Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Gimnáziumi éveim Az 1954-es év sok változást hozott családunk életében. Én befejeztem az általános iskolát, készültem a gimnáziumba, Pali befejezte a gimnáziumot és munkába állt a Veszprém Megyei Gyógyszertári Központban. Laci már az előző évben megkapta diplomáját, de októbertől az év végéig a már korábban megszerzett, kötelező katonai kiképzés utáni tartalékos tiszti oktatáson kellett részt vennie. A kiképzés határideje papíron 1953. december 31. volt, de szerencsére december 24-én már haza engedték őket, ami azért volt nagyon fontos, mert másnapra volt kitűzve eljegyzésük Ágnessel. Ezt követően 1954. január 4-én kezdett dolgozni Székesfehérváron, ahol az ottani ÉDÁSZ-ban kapott állást, de érthetően szeretett volna Veszprémbe kerülni, amire 1954 júniusában lehetősége is nyílt. Ha már korábban megemlékeztem a magyar futball sikerek feletti össztársadalmi eufóriáról, akkor szólnom kell arról a gyászhangulatról is, amely az 1954-es világbajnokságon a döntőben Németországtól elszenvedett vereséget, vagyis a második helyre kerülést követte. Ma, amikor hosszú idő óta arra sincs esélyünk, hogy a vüágbajnokságon küzdő csapatok közé bekerüljünk, nehéz megérteni, hogy akkor a második helyet ilyen csapásként érte meg az ország, de akkor úgy éreztük, hogy valamit elvettek tőlünk. Emlékszem, vagy egy hónappal a döntő után Ráskay Kató barátnőmmel, a kapunk előtt állva mi is erről beszéltünk, amikor egy éppen ott elhaladó fiatalember mosolyogva fordult vissza, mert kicsit komikusnak találta, hogy két kislány, ennyi idő után még mindig ezen háborog. A gimnázium megkezdésével támadt egy kis bonyodalom, ugyanis abban az évben kezdte meg a működését Veszprémben egy újonnan szervezett gimnázium is és engem oda vettek fel, de én, ahogy akkor mondtam, „az igazi gimnáziumba", vagyis a várban lévő régi, patinás gimnáziumba szerettem volna járni, ahova annyi régi emlék kötött Laci gimnáziumi éveitől kezdve. Szerencsére valakivel cserélhettem, így a tanulást a Lovassy László Gimnáziumban, először egy lány osztályban kezdtem, majd egy - bizonyos átszervezések után kialakított - vegyes osztályban folytattam. A tanulók összetételére jellemző volt, hogy nagyon sok helyről jöttünk össze. Akkor még számos olyan településen nem volt gimnázium, ahol azóta magas színvonalú középiskolák működnek, így már a lány osztályban is, de különösen a vegyes osztályban kisebbségben voltunk mi veszprémiek, sokan a bakonyi falvakból jöttek, ők vagy kollégisták lettek, vagy bejárók, de voltak bejáró osztálytársaink Fűzfőgyártelepről, 160
