Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Heinitz is elbúcsúzott tőlünk, s valószínű, hogy sose térhetett haza a családjához, mert Veszprémből a csehországi Malackára vezényelték őket, ahol szüleim szerint gyilkos harcok zajlottak. Alátámasztja a halá­lára vonatkozó feltevésünket, hogy a háború után Bertitől és egy gyógy­szerésztől, aki rövid ideig szintén nálunk lakott, kaptunk levelet, de He­initz soha nem adott életjelet magáról. 1945 elejétől a legsúlyosabb magyarországi ütközetek - a Balaton tér­ségi csata hadszíntere - egyre jobban veszélyeztették az áramszolgáltatás biztonságát. Ez a körülmény siettette a Pannonia Áramszolgáltató veszp­rémi üzemvezetőségének kitelepítését Ajkára, az ottani erőmű viszony­lag biztonságosabb helyszíne miatt. A költözés február 28-án kezdődött és március első napjaiban befejeződött. Dely László igazgató is Ajkára költözött, Veszprémben pedig - önként vállalkozó személyzettel - Kerü­leti Mérnökséget állítottak fel, édesapánk vezetésével, azzal a feladattal, hogy a veszprémi transzformátorállomás és a kerülethez tartozó vonal­részek üzemét mindaddig biztosítsa, amíg a hadi helyzet azt lehetővé teszi. Apunak ebben a nehéz időszakban tanúsított helytállása iránti tiszteletből a következő sorokat szó szerint idézem az "Eszakdunántúl áramszolgáltatásának 75 éve" című könyvből.14 „A visszamaradt kis létszá­mú Kerületi Mérnökség tevékenységéről Lechner Alajos főmérnök kézzel írott és Ajkára címzett naplójelentései tanúskodnak. A 25 éve őrzött tintaceruzás papírlapok az üzemtörténeti dokumentumoknak különös részét képezik, amely­ben szép példáját látjuk a kritikus időszakban tanúsított kötelességtudásnak és szakmai helytállásnak. Február hó elejétől kezdve Veszprémben már napirenden voltak a háborús sérülésekből eredő üzemzavarok, és egyre sűrűbben ismétlődő bombatámadások veszélyeztették az üzemvivő és elhárítószemélyzet személyi biztonságát. A sérülésekkel egyre nehezebben lehetett megbirkózni. A hadmű­veletek március 21-én érték el a város határát. Március 20-án 17 órakor kelt az utolsó írásos jelentés a várost ellátó hálózat sérüléséről, amely még áthidaló megoldási javaslatot is tartalmazott a helyreállításra. A hálózat kijavítására már nem kerülhetett sor, az energiaszolgáltatás ettől kezdve teljesen megbénult". Apu tehát a végsőkig kitartott. Az egyre gyakoribb és erősebb bombázások miatt Anyukám is jobb­nak látta, ha otthonunkat elhagyva valami védettebb helyre megyünk. Rézi szerzett nekünk szállást a csehbányái erdészéknél, Sulyokéknál, ahova március 21-én, illetve 22-én, mint a fentiekből kiderül, az utolsó pillanatban, két csoportban el is utaztunk. 14 Eszakdunántúl áramszolgáltatásának 75 éve 1971:242. 93

Next

/
Oldalképek
Tartalom