Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Anyukám 13 éves volt, amikor édesanyjuk mégiscsak újra férjhez ment. Ahogy Anyu mesélte, ők szerették volna, hogy nekik is legyen apukájuk, édesanyjuknak ne kelljen varrni, ők is olyan családban éljenek, mint más gyerekek.

Stephan József (1886-1950) kárpitos és díszítő mester személyében nagyanyám valóban biztos támaszt, jó férjet, a két kislány pedig szerető nevelőapát kapott. Őrá már én is jól emlékszem, s most az időben előre ugorva idézem fel őt, mint egyetlen nagypapámat, egy kedves, jó humorú, tréfákra mindig kész öregurat, aki valóban unokáiként szeretett bennünket. Nagyszüleim az Illés utca 36. számú házban laktak, amelynek földszintjén volt az ő kárpitos műhelye, amely számomra nagyon izgalmas helynek tűnt. A javításra váró öreg bútorok mellett egyéb kincsek is voltak itt, például egy verkli, a hozzá tartozó lemezekkel. Ottani élményem a kintornások megjelenése is a ház udvarán. Ezek a zenészek házról házra jártak, s egy-egy rövid produkció után fogadták a ház lakói által ledobált, kis papírba csomagolt aprópénzek formájában érkező honoráriumot.

Nagyszüleim lakása nagyon szépen volt berendezve, nagyapám valóban mestere volt szakmájának, így sok szép javításra szoruló antik bútort varázsolt újjá, melyeket nagyanyám kitűnő ízléssel egészített ki függönyökkel, térítőkkel. Úgy tudom, egyszer Szinyei-Merse Pál festőművésznek is dolgozott nagyapám, aki megdicsérte az ízlésesen berendezett lakásukat.

A legkülönösebb emlékemnek mégis azt tartom vele kapcsolatban, amikor, talán nyolc éves koromban, pár napot náluk töltve a meséit hallgattam és ő elmesélte nekem az Odüsszeiának azt a jelenetét, amikor Odüsszeusz és társai a birkák szőrébe kapaszkodva szabadulnak ki a Küklopsz barlangjából. Akkor csak az érdekes történet ragadott meg, később azonban elgondolkodtam azon, hogy ő iparos ember létére vajon olvasta-e az eredeti művet, s vajon miket tudhatott még, s hogy mennyire lehettek ismertek akkoriban a hasonló klasszikusok.

Nagypapánk, Stephan József

30