Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Édesapám sorsának további alakulása

Egyetem - háborús évek - diploma

Folytassuk most édesapám életútjával, aki 1914-ben beiratkozott a Budapesti Műegyetem Gépészmérnöki Karára, ahol egy évet el is végzett. Ekkor azonban be kellett vonulnia katonának, s ezzel kezdetét vette az a nehéz időszak, amely a kiképzéssel kezdődött, majd az orosz frontszolgálatot, sebesülést, újabb bevetést magába foglalva, a hadifogságból, illetve az ezt követő szibériai tartózkodásból való kalandos hazatéréssel ért véget. Fájó emlékeként idézte fel még idős korában is, ahogy édesapja búcsúzott tőle az állomáson, amikor a frontra kellett mennie. Ott topor- gott a vonat mellett, nem tudott elszakadni kedves fiától, mint aki érzi, hogy talán sose látja többé.

Apu a rá jellemző precízséggel megőrizte háborús éveinek dokumentumait, amelyeknek egy része digitalizált változatban már a Veszprém Megyei Levéltárba került megőrzésre,5 az eredeti példányok pedig a leszármazottak birtokában vannak. Laci bátyám is részletesebben beszámol a maga visszaemlékezéseiben erről az időszakról, ezért én csupán néhány, Apura nagyon jellemző történetet mesélek el, nem is a harcokról, hanem a szibériai tartózkodás és a hazafelé tartó utazás idejéről. Amikor Apu már fogságban volt, a forradalom kitörését követő polgárháború zűrzavarában nem tartották fenn tovább a hadifogoly-táborokat, az ott lévő katonákat szélnek eresztették. 1918-ban Apu még az európai területen lévő Szamarából, az utolsó tábor helyszínéről írt egy lapot szüleinek.

A Szamarában feladott tábori lap szövege

5 Lechner Alajos I. világháborús fényképeinek és tábori lapjainak digitális változata megtalálható a Veszprém Megyei Levéltár I. világháborús adatbázisában (MNL VeML XV.81 .c)

31