Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)

1887-08-28 / 9. szám

intézetben nem helyesli. Már pedig ez a legszükségesebb és legégetőbb, mert ha az intézet falai között merőben csak elméleti képzést fog nyerni a szerencsétlen növen­dék, akkor az életbe kilépve teljesen el fog zülleni, azért az intézet tanárainak testtel és lélekkel rajta kell lenni, hogy az intézet falai között eltöltött évek fo­lyama alatt az ipari oktatásban is legalább annyi készültséget elsajátíthassanak, meny­nyivel az életfentartáshoz szükséges min­dennapi kenyeret kiérdemelni képesek lesz nek. Valóban nagyon fájdalmas irányzata az máskülönben is népnevelészeti oktatá­sunknak, hogy gyermekeink 5 — 6 évet el­töltenek az iskolák falai között, a nélkül hogy a praktikus, a harapnivaló megszerzé­sére irányuló tudománynak, a megélhetés gyakorlati módjának első elemeit is elsajá­títanák. — Hagyjuk az elméleti fejtegeté­seket a mi német tudós sógorainknak, üres jelszavak által ne hagyjuk magunkat el ámittatni, úgyis e! vagyunk már árasztva a szerencsétlen nevelés által tönkre tett em berekkel, 'itt az ideje tehát a gyakorlati ismereteknek kútfejét megnyitni, a régi theoreticus rendszerre pedig Horatiással ki áltunk : Cla-udite rivos pueri, sat iám prata bibere. Többiben őszinte nagyra becsüléssel ma­radtam tisztelője ..../’. __________________VÁCZI Vácz r. t. város szabályrendelete a gyámhatósági eljárásról és pénzkezelésről. Folytatás. 22. §. Az aljegyző a jegyző felügyelete alatt az árvaszéki iktató-kiadó könyveket, a sürgetési naplót vezeti és az irattárt kezeli, az ügyviteli szabályok 31, 54, 76, 94, 95, és 107. §§-aihan előirt módon, és közvetlen felügyel az árvaszékhez beosztott irodai személyzet működésére. 23. §. A közgyám. 1. Végzi az 1877. XX. t.-czikk 170. § á- ban előirt teendőket, s pedig a hivatott §. 3 ik pontjában előírtakat, ha fontosabb esetekben a leltározásnál való közreműkö­désre a városi ügyész kirendeltetik, — ez­zel együtt. 2. A jelen szabályrendelet pénzkezelési része értelmében könyvelője és ellenőre az árvapénztárnak. 3. Vezeti az ügyrend 108. 109. és 110. §§-ai értelmében a gyámoltak és gondno­koltak, úgy a kiskorúak nagykorúsági ide­jének nyilvántartását az ügyrend fenti szakaszaiban foglalt rovatok szerinti jegy­zékben (gyámügyi törv. 282—283. §§.) az azokhoz szükséges betűrendes jegyzékkel. 4. Rendes nyilvántartót illetve lejárati könyvet vezet, az árvák vagyonához tar­tozó és az árvaszéki jelzáloggal terhelt épületek tűzkár biztosításáról, s az árva­tárba teljesítendő fizetések esedékességéről, és felügyel a tűzkár biztosítási kötelezett­ség teljesítésére. 5. Minden hó végén bejelenti az árva­IBLAP. széknek azon gyámoltak nevét, kik a kö­vetkező harmadik hónapban 24 évüket el­érik. Nagyobb készpénz kifizetést igénylő gyá- moltaknak nagykorúsági idejök azonban, a kielégítésükre szükséges pénzkészlet iránti intézkedés okáért, már fél évvel előbb be­jelentendő. Ha a gyámság vagy gondnok­ság időközben bármi más okból megszűn­nék, vagy a gyám, vagy gondnok meghalna, általa haladéktalanul szintén jelentés te­endő. Jelentésében a vonatkozó árvaszéki iratok száma mindig kiteendő (L. 99 — 101. §-t). 6. A gyámokra, gondnokokra közvetle­nül úgy szintén az árvák vagyona keze­lésére felügyeletet gyakorol, s minden mu­lasztásról az árvaszéknek sürgős esetekben pedig az elnöknek, különbeni felelőség terhe mellett azonnal jelentést tenni köteles. 7. Elkészíti a városi pénztárnok, mint gyámpénz tár nők kai együtt minden év feb­ruár hava végéig a gyámpénztári szám­adást és mérleget. 8. Külön jegyzék mellett irattárilag ke­zeli a hozzá érkezett árvaszéki végzéseket és utasításokat, oly módon, hogy minden gyámoltra vagy gondnokoltra vonatkozó okmányok közös csomóban kezeltessenek. 9. Minden hónak végén különbeni felelőség terhe alatt behajtás okáért köteles az árva­széknek bejelenteni a hátralékosok neveit, úgy szintén köteles a haszonbéri szerző­dések lejáratát legalább két hóval előbb további intézkedés végett bejelenteni. (L. a pénzkezelési rész 49. §-át és 50. §-át). 10. Gondoskodik a teljesen vagyontalan árvák mikénti elhelyezéséről és élelmezésé­ről és e részben az árvaszéknek előterjesz­tést tesz. A közgyám minden jelentését az árva­széki iktatóba külön átvételi könyv mel­let köteles bemutatni. 24. §. A közgyám, mint egyúttal gyám­pénztári könyvelő és ellenőr (23. §. 2. pont) működési idejére 1000 frt óvadékot köteles letenni. A közgyám kivévén a törvényes és vég- rendeleti gyámság eseteit, más alkalmasabb gyám hiányában csak is szegényeknél ren­delhető ki gyámnak vagy gondnoknak és nem bizható reá olyan vagyon gondnoki vagy gyámi kezelése, mely után az árva­székkel számadási viszonyban állana. 25. §. A városi közpénztárnok, mint gyámpénztárnok, teendőit a jelen szabály- rendeletnek, pénzkezelésre vonatkozó sza­kaszai szabályozzák. 26. §. A városi számvevő az árvaszéki számadásokat évenként átvizsgálja és ész­revételeivel a városi közgyűléshez minden év április hó 1-ig beterjeszti. Ili. FEJEZET. Eljárás és egyéb intézkedések. 27. §. A városi képviselő testület hatás­köre a gyámügyi törvény értelmében. 1. Szükség esetén elnök helyettest nevez az árvaszék részére (a törv. 182. §.) 2. Minden év január havának l-ső köz­gyűlésén saját kebeléből 4 kiküldött ülnö­köt választ (a törv. 178. §.) 3. Ugyanazon közgyűlésen névszerinti szavazással kijelöli azon pénzintézetet, melyben a letéti és árva pénztári készpénz elhelyezendő (291 §.) úgy szintén hason j liajadont Magyarországon, ki hütelen őre volt erkölcsi tisztaságának. És ma o mit látunk Odessától >— Buenos-Ayre- sig, Európában, Afrikában, Ameriká­ban, a földközi és nagy világtenger ki­kötő városaiban a prostitutio passiv anyagát Magyarország szolgáltatja. Arczába kell hogy szökjék a vér min­den becsületes embernek, ha erre gon­dol. Ennek megszüntetésén kell min­den becsületes hazafinak törekedni; itt pedig az elsy kezdet: „Tiszta adókeze­lés és harapnivaló a nép számára!“ Vácz, 1887. Levelek a szerkesztőhöz. Tisztelt Szerkesztő Ur 1 Augusztus hó első napjaiban kopogtatott be szerény tűz­helyemhez egy kis lapocska „Kalauz“ czim alatt, melyet Scherer István ur ad ki és szerkeszt a siketnémák oktatása és neve­lése érdekében. Őszintén mondva nagyon megörültem, hogy hazai tanügyünknek egyik derék és lelkes ifjú bajnoka, ezen nagyon is életre való ügynek meghozta azon minden elismerésre méltó áldozatot, hogy népnevelésünk egyik rég kiáltó szük­ségletén egy jól indult szaklap meginditá- sával iparkodott gondoskodni. Ilyes dolgot mi már rég óta, de mindeddig hasztalanul vártunk a váczi m. kir. siketnéma intézet tanítóitól, mert ők vannak első sorban arra hivatva, hogy felöleljék és vezessék mindazon mozgalmakat és intézkedéseket, melyek a siketnémák tanítását és nevelé­sét hazánkban czélozzák. — Midőn tehát Scherer István a régiek mulasztásait oly nagy buzgalommal iparkodik helyre pótolni, férfias munkát végez elhanyagolt közmű­velődésünk ezen mezején és a tanügy min­den igaz barátainak nemcsak elismerésére, de buzgó támogatására is joggal számíthat. Fekete Károly ur a siketnémák országos intézetének lelkes és ügybuzgó igazgatója e lapban közzétett talpraesett czikkével megadja a legkövetendőbb példát az inté­zet minden tanítójának, hogy dolgozataik­kal e szerény igények alatt megindult lap­nak buzgó munkásai legyenek, és mi e tekintetben figyelemmel fogjuk kisérni mun­kásságukat, el is várjuk, hogy nem fogják szabad idejüket meddő és hasztalan téren elforgácsolni, hanem megkettőztetett buz­galommal dolgozva az irodalmi, téren ké­pesek lesznek a nemzet figyelmét kiérde­melni s felhívni, hogy e szerencsétlenek oktatására legalább is annyit tegyen, meny­nyit más culturnemzetek megtesznek. — Azt az egyet azonban a szerkesztő dolgozatai­ban nem hagyhatjuk megjegyzés nélkül, hogy ő a siketnémáknak ipari képzését az itt már rom. kath. hívek közé érkeztünk. — Bo do ny tulajdonkép Romhány határ­szélén kezdődik, a pusztája legalább ott nyúlik el a patak mentében egy tágas park közepén. Az utas alig hagyja el jobb kézre a bibiti Horvátok családi sírhelyét már is ihar és terebélyes akáczfák' s pom­pásan megrakott gyümölcsfák között eléri a kastélyt, a melyet nem gazdasági spe- culátió kedvéért, mint inkább az ősök iránt való kegyeletből tart fenn birtokosa „az én urambátyám“ Móricz. A parkot az árnyas iák és síirű cserjék vadonszerüen lepik ; nem egy törzs van repkénynyel befolyva, s a bozót közt kü­lönfélegombák mutogatják mindenféle színű kalapjaikat; még a csalogány édes buson- gása s a vad galamb szerelmes bugása is hallatszik; — ez úttal a sárga rigók s nehány szarka rendeztek sikerült konczertet, A Horváthok tagja leginkább az ngy- nevezett „Rákóczy-domb“ miatt hires. 1710-ben maga II. Rákóczy Ferencz me­nekült ide, midőn a trencsényi ütközetből Vadkertig hátrált és a hol ereje a föld­bástyákkal körül-árkolt császári seregben nagy akadályra talált, melyet Krva és Czirkin vezérek intéztek, s a kiknek erős fellépését csalc nagy ügygyei-bajjal tudták elhárítani a lengyelek, akiknek élén maga Rákóczy lovagolt. A lehunyó nap vörös sugarai szomorúan törtek meg a vértől ázott síkon, s a. fel­kelő hold világánál megható volt rakáson feküdve látni a magyar sereg szinét-ja- vát. Ott veszett el Babócsy is, a kit a Bánk felé vezető kaszáló felé nyomtak a császári lovasok és a ki önmagáról erősen állította, hogy „testét se golyó nem éri, se kard éle nem topja“ — meghalt, úgy üté a német agyon : botokkal, mint az ebet szokták. Bercsényi, a kinek szellős sátora a Lókos vize mellett egy szép szil­vafa alatt volt kiponyvázva megkönnyezte a vakmerő hadvezér elestét, a kinek bul­láját eltakar!tani innen Zemplén megyébe a sztopkói családi sírboltba vitték. A szerencsétlenül elesett magyarok te­temeit egy nagy balomra, a „Rákóczy halmára“ hurczolák ; a katonaság sisakjá­ban hordta reájok a földet, a mely hegy- gyé nőtt s ma hármas tekervéuyes ut ve­zet a sugár magas fák közt, a melynek ormán a bibiti Horváthok emeletes pihenő­helye jelöl ; egy kicsit rézsutt, pedig alatta egy kis „Walhalla“ a melynek hamvved­rein ilyenforma feliratokat sylabizáltam ki : BAKAR, majd ismét SZAMORODNI és újra egy másikon ÉRMELL UK, s több efféle. Tudom, a kulcsot fogtam, mig ki­szel 1 őztették. Magát P.-Bodonyt félkörben magas be­gyek üvedzik, oly sajátszerüen, hogy azok a kilátást minden oldalról elfogják. Finom tábori látcsövei felfegyverkezve nézegettem Tereske és Romhány félé, de egymást ker­gető kósza felhőkön kiviíl egyebet nem láttam. Az ég egyik' karimáján sötétzöld erdő fölé, a másikon borággal koszoruzott halmokra borult le az. Szerettem volna utamat Alsó-Petényig folytatni, hogy egyszer már én is lerójjam a kegyelet adóját a tudós Werbőczy Istvánnak, akinek hamvai, mint mondják itt vannak eltemetve, s a sirhantokat eme latin verssel Örökítette meg a hálás utókor : Leges hie Patriae scrips!t Verbőczius olim Li'x manót, at cecidit seriptor, et ipse Domus Púdéra mine arcis rursus tolluntur in altum, Paci, non Lit,i, Saxa datura locum. Hie pouam curie finom, hie cum stirpe quiescam Spes vana hie solva.t spes rnilii sola Deus. Theresia BLaskoVI.Cs YIDVa Ignat!I GyVrCsanyl, PI Is gentls sVae Manilas posVIt. Ha összerakja az ember a két utolsó sor megfeleld betűiből a római számobat: 1796 jön belőle ki ; s innen tudjuk meg, hogy bárom lezajlott század alatt ez az az egyetlen emlék, a melyet a meg­feledkezett haza s Nógrád vármegye tör vénytudósai helyett egy lelkes honleány özvegy Gyurcsányi Ignáczné szül. Blaskovics Teréz emelt a halhatat­lan juristának, a „Tripartitum“ szerzőjének 1 Nógrád déli és délkeleti része tehát tör­téneti emlékekben épenséggel nem áll hát­rább, a mi városunknál, Vácznal; s a fő­város kirándulási helyeknek eddigelé fel­ka jiott óbbaknak la ríja Pénzelt, Gödöllőt, Tatát; gondoljuk meg, hogy divat ez is, s a baj leginkább abban rejlik, miszerint a természet, szépségei és történeti nevező­Augusztus hó 28. eljárással meghatározza azon biztosító tár­sulatot is, melynél az árvák vagyona vagy a jelzálogos ingatlanok biztositandók. 4. Határoz az árva pénztár számadásai •felett (300. §.) 5. Intézkedik az árva pénztár és árva­széki felügyeleti kötelességéből és felelős­ségéből kifolyólag az ügymenetnek koron­ként tagjai által történő küldöttségi meg­vizsgálásáról, az elnöki pénztár vizsgálat­ban való részvételre évenként két állandó kiküldöttet választ, kik a vizsgálathoz el- nökileg meghívandók, de meg nem jelené­sük annak foganatositását nem gátolja. 6. Az árva-pénztár rovancsolásának ered­ményéről részére mindég részletes jelentés teendő. (L. 125 — 127. §.) 7. Minden év január havában az árva­szék által a közgyűlés eleibe részletes je­lentés terjesztendő az árvaszék működésé röl, a pénztár állásról, kezelési eredményé­ről, az árvák létszámáról, az árvatári tő­kék, tartalék tőke, és kölcsönök mennyisé­géről és azok mikénti elhelyezéséről. 28. §. Az árvaszéki ülések határoza- képességét a törvény 187. § a, eljárását pedig az ügyrend 55—75. §§-ai szabályoz zák. Jegyző minden ülésen alkalmazandó. Érdemleges és pénz kiutalványozási ha­tározatok mindég ülésben hozandók 29. §. Fontosabb határozatok, különösen árvatári kölcsönök adása s a törvény s szabályrendelet végrehajtására vonatkozó elvi megállapodások teljes ülésben tárgya­landók; ugyanott terjesztendők elő a fel­sőbb rendeletek és utasítások. Kölcsönök megszavazásához az árvaszék összes tagjai beleértve a közgyám és pénztárnokot s a kiküldött ülnököket meghívandók; de sza­vazattal a közgyám és pénztárnok nem bírnak, a városi képviselő testület által tagjaiból az árvaszékhez választott tagok közül pedig a sorrend szerint csak annyi, a hány árvaszéki ülnök az ülésben jelen van. A kiküldött ülnökök elmaradása, ha máskülönben meghivattak, az ülés megtar­tását nem gátolja. 30. §. Az elintézett darabokat kiadás vé­gett a jegyző veszi át „elintézési könyv“ mellett, melynek rovatai : a) Az előadó neve. b) Az elintézés napja. c) Az elintézett számok, annak megjegy­zésével, hogy ülésben vagy ülésen kiviíl intéztetett-e el. d) A jegyző átvételi elismervénye a tör­vény 186. §-a és az ügyrend 55. § a értői­mében, ülésen kiviíl elintézett darabok ugyan ide vezettetnek és az iktató könyvbe az elintézés napja, ugyan innen jegyezte­tik be. 31. §. A hagyatéknak közjegyzőileg vagy árvaszékileg történő tárgyalása iránt a törvény értelmében az árvaszék intézkedik. (Gy. T. 245. §.) 32. §. Az árvaszéki közeg által teljesí­tendő leltározásért járandó dijak és költsé­gek következőképen szabályoztalak. A városbani vagy a város kerületén tel­jesített leltározásért, a bélyeg, az esetleges posta költség megtérítésén felül, beleszá­mítva a másolások diját is, a hagyaték leltári értékéhez képest külön, minnden egyes hagyaték után következő átalány dij jár : 3Ó0 forinton felül 500 frtnyi értékig 1 frt 50 kr. 500 írton felül 1000 frtnyi ér­tességei iránt a nagyvárosiak érzékeit ne­künk magunknak keli felköltenünk : fáj­dalom, nem egyszer mesterséges utón, minthogy az a miénknél kevésbbé fogékony, lankadt, közömbös azaz „finomult“ Hogy mennyire vendégszerető P.-Bodony, mutatja, hogy egész idő alatt „tyúkkal kalácscsal“ traktált, finom borából nem egy áldomást üriténk a hazáért, a nem­zetért stb. s én különösen a labancz Bo- donyi Kajtárok jelenleg élő derék kuruez ivadékáról a népszínház kitűnő művészéről emlékeztem meg Vidor Pálról, aki mind­nyájunknak annyi kellemesen eltöltött es­tét szerzett s a kinek „Veres sapka“ czimü színdarabja az irodalomban dicsőséget biz­tosított. Adjon Isten Bodonynak sok ilyen jeles hazafit, irót és művészt, mint Vidor! F. I. Adalékok az 184%-ki függet­lenségi haroz történelméhez*) I. Pest megyének 1849. junius 28-án Pesten tartott bizotmányi ülése. Olvastatott a nemzet kormányának f. évi junius 27-ikről a közlöny 143-ik sza­mában megjelent a néphez intézett fel hí­vása illetőleg rendelete s. a. t. Végzés: Az ide mellékelt kormány *) Ez.on okmányok közlése által, szolgalatot, vé­lünk tenni a hazai tői ünetirásnak, Szerk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom