Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Az izgalmak azonban folytatódtak, Anyu ugyanis a szülés után néhány héttel vakbélgyulladást kapott, amiről a falu orvosa úgy látta, azonnali műtétet igényel. A szoptatás miatt Palikával együtt érkeztek meg a szekszárdi kórházba, ahol az orvos egyenesen a műtőbe vitette. A műtét szerencsére minden komplikáció nélkül lezajlott, Anyu szépen fel is épült, a kórházban a kor szokása szerint nővérként szolgálatot teljesítő apácák pedig örültek, hogy egy ideig „babázhattak" Palikával. Ehhez az eseményhez tartozik Apunak egy emlékezetes mondása, amit úgy gondolom, kár lenne kihagyni, de a megértéséhez az előzményét is el kell mondanom. Szüléimét gyakran meghívták paraszt lakodalmakba, ahol Anyukám mindig remekül érezte magát. Szerette a hagyományos ceremóniát, a rigmusokat, s természetesen a táncot is, Apu viszont a kínok kínját állta ki a keskeny, kényelmetlen deszkákon végig ült, órákig tartó vacsora alatt, nem beszélve az utána következő mulatságról. Ennek ismeretében érthetjük meg, hogy amikor Anyuval és a pár hetes babával a kórház felé tartottak, magába roskadva ezt mondta: „azért most inkább elmennék egy paraszt lakodalomba". A szomszédban lakó plébános úr és a vele élő öccse nagyon szerették testvéreimet. Amikor Palika már akkorára cseperedett, hogy szomszé- dolhatott, ő különösen a kedvencük lett. Anyukám mesélte, hogy egyszer, amikor átment értük a papiakba, elképedve látta, hogy a plébános úr gyönyörködve nézi, ahogy az ő három, jól nevelt fia a plüss takaróval letakart díványon, egy tálból, kézzel eszi a mézes-mákos tésztát. Mielőtt nemtetszésének, vagy tiltakozásának hangot adhatott volna, a plébános úr boldogan mosolyogva mondta: „papi nevelés!" A papiakban, vagy, ahogy Pali nevezte, a „papáknál" sok olyan esemény is zajlott, amilyet ő otthon nem látott. Ilyen volt a mézpergetés, vagy a tehénfejés. Előbbinél a frissen pergetett mézből lehetett nyalakod- ni, amikor pedig Mari néni, a házvezetőnő a Citrom nevű tehenet fejte, Pali a kis bögréjét tartotta a „tejsugár" alá, s azon melegében itta a tejet. A langyos, ha nem is frissen fejt tejet ma is úgy hívjuk „a Csiplom teje". 1935-ben Anyukám nagyon szépen megrendezte Apu 40. születésnapját. A szobának, ahol a köszöntésre sor került, két ajtaja volt, az egyiken beszaladt a három fiú, a másikon bevitte Anyu a már 40 égő gyertyával világító tortát. Apu meghatódva csak ennyit mondott: „hú de világos van!" Szüleim valóban úgy érezhették, hogy révbe értek. A három gyerek, a szép otthon, a biztos egzisztencia, mind erre utalt. Ebben az időszakban, 1936 májusában történt, hogy az Actio Catholica nevű katolikus mozgalom keretében két kiváló domonkos rendi szerzetes, Bőle Kornél és 62
