Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Abban az időben mindenki úgy segített magán, ahogy tudott. Börzsönyiné Márika néni két szobáját egyetemistáknak adta ki albérletbe, ezen kívül egy kislány felügyeletét vállalta, akinek szülei valamelyik kutató intézetben dolgoztak. Duci néni a Bakony szállóban lett portás, de ez a hír, mialatt több közvetítésen átment, még át is alakult, volt, aki már így adta tovább: „Hallom, hogy ez a szegény Duci meg valahol a Bakonyban postás." Egyébként náluk is lakott albérlő is. Csibé először az egyetemen dolgozott, mint takarítónő, később a felépült új épületbe költözött NEVIKI- ben lett portás, de árult virágot és valami csodálatos régi fajtájú epret is a kertjéből. Anyu és Jüttnemé Judit néni a piacon árult diót, tojást, amit Judit néni nagyon tárgyilagosan úgy értékelt, hogy ha abban nincs szégyellni való, hogy valaki elad egy házat, akkor miért kellene szégyellni azt, hogy ő meg a piacon árul? Talán 1951-ben lehetett, hogy a piacon valaki megrendelt Anyutól 25 db tojást karácsonyra. Anyu szinte könyörgött a tyúkoknak, hogy tojják meg időben a kért mennyiséget, amit meg is tettek, mert ez a pénz is kellett ahhoz, hogy nekünk ajándékot tudjon venni.

Egy nyuszival Jüttnerék kerítése előtt

154