Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Egy kis iregi folklór Nagy kár, hogy Anyu nem írta meg annak idején benyomásait, tapasztalatait Ireg akkori életéről, mert biztosan kitűnő szociográfia született volna belőle. Nagyon szerette ezt a falut, az egyszerű embereket, akik érezték ezt és megnyíltak előtte, elmesélték neki ügyes-bajos dolgaikat, tudva, hogy legalábbis megértést, de ha kell, segítséget is kaphatnak tőle. A falu iránti szeretete azonban nem tette elfogulttá, látta az akkori falusi életnek az árnyoldalait is, főleg a módosabb családoknál a vagyon, a föld megőrzésével, gyarapításával együtt járó egykézésből következő tragédiákat, a vagyoni különbségek miatt szerencsétlenné vált házasságokat. Ezeket a történeteket Anyu nem csak megőrizte, de nekünk is átadta, én most mégis inkább a derűsebb történetek közül szemezgetek, mert felelősséggel, így másodkézből csak ezekről írhatok. A múlt század 30-as éveinek faluképét, így íregét is a zsúpfedeles házak határozták meg, ilyen volt kezdetben szüleim lakóháza is. A faluban nem volt még közvilágítás, de erről Anyu csak annak kapcsán mesélt, hogy milyen hangulatos volt az adventi időszak, amikor a hajnali misére menet, lámpások fényénél keresték az utat a frissen esett hóban, ezen kívül csak a disznó perzseléshez gyújtott szalma tüzek világítottak egyik-másik udvarban. Iregszemcse az 1940-es évek végén 54
