Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Nagyvázsonyból, Litérről, Balatonalmádiból, s az első osztályban még Balatonfüredről is. Akkoriban még nem kellett felvételi vizsgát tenni, a felvételizőket az általános iskolai végbizonyítványuk alapján bírálták el, s bizony jelentős különbségek voltak a különböző településekről be­került osztálytársaink tudása között. Szomorú volt látni, amikor néhá- nyan, akik kitűnő, vagy jeles bizonyítvánnyal érkeztek, és indultak ve­lünk együtt, szembesültek azzal, hogy nem tudnak megfelelni az ottani követelményeknek, s ők bizony nagyon hamar el is hagyták az iskolát. Nagyon jó felkészültséggel érkeztek a Zircről jött osztálytársaink, ennek ellenére közülük az egyik volt osztálytársnőm nemrég azt mesélte, hogy ő milyen megilletődötten ült be a padba, szinte megtiszteltetésként élte meg, hogy ő ott lehet ebben az iskolában. Zircről jött Galambos János is, aki már az első években kitűnt rendkívüli matematikai képességével és az osztályból a legmagasabb karriert érte el, mint a pennsilvániai Temple Egyetem professzora, s mint a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Borenich Péter, aki mint televíziós műsorvezető, majd dokumen- tarista ért el jelentős eredményeket, Tésen végezte az általános iskolát. A végig kitűnő Kuczogi Éva, Komka Gyula mérnöki diplomát szerzett, mint ahogy az osztályból legtöbben szintén műszaki pályára mentek, de került ki az osztályból diplomata, jogász, tanár, mezőgazdász, kato­natiszt, üzletember, könyvtáros, többen államigazgatási területen dol­goztak, de elmondhatjuk, hogy az osztály tanulóinak legnagyobb része megállta a helyét az életben. Az utóbbi időben már évente megtartott találkozókon szomorúan tapasztaljuk, hogy erősen fogyatkozunk, eddig már tízen elmentek közülünk. A Lovassy már akkor is erős gimnáziumnak számított, jól felkészült tanári karral, de a kulturális életnek az a felpezsdülése, amely az iskolát az 50-es évek közepén jellemezte, egyértelműen a latint és történelmet tanító Brusznyai Árpád nevéhez köthető. Amellett, hogy a városban is ének- és zenekart szervezett, az iskolában is megszervezte a színjátszó kört, emlékszem, ők Füsi Józsefnek a Petőfiről szóló Aszódi diák című darabját mutatták be. Egyik volt osztálytársam, Kunyák Károly idézte fel a tanár úr által megszervezett kis kamarazenekar történetét, amely­nek osztályunkból négy tagja volt: Bittmann Magda és Pollmiller Éva hegedült, Karcsi klarinéton, Martini Zoltán pedig trombitán játszott. Ahogy mondta, több városi ünnepségen is felléptek, utoljára 1956. áp­rilis 4-én a Megyeháza dísztermében. A mi osztályunkban Brusznyai tanár úr sajnos nem tanított, egy évig azonban jártam hozzá fakultatív latin oktatásra, így módom volt egy kicsit közelebbről is megismerni. 161

Next

/
Oldalképek
Tartalom