Váczi Hirlap, 1887 (1. évfolyam, 2-26. szám)
1887-07-10 / 2. szám
T" z, 1387. u semmi mást nem hozna eszVJuKbe, t hogy azt a tendentiát, azt a ' /eszélyt, Vort is túléltük, ezért egy fig-yel- ért nmin erdemlené meg, hogy n? Vagy számunkra minden be- .orténelmi esemény puszta létiink- cgyedül abban, hogy élünk és nem .tuluiik el, abban találja emlékét? jdan fogékonyabb volt a mag-yar léte •y válságait jelző események megértre : Pusztaszer nevét monostor szálba az utódokra és Árpád hamvai fe- egyház emelkedett; Hunyadi János et könyvek őrzik, Mátyásnak nincs hozzá méltó szobra, hogy tatár ki í ölt, hogy török ki nem szítt — uk, mert vagyunk. — Nemzedék; y nem kegyeli, nem ápolja múltja ékeit, megérdemli, hogy némán ha- on el fölötte a jövendő, edig minél fényesebbnek óhajtjuk és méljük a jövőt, annál inkább kell óhaj- nunk, hog-y sugarai reánk is visszaadjanak. Vácz is, mint Magyarország, un annyira volt, mint lesz. És e tekin- ;tből helyén is van talán alább hangolom a húrokat és nem annyira nemzeti országos, mint inkár -oiyi érdekek npontjából ajánlani'^ - a „kőrakást“ /ácziak kegyeletébe, y ' Nem hiszem ugyan, hogy az a „nőki- Uy kegyeiben úszó váczi püspök“ hiú- gból, már mint neve megörökitésének újából, emelte volna azt a kőkaput, nár csak azért sem, mivel a „Váczi Hir- P újdonsága positive tudja, hogy „hízelgésből“ emelte,) hanem hogy mindennek daczára megérdemli, hogy egyéb tettének és müvének kedvéért ne csak kim élj ük, hanem kegyeljük még azt a „helytelenül alkalmazott felkiáltó jelt is ;“ zt bátran merem állitani. Migazzi Kris- cóf gróf olasz szellemének finom müér- :ékével azon volt, hogy Váczot ne csak smét arra tegye, ami volt, hanem hogy haladottabb kor igényei szerint is az, '■u'ypég több legyen, mint volt a multiply alkotások tanúskodnak erről, ■k részben még korunk kényesebb é előtt sem kénytelenek szégyenkez- .em e lap hasábjait, hanem jóval tá- - tért követelnék, ha mind el akar- rpondani apróra, hogy Migazzinak mindenért tartozik Vácz hálával. Nem követelem, ő sem óhajtotta, tudom, ' tisztelje meg őt Vácz városa ezért Kkel: emelt ő magának eleget; még em merném indítványozni, hogy tisz- meg magát a város azzal, hogy Migazzi névéről nevezzen el területén valami névre érdemes dolgot Nem merem, mondom, azt tapasztalván, hogy Váczon manap is hiresebb ember a „harangozó“, mint néhai Gráspárik Kázmér nagyprépost. Hanem egyre bátorkodnám a „V. H.“ újdondászát kérni, hogy legalább oly méltányosan Ítélje meg Migazzi püspök érdemeit és müérzékét, mint azon gyar- ati kocsis ügyetlenségét, ki „kerekét rsztja bele“ és „szidja miatta a várost, eg azt, a ki oda építtette.“ Vagy uj- >ndász történelmi isméretei és logicája nem állhat magasabban a gyarmati kocsisénál ? T-Pimnben ez a kocsis csak synekdoché 1 helyett. Jó. Van újdondász _ jelentőségéből egy szemernyit sem dagadni. .^<xDb a város kellő közepéről a vásár- utcza meghosszabbítását képező szekérút vezet a vaspálya induló házához. Ezen halad legsebesebben a civilisatio. Amiben a civilisatio haladásának végzetszerü- ségén felül még a vásosi igazgatás buzgó vezetőinek is nagy érdeme van. Ki van végig kövezve szögletes kövekkel. Csak az a kár, hogy az ide alkalmazott szögletes kövek szögleteinek száma beépittetésük előtt rendeletileg nem szabályoztatok De ezen túlteheti magát minden utas, mert azonfelül, hogy egy sem kívánhatja azt, rogy a kövek szögletei számának megáila- litása felett ő is véleményadásra hivassák el, — módjában áll a kövek szögleinek zámát szaporítani, vagy apasztani, amint eki tetszik, ha szekérrel rajtuk végig za- atyol. Ezen szekérút két oldalán már zöIdeiö iatal akáczfák is diszlenek. Ami azelőtt oha sem volt. A szekerek szertelen támolygásából bekövetkezhető egyenetlen összeütközés kártékony befolyása ellen a gyalogutasokat egy darabon korlát védelmezi. Ahol pedig korlát nincs, ott az ellen van Ízt,ősit,va az utas, hogy két szekér egy- Ccrre el nem taposhatja; mert ha csak heve,-, ideig hallgatta is a fisikát, tudnia kell, hogy két szekér ugyanazon helyen, ugyan azon időben el nem fér. E : //•,két utat keresztben árok szeli ketté, VÁCZI HÍRLAP. Julius hó IC urnák tudomása arról, hog'y Európa nagy és birodalmi székvárosaiban szintén nem csak tűrnek, hanem még gondoznak is efféle triumphalis porták képében disz- telenkedő forgalmi akadályokat, mint a mi kőkapunk ? Bizonyára olvasta már a Puerta del Sol, az Arc d’étoile, brandenburgi kapu stb. neveit. De persze mi Madrid és Páris és Berlin forgalma Vácz- éhoz képest! — Legfölebb az a szerencséjük, hogy kocsisaik ügyesebbek, mint a gyarmatiak. Vagy a régi Rómának hány ily ive volt? Hanem ha Róma látott volna oly csődületet, mint a váczi vásár, akkor persze — Igen sajnálatra méltó volna Vácz közönsége, ha azon tekinteteket, melyekből az ódon kőkapuhoz létét óvó uj eszméket fűzhetünk, nem akarná más álláspontról méltányolni, mint minőre a „V. H.“ újdondászának tetszett helyezkednie ; ha más kilátást nem találna élvezhetőnek, mint azt, melyet ez a kőkapu a „szép főutczán ront el;“ ha azt a helyet tartaná a város „egyik legszebb pontjának;“ melyen a kapu áll és ha azt vélné, hogy Migazzi becsmérlőinek hire túléli Migazzi érdemét. Előttünk tán csak azért is lehetne igen igen áldott emlékű az a Migazzi, mert nem volt föltétien alázatos szolgája II. Józsefnek, annak a legabsolutabb autokratának, ki előtt de sok Bendeguz-iva- dék megjuhászkodott ! A régi pandúrok. Hajdanában, mikor az unokáknak még nem szokták volt a régi jó időket emlegetni, volt egy nagy ur, tekintélyes és hatalmas, mint egy vár, a mely sok századon át győzelmesen harczolt s csak a XIX. század reform eszméi előtt adta be a kulcsot, s ez a — pandúr. Nemde valami nagyobbat vártak ? mondván, íme, mily csendesen lefolytak a választások, holott rég sírban nyugszik a hires pandúr. Őszintén meg... ,a az egész nekem is erről jutott eszembe; a megholtnak erényei is voltak ; sőt mi több, keletkezése s fejlődése nemzetünk történelmével a legszorosabb összefüggésben van s egészen az ököljog idejébe vezethető vissza, a midőn hatalmas és független magyar nemes földes urak, személyük, birtokuk, s váraik megvédésére jobbágyaikból s a nem nemesekből fegyveres csapatokat tartottak. Mária Terézia alatt, a veszélyeztetett trón megmentésére a magyar nemesség pandúrokat is állított fel; ezek több ízben kitüntették magukat a hires báró Trenk vezénylete alatt, aki hírhedt volt kegyetlensége miatt. Poroszország egyes vidékein még mai napság is azzal ijesztik a rakonczátlan gyermekeket: „Schweig, die ungarischen Panduren kommen !“ Később, a szabadalmas magyar hazában, a municipiumok felállításakor a kormány beavatkozása nélkül minden megye a maga költségén annyi polgári fegyverest tarthatott, a mennyi a megye nagyságához s melyen keresztül az út folytonosságát fabid tartja fenn. Az út és az árok által képzett szögletben emelkedik az ágost. evangélikusok temploma öntött vas-tornyával, ennek háta megett pedig a zsidóknak két imabáza és két iskolája. Ezen árok alább a vásártér kellő közepén kezdődik s az egyik zsidó imaház előtt elhúzódván, végig nyúlik egy hosszú utczán, mig végre ama bizonyos sarokháznál végződő utczán hirtelen elcsavarodva, a fegyintézet épülete mellett öblös szájával a Dunába harap. Ezen árok mentén a civilisatio munkája az idylli élet gyönyörűségeinek ápolásával versenyezve teremti meg azon összhangot, mely vidéki látogatóink rokonszen vét városunknak hosszú jövőre biztosítja. Az árok esése a természet törvényeivel daczol. Ez a bámulatos. És ebbnn rejlik az oka annak, hogy a civilisatio ásójának- kapájának folyton dolga akad. Halastó lehetne belőle, ha a Duna vize folyna bele és halak tenyésznének vizében. De minthogy mi, kiknek a Dunában is elég balunk van, ennek szükségét nem érezzük, gondosan ápoljuk az árok idylli jellegét. A vásártér belvizeit sem azért biztatjuk a felfelé folyásnak, mintha azt akarnék elérni, hogy ezzel is a komoly Duna vizének' amúgy is nagy tömegét szaporítsuk, hanem azért, hogy vásárterünk zöld bársonynyal bevont belvizében tenyésző kör- in ö s csukái n k hangversenyében estenszükségébez képest a rend- s belbátorság fentartására szükséges volt. Miután minden megye külön fogadta fel pandiujait, utasitast, ruházatot, fegyvert maga adott nekik s fizette őket házi pénztárából tetszése szerint; viszont ezek csak megyéjüknek voltak lekötelezve. E polgári csapatot sokféleképen nevezték el, pandúroknak, majd foglároknak, tisztjeiket pedig kárbiráknak, pandurkapitány, pandurhadnagy s csendbiztosoknak. 1849-ben a 800 éves dicső és szabadalmas hazai institutiókkal együtt megbukott ez intézmény is s a szolgálat álladalmi szolgákkal, katonasággal, financzokkal pótoltatott, mig a közbátorságra a „gensdarm“ vagyis cs. k. csendőrök ügyeltek fel. Hogy ezek mennnyire felelhettek meg hivatásuknak, ennek vitatása nem vág feladatom körébe, csupán kiemelem, hogy ezzel a pandúr intézmény véget ért s a 67-es kiegyezés után csak rövid ideig látott napvilágot, hogy annál tartósabb álomra hunyja be szemeit. A pandúr a nép gyermeke volt. Állott pedig kiszolgált katonákból, vagy a legbirtokosabb, legbecsületesebb jobbágyszülők gyermekeiből. Sajátságos ama kiváltság, hogy a polgári fegyveresek, megyéjük minden birtokos polgárának lekötelezettei, szolgálatuk idejére a rendes katonaság alól mentesek voltak. A fegyelem s képzettség dolgában ugyan sokkal hátrább voltak, mint a rendes katona, de a helyi viszonyokban magukat pompásan kiismerték. Hetekig tartózkodtak erdőkben, vágásokban éjjelenként. Rosszabb időkben a midőn a közbiztonság veszélyeztetve lön, tisztjük vezénylete alatt a legnagyobb hófúvásokban, ferge- teg- és esőben bebarangolták a gyanusabb helyeket, pusztákat, hegyi lakókat, szorosokat, nyáron pedig egy vágás-, vagy majorban két-három éjszakát is töltöttek s oly óvatosan belopództak, hogy sokszor még a tulajdonosnak sem volt arról tudomása. A pásztorokkal, pusztai lakosokkal, ezeknek asszonyaival megismerkedtek, megbarátkoztak, haszon reményében velük ittak, ettek, tánczoltak s mulattak. Nagy figyelmet fordítottak az orgazdákra, azokat számon tartották s kémekkel vették körül, hogy alkalom adtán rájuk törhessenek. Félig-meddig katonai fegyelem alatt állottak ; harmadszori kihágásnál szolgá- íatjuktól megfosztva újból katona kötelesek lettek, mig ellenben, magukat kitüntetvén, jutalomban részesültek. A pandurhadnagy (csendbiztos) eskü mellett lekötelezett valóságos tisztviselő s birtokos volt, a megye egyik jelesebb és bizalmasabb családjaiból ; utasításait a megye I-ső alispánjától vette. Kisebb bűntények felett bíráskodhatott, a nagyobbakat pedig beadta a megyei büntetőtörvényszékhez, mint hiteles eljárást, s azokért felelős volt. Befogatásoknál s vallatásoknál független, teljhatalmú „kárbiró“ volt, arra ment, a merre akart, azt tette, a mit jónak látott, a mig az ügyet tisztába nem hozta. A földes urakkal jó lábon élt s ezek den a holdvilág fénye mellett elandalog- basson szerelmes ifjúságunk. Ludainknak, kacsáinknak soha kedvesebb mulatságot nem szerezhetnénk, mint ha azt teszsziik, hogy nekik ez árok végig vadászását megengedjük. Minthogy pedig a civilisált népek nagy kedvelői a szárnyas sülteknek, nemzetgazdászati politikánk is ez árok idylli jellegének fentartása mellett harczol. Mondjunk-e még többet is ? Megemlítsük-e még azt is, hogy a szomszédos lakók malaczai mily élvezettel heverésznek a vásártér napon melegített álló vizeiben? Avagy szóljunk-e városi hatóságunk azon atyai gondoskodással kiadott rendeletéről, melyben a vásártér kellő közepén az árok fölé emelt kőhidról szekerestől - lovastól együtt való legurulás csak azoknak van kizárólag megengedve, akik arra éjnek idején merészelnek szekerezni ? Hol van ilyen gondos intézkedés megtéve, ha nem ott, ahol a civilisatio rohamosan halad ? No, de ezekről ne beszéljünk többet, hanem menjünk el azon oszlophoz, mely a Csillag utcza nyílása előtt emelődik az égnek egy rajta keresztbe szegezett fekete táblával ; és olvassuk le róla azt, aminek azon olvashatóan kiírva kellene lennie. Itt látjuk azt, hogy e hely és környéke a város szemétlerakó helye. Ezt látván, kétségbe vonhatja-e valaki azt, hogy ott, ahol nagy halmokban rakatik össze a szemét, közel van a civilisatio ? meg a nép által támogatva volt csak 1 hetséges a csekély létszám mellett aikei felmutatni. Később a kárbirói hatalommal a pandúr hadnagyok bíráskodása megszűnt, mindéi elfogott bűnös az illető szolgabirósághoz kisértetett s ügye ott vétetett fel. Még később a pandúrok testületekre felosztva a fő-, és szolgabirók közvetlen rendelkezése alá adattak. A pandurhadnagy nehány legényével a székvárosban tartózkodott s ha zsivány vagy rablóbandák mutatkoztak, a szolga- biró segélyével összeszedte legényeit s úgy indult azok üldözésére. Ilyen volt a régi panduri szervezet, az akkori viszonyoknak megtelelő s munioi- palis jellegű; nem kellett ezeknek sok processus, hosszas törvényszéki vizsgálat se letartoztatási Ítéletek, hanem nagyon i hamar elhegedülték a hagyományos 25-öt d gondolván: „haec si non piacent, íác me- liora, licet!“ ______Kovdch Ödön. Apróságok, — Jer édes Ferim, siess keblemre, majd 1 elolvadok a végtelen boldogságtól. — Honnan ez a nagy változás ? Egész s héten olyan voltál, mint a héhőszög, fe- - nekestől fordítottad fel a házat, udvart és é most oly zaporhirtelenséggel a nagy boldogság miatt majd kiugrói a bőrödből? — Ne állj elő faggatódzó kérdéseiddel, sőt inkább nyiss keblet a legnagyobb atyai boldogságnak, mely halandó atyát érhet a í föld hátán. — No annak igazán szívből tudok örülni, ha gyermekeimből árad reád e nagy bol- dogság, eddig mindig csak nagy perpatvart i kellett hallgatnom miattok, igazán boldoggá i teszesz, ha egyszerre annyira képes vagy \ megváltozni. ^ — Hogy ne, csak jelen lettél volna az s Emmi vizsgálatán, saját füleiddel hallgattad volna azt a bölcs feleletet, örömödben, — tudom — te is kirúgnád a házfalát. — De mégis mond csak édes mama, méh tantárgyból adott oly meglepő feleletet* Eddig itthon minden leczkéjét nehezen nyikorogva mondotta fel. Bizonyosan a történelmet tudhatta oly jól, mert az ő ko- -< rában én,is mindig első voltam a történelemben. És már gyermekkoromban hallottam, hogy a szülők tulajdonságai nemesedve a szoktak megújulni gyermekeikben. És lásd I én Emmi irányában mindig különös sym- patbiákat tápláltam keblemben, mintha minden gyermekeim kozott 0 leginkább valiana je reám! — Csalódd papám ; Emma nem a történelemből, hanem a számtanból lepett meg— Emma tökéletesen az én hasonmásom. .j Mert látod, te mindig mondtad, hogy Mocnik fi tudományából oly keveset voltál képes el- -! sajátítani, hogy az érettségin is inkább tanáraid jóvoltából, mint saját tudomá- -j nyodból mentél keresztül. Emma tehát égé- 4 szén reám van; és büszke is vagyok,reá. a — De beszéld el mégis, mit felelt ? Égek fi a kíváncsiságtól feleletének alaposságában gyönyörködhetni. — Hát képzeld, édes papa! A nevelő ö kisasszony a nagyságos igazgató előtt azt a nagy kérdést adta fel Emmának, hogyha n És ha még ezekhez meggondoljuk azt, hogy e nagy téren széltében-hosszában év- hosszant szabad a járás-kelés és hogy mindössze csupán a két hídfőnél kénytelen az utas a szembejövőnek kitérni, másutt Id ellenben szabadon mehet, amerre ked* tartja ; és ha meggondoljuk azt, hog igazi civilisatio alapja a szabad? kételkedhetünk-e a felett, hogy vásáriéi az igazi civilisatio talaja? Még is — szinte hihetetlen — a váró hány jóakarója, e teret szabály tatni akarja. Balgaság ! A természet . cseit szabályozni ! Mintha a gyönyörű tér mészet összes kincseivel nem volna eléggé szabályos és mintha a civilisatio nem találná meg a maga szabályait. És erre az igazi civilisatio szabályos haladásának megcsonkítására .négy ezer forintot akarnak elfecsérelni. Négy ezer forintot s azt is kölcsönvett pénzt ? Kölcsönpénzt s még pedig Ínségesek felsegélyezésére kölcsönzött pénzt ? Ugyan mit gondolnak ? Nem jutna eszükbe még majd az is, hogv a vásár utczától a vasutig még egy uj ut- czát létesittessenek s azon nyaralók számára házakat építtessenek? Vagy nem tennék meg még azt is, hogy az egész u rét befásitsák, és azon gyönyörű vásárt 'm erdőt, ligetet, vagy berket létesítsenek, o vadak, madarak tenyésznek ? , ü: Hova lenne azután a békás utczai árok 1 ff Miben gyönyörködnének azután a mi hang ^ Ö c<
