Márkusné Vörös Hajnalka: Püspökkert - Veszprémi Kaleidoszkóp 3. (Veszprém, 2015)

V. Kálvária-domb és környéke

Kálvária A török hódoltság után a 18. század elejétől meginduló újjá­építés korszakában a romos Szent Miklós templom köveit széthordták, de a domb fennsíkja a 20. század első harmadáig megőrizte szakrális jellegét: a templom és a temetkezőhely melletti területet már a 18. század közepén kálváriaként hasz­nálták. Innen kapta a kiemelkedés újkori nevét. Építésének pontos idejét nem ismerjük, de 1746-ban már biztosan állt, mert a városi tanács elrendelte a kálvária alatti út hídjának ja­vítását, ami egyben postaútként is szolgált.126 Szoborcsoport­ját Padányi Bíró Márton megrendelésére 1747-ben Kovács (Schmidt) József faragta, akinek a várbeli Szentháromság­emlékművet is köszönhetjük. Padányi említi végrendeleté­ben is, mint vásárolt szérűskertjének határát.127 A középkori hagyományokat őrizve jeles napokon ide vezettek a székes- egyháztól induló körmenetek, ápolva a Mária-tiszteletnek egy sajátosan veszprémi örökségét.128 142. A Kálváriát 11 stációs formájában ábrázolja a város 1856-os térképe.

Next

/
Oldalképek
Tartalom