Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Nagyvázsonyból, Litérről, Balatonalmádiból, s az első osztályban még Balatonfüredről is. Akkoriban még nem kellett felvételi vizsgát tenni, a felvételizőket az általános iskolai végbizonyítványuk alapján bírálták el, s bizony jelentős különbségek voltak a különböző településekről bekerült osztálytársaink tudása között. Szomorú volt látni, amikor néhá- nyan, akik kitűnő, vagy jeles bizonyítvánnyal érkeztek, és indultak velünk együtt, szembesültek azzal, hogy nem tudnak megfelelni az ottani követelményeknek, s ők bizony nagyon hamar el is hagyták az iskolát. Nagyon jó felkészültséggel érkeztek a Zircről jött osztálytársaink, ennek ellenére közülük az egyik volt osztálytársnőm nemrég azt mesélte, hogy ő milyen megilletődötten ült be a padba, szinte megtiszteltetésként élte meg, hogy ő ott lehet ebben az iskolában. Zircről jött Galambos János is, aki már az első években kitűnt rendkívüli matematikai képességével és az osztályból a legmagasabb karriert érte el, mint a pennsilvániai Temple Egyetem professzora, s mint a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja. Borenich Péter, aki mint televíziós műsorvezető, majd dokumen- tarista ért el jelentős eredményeket, Tésen végezte az általános iskolát. A végig kitűnő Kuczogi Éva, Komka Gyula mérnöki diplomát szerzett, mint ahogy az osztályból legtöbben szintén műszaki pályára mentek, de került ki az osztályból diplomata, jogász, tanár, mezőgazdász, katonatiszt, üzletember, könyvtáros, többen államigazgatási területen dolgoztak, de elmondhatjuk, hogy az osztály tanulóinak legnagyobb része megállta a helyét az életben. Az utóbbi időben már évente megtartott találkozókon szomorúan tapasztaljuk, hogy erősen fogyatkozunk, eddig már tízen elmentek közülünk. A Lovassy már akkor is erős gimnáziumnak számított, jól felkészült tanári karral, de a kulturális életnek az a felpezsdülése, amely az iskolát az 50-es évek közepén jellemezte, egyértelműen a latint és történelmet tanító Brusznyai Árpád nevéhez köthető. Amellett, hogy a városban is ének- és zenekart szervezett, az iskolában is megszervezte a színjátszó kört, emlékszem, ők Füsi Józsefnek a Petőfiről szóló Aszódi diák című darabját mutatták be. Egyik volt osztálytársam, Kunyák Károly idézte fel a tanár úr által megszervezett kis kamarazenekar történetét, amelynek osztályunkból négy tagja volt: Bittmann Magda és Pollmiller Éva hegedült, Karcsi klarinéton, Martini Zoltán pedig trombitán játszott. Ahogy mondta, több városi ünnepségen is felléptek, utoljára 1956. április 4-én a Megyeháza dísztermében. A mi osztályunkban Brusznyai tanár úr sajnos nem tanított, egy évig azonban jártam hozzá fakultatív latin oktatásra, így módom volt egy kicsit közelebbről is megismerni. 161