naplóban | mindig feljegyzendő. 73. §. A letéti számlakönyv a letétre jogosult fél vagy tömeg követeléseit és kiadásait mutatja ki készpénzben és egyéb értékekben. A következő lap rovatai : a) Folyó szám. b) Letét pénztári napló szám. e) A bevétel napja, a ‘letevő és a letéteményre jogosult fél vagy tömeg neve, a bevétel tárgya és jogczime és az árvapénztári naplóra nézve előirt többi rovatok. A kiadási lap rovatai): a) Folyó szám. b) Letét pénztári napló szám c) A kiadás napja, az átvevő neve, a kiadás tárgya s jogczime és az árvatári naplóra nézve előirt többi rovatok. Egy- egy lapon több letét számla is alakítható, melyek kereszt rovatokkal választatnak el. A számlakönyv 56. §-a szerint alaki tandó és hitelesítendő s a 62—63. §-a szerint vezetendő. Ugyan e letéti tömeget illető minden letét egy közös lapra vezetendő. (L. a 9. sz. mintát.) 74. §. A letéti számlakönyv mellett is betűrendes névmutató vitetik a kö.vetkező rovatokkal : a) Folyó szám. b) A jogosult fél vagy tömeg neve. o) A letéti számlakönyv folyó száma. 75. §. A letét pénztárba bevett pénzek és értékek tömegenként külön borítékban, melyre a bevételi napló szám és főkönyv szám reá jegyzendő, az árva-pénztári zekrényben külön osztályban őrzendők | fontosabb esetben az árvaszéki elnök köz- benjottével le is pecsételendők. 76. §. A letétek csak is árvaszéki utalványra szolgáltathatók ki. Oly készpénz letétek, melyek 20 napnál tovább maradnak letétben, a városi közgyűlés által kijelelt pénzintézetnél a letéti tömeg javára gyümölcsöztetik. A letéti kezelésért semmi dij sem jár, csak is a kezelési kész kiadások (posta költség stb.) vonhatók le. 77. §. Nagykorúak részére kiutalt, de a kiadási rendelvény kézbesítésétől számított 6 hó alatt fel nem vett letétek a helybeli kir. járásbíróságnál a fél költségére bírói letétbe adandók. Rendes árva-pénztári kezelés és gytimöl- csözés. 78. §. Kendes árva-pénztári kezelés alá jutott oly betét könyvek, melyek nem a közgyülésileg kijelelt pénzintézettől adattak ki, beváltandók. s a befolyt készpénz hírlap. « mellett lévő lapból áll. Az egyik lapon bal felől a tartozás, a másikon jobb felől j, a törlesztések iratnak elő, tőkében, kamat- f ban és késedelmi kamatban. A készpénz ’ elhelyezésére a képviselő testületi közgyűlésen kijelölendő pénzintézet részére több lapból álló számla rendezendő be. (L. a VII. számú mintát.) A haszonbérlőt vagy vevőt, általában olyanokat, kik bizonyos jogügylet folytán egyes kiskorúak vagy gondnokoltak részére időről időre bizonyos összegeket kötelesek fizetni, közös árva-pénztári adósnak tekinI teni, s részükre számlát nyitni nem -lehet, hanem az ily követelések a közgyám által külön nyilvántartásban vezetendők. A követelési főkönyv ép, úgy mint a tartozási főköny fonállal átfüzve, bekötve, lapozva az 56. §. értelmében hitelesítendő. 67. §. A számlák a következő szabályok szerint vitetnek. A számla fejezetén legfel ül áll az adós Í pénzintézet, állampapíroknál az állam pénztár, vagy kölcsönt nyert magány személy neve, lakhelye illetőleg székhelye, vagyona és polgári állása. Pénzintézet, állam-pénztár, vagy 'hitel- intézet minden tartozása, ennek ugyanazon egy számlájára vétetik fel, ha a tartozások egyneműek. Magán személyek részére azonban minden egyes tartozás után külön számlát kell nyitni. Minden számlán világosan feltüntetendő, hogy vájjon az a közös árva-pénztárt vagy valamely gondnokoltat avagy kiskorút kü lön illeti-e, ez utóbbi esetben a jegyzet rovatában az árva számlakönyvének megfelelő lapszám is feljegyzendő. A tartozási és törlesztési lapok első rovatába a tételek folyó számai jönnek szakadatlan sorrendben tekintet nélkül az évekre. A kamat és tőke törlesztés napja az illető tételnél feljegyzendő. A jegyzet rovatában a lejárati határidők, a kölcsön tőke biztosítékául szolgáló jelzálog holléte és telekkönyvi száma, házaknál a tűzkár biztosítás teljesítése s egyéb körülmények jegyeztetnek. Ha a lapok tele irvák, mind a tartozások, mind a törlesztési összegek ÖsszeadatI nak és a következő üres lapra vitetnek át. Ha az adós teljesen vissza fizette tartozását a számla lezárására nézve a 62. §. utolsó pontja szerint, ha pedig a számlakönyv megtelik a folytatásra nézve a 63. §. szerint kell eljárni. | Vácz, 1887. futnak el a kék messzeségbe Dalmátia télé. Alattunk csaknem függőlegesen a kis Portoré a Zrínyiek várával. Mellette Buccari öble, mint egy bérezi tó; a partján Bucca- rival, Starcsevics egykori lelkes választó kerületével. Szemben Portoréval keskeny csatorna által választva Szent-Márk sziklaszigete. Azontúl Veglia szigete, melynek lakói még ma is örökös fekete ruhában járnák, gyászolván egykori földesuraikat, a Frangepánokat. Túl rajta, a kéklő távolban, Cherso szigete magas hegyeivel választja el a Quarneró öblét a nagy AdriáÍ tól. Buccaritól kezdve lenn, a hegyek lábánál, mindenütt elszórt fehér házak egész Fiúméig. Jobbra tőlünk, mint egy nagy fehér folt, Fiume látszik, azontúl egy meredek hegyszirten Castua. Szembe velünk Isztria óriása, a 4500 láb magasságit Monte Maggiore hármas bércze tekint ránk egyenesen a tengerből kikelve. A lábánál három világos folt a tengerparton. Legfelül Vo- loska fehér házsoraival. Közel hozzá Abbázia nyaralóinak sárgára festett falai világítanak ; távolabb az Adria felé pedig Lovrána. A tenger sötétkék alapján csil lógó habfodrokkal játszik a szellő s a messze távolban egy-egy vitorlás hajó; olyan kicsinek tetszik, mint egy úszó haty- tyú. Bele bámultam a tengerbe, hogy soha se felejtsem el igézetes látását s sóvár tüdővel szíttam levegőjét. És e látományt, az első látás benyomását, csakugyan nem fogom soha elfelejteni. Átérzettem vészeinek magasztos költészetét, végtelenségének ismeretlen tájak felé csábitó szózatát. Pedig ez a tengernek csak egy darabja. Hát még a mérhetetlen nagy Óceán 1 Melynek szemhatárán habjainak végtelensége | vált csókot az égnek végtelenségével! Mig igy merengtem, a vonat mind alább szállott csavarodó utján. Betért a völgyekbe, hol puszta, kietlen kősivatagok közepette, a bóra elől kőfallal védve, van megoltalmazva egy-egy kis termőföld, az itt már diszleni kezdő s lugasra nevelt szőllők számára. Itt-ott alacsony fügefák csoportja tarkította az egyhangúságot. De mit érdekelt mindez engemet. Fantáziám már fel vala költve s gyorsan száguldott előttem mindaz, ami e vidéken a messze tűnt évszázadok alatt történt. Cherso szigetének bérczei eszembe juttatták az Argonauták regés kalandját, Medea háromezeréves árnyékát, ki szerelméért megölte testvérét a kis Absyrthust, hogy az őt üldöző atyja, kis fia halálán kétségbe esve, ne üldözze tovább a kedvesével, J azonnal szökő hűtlen leányát. Az első izgalmi drámának, melynek részleteit olyan nehezen tudtam megérteni Ovidiusból az iskola padjain, ime a Quar- nero és Cherso szigete volt színpada. így írja már Strabó és Plinius. Az argonauták ugyan is Koldusból a Medea által Jazon szerelméért kezükre játszott arany gyapjúval szökve — csakhamar üldözőbe vétettek Medea atyja, Aetes Kolchisi király által. Kolchis valahol a Hellespont — a fekete tenger tájékán volt s a megszorúlt Argonauták egy nagy folyón, a Dunán menekültek fölfelé gyorsan evező hajóju kon — mígnem a folyó forrásához értek. Csakhogy e forrás a Száva forrása volt a Triglavi hegy alatt, mert onnan a hajót hátukon czipelve haladtak, mígnem újra tengert értek. Az országot melyen áthaladtak a Duna akkori Ister neve után elnevezték Istriának. De a Kolchisiak igy is utolérték s ekkor Medea Cherso szigetén kis testvérébe, Absyrthosba ütötte a tőrt s holt testét a tengerbe dobta, csakhogy atyja a bánat által kétségbe ejtve őket tovább ne üldözze. És valóban Cherso szigete Absyrthos nevet viselte az egész ókorban. A mellette levő másik nagy sziget Veglia, a tatárjárás heted-félszázados emlékét költi fel bennünk. Erre a szigetre menekült akkor IV. Béla magyar király a pusztító hordák elől. Itt fogadta Cherso szigete velenczei helytartójának, a római eredetű Frangepánnak hódolatát és honfi esküjét, s innen indúlt vissza kevesed- magával, az elpusztúlt Magyarország újjá alapítására. A hozzá csatlakozók között volt Frangepán is, a később oly nagy történeti szerepet játszott család ősapja. És csodálatos, a sziget átellenében, a parton épült Portoré, egy más még nevezetesebb történeti családnak volt fészke. Az a hatalmas, négyszögti, váralaku kastély, mely Portoré öblén a tengerre tekint sokszázados homlokzatával, s melyben most Jezsuiták képezik noviciusaikat az ecclesia militans szolgálatára: egykor a Zrínyiek vára volt. A hagyomány szerént e kastély termeiben tanácskozott az utolsó Frangepán, az utolsó Zrínyivel amaz Ösz- szeesküvés részleteiről, mely a tengerparton egymás tőszomszédságában diszlett két család utolsó sarjadékait, kétszáz tizennégy év előtt, a bécs-uj helyi vérpadra vezette. És itt, a Quarneró zöld Övén fogadta a múzsa látogatását és szedte a költői ihletet az „adriai tenger szyrenája“ Zrínyi a költő. Az Adria levegőjével szívta magába az olasz műveltséget s Tassó gyönyörű verseit — és talán épp innen kiáltotta be Magyarországba egy hires iratáa közös árvapénztárba vételezendő be. Az ily nem közös árva-pénztárt illető betéti könyv beváltásáig a naplónak és főkönyvnek a magán adós levelek rovatába iktatandó, mig a kijelelt pénzintézeti betét könyv a bevétel napjáig esedékes kamataivá1 a- gyámolt vagy gondnokoltra készpénzt képezvén ennek számlájára készpénzül iratík elő. 79. §. Értékpapírok kamat és osztalék szelvényei a mennyiben a gyám vagy gondnoknak természetben ki nem utaltattak, a pénztár által hivatalból beváltandók s a kezelési dij levonásával a közös árva-pénztárba a gyámoltj vagy gondnokolt számlájára bevételezendők. (törv. 296. §.) Sorsolás alá eső értékpapírok külön nyilván tartandók s a kisorsolásuk esetén tulajdonosuk javára hivatalból beváltandók. Kül ön nyilvántartandók továbbá az életbiztosítási kötvények és azok nyugtái is. A gyámi vagy gondnoki rendelvényben a gyám vagy gondnok e mellett a sorsolás és az életbiztosítási dij lejáratokra való felügyeletre még külön is felhívandó. Szeptember hó 18. (Folyt, köv.) Ä halhatatlanság hite történelmi, bölcseleti sbibliai alapon. Kortársaink nagyrésze a kereszténység üdvös tanaitól eltért s az istentagadó materialistikus világnézet hálójába került. Lemondott arról, ami az emberiséget meg- nemesiti, az oktalan teremtmények fölé helyezi és Istenhez hasonlóvá teszi. Lemondott arról, ami azt a pogány bálványozás éjeiéből az evangéliumi szabadság és intelligentia napfényére vezérlé, ami vigaszt és békét biztosított neki. Lemondott ama boldogító, édes érzetről, melyet csak az evangélium igazságai kelthetnek bennünk s ezenkívül ama isteni erényekre képessekké tevő erőkről, melyekről egész kultúránk és czivilizácziónk, művészetünk és tudományosságunk tanúskodik. Ezen jelenség oka ama philosophiai tan elterjedésében gyökerezik, melyet materialis- musnak és naturalismusnak is nevezünk. Ezen tan kiöl minden életet, megtagadja Istent, az ég és föld teremtőjét, a lelket s ezzel az ember egész individualitását és személyiségét. Azért a materialismus, illetve a naturalismus azt állítja, hogy minden, a mi van, csak a vakon működő természeti-erők produktuma, azt azonban ban, a magyarellenes Montecuculli ellen, azt a hires mondását „ne bántsd a magyart“. Biz ez már régen volt. Két évszázadnál több múlt el azóta felettünk. A Zrinyiek és Frangepánok nyomát csak a sziklákon sűrűn szórt várromok hirdetik, lenn a völgyekben pedig hangya szorgalommal végzi akna munkáját a szláv propaganda. Oh akad e még e vidéken honfi, aki majd felemelje hatalmas szózatát s a magyarok ellenségének újra fülébe dörögje „ne bántsd a magyart“. De itt megszakadt merengésem. A sűrűn rakott váltókon döczögni kezdett a vonat, s két sziklafal közül kifordúlva már Fiume házai közt robogott odább. Sűrűn rakott, keskenyen négy emeletbe szökő, lapos tetejű házak meredtek reánk. Itt ott az ablakokban egy két kiváncsi bámészkodó, sokban pedig olasz szokás szerint száradása kiterigetett fehér ruha. A vonat megállt. Fiúméban voltunk. * * * * Gondolatom fonalán csak e két sor maradt egymás mellé fűzve. „Ne bántsd a magyart“ és „Fiume“. Talán a régi költőhős helyett majd egy egész város lesz most már a magyarság lelkes hive és támasza itt a távol Adria partján, és a magyar korona „gyöngye“ is olyan bűvös tálizmánunk lesz minekünk, mint az arab harezos amulett köve, mely minden veszedelemben diadalra vezeti szablyáját. A szláv propaganda és délszláv charlatanéria sivatagában talán itt lesz egy kis darab Magyarország, melyről fülébe súgják a hütelen testvérnek „ne bántsd a magyart“.? Nagy kérdés. Hogy mit válaszolt rá a valóság, és mit láttunk Fiúméban, azt csak jövőre fogom megírni. Argus.
