Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Családi kép szüleim 25. házassági évfordulóján

Jüttnerék egyébként a tejellátás biztosítása érdekében kecskét is tartottak. Lottit korán reggel kikötötték a kerítésük előtt lévő egyik fához, a járda és az úttest közötti rész füves volt, így még legelészni is tudott a kecskepásztorra várva. Hat óra tájban aztán meghallottuk a tülkölést, ez jelezte, hogy a pásztor megérkezett, ekkor már maga előtt hajtva néhány kecskét, amiket a város más részein szedett össze, majd Lottit is eloldotta, és együtt mentek tovább a szokásos legelő helyeikre. Lotti minden évben húsvét táján világra hozott két tüneményes kis gidát, sokat gyönyörködtünk bennük, amikor a mamájuk körül ugrándoztak. A későbbi szarvuk helyét még csak két kis dudor jelezte, de már folyton viaskodtak, öklelték egymást. Egyik évben, anyák napján Agnessal és Lacival nagyon korán elindultunk a piacra, hogy Anyunak és Duci néninek virágot vegyünk. Ekkor találkoztunk Jüttner bácsival, aki papucsban, egy pizsamára felkapott nadrágban kergette a kötélről elszabadult Lottit, de az mindig elugrált előle. Később kérdeztük, meddig tartott az üldözéses verseny, s úgy mondták, a Benedek hegyen sikerült elkapni, ami azért meglepő, mert ott a sziklákon mindenképp a kecske volt előnyben.

A kecskékről sajnos nem készült fénykép, az alábbi kép azonban felidézi a helyszínt, hiszen Jüttnerék szép rácsos kerítése előtt készült rólam az ő egyik nyuszijukkal.

155