Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

elől kiköltözött a Balatonalmádi Öreghegyen lévő kis házukba, ahol se villany, se vízvezeték nem volt. A tanító úrnak először egy távolabbi kis falu tanítói állását ajánlották fel, később az alsóörsi iskolában sikerült elhelyezkednie. Az iskolát az akkor még működő vonat állomásától is csak jókora gyaloglással lehetett megközelíteni, így aztán legtöbbször az egész utat a hegygerincen keresztül inkább gyalog tette meg. Az alsóörsi iskolában tanított egészen nyugdíjba vonulásáig.

Különös, hogy én talán soha nem éltem meg azt a tiszta, mély és őszinte hitet, mint éppen ebben a nagyon erősen vallás ellenes közegben. Egy alkalommal ezt mondtam Anyukámnak: „amikor megáldozom, és magamhoz veszem az Úr Jézust, én annyira örülök, hogy úgy dobog a szívem, hogy ahogy térdelek, kopog a pad". Sokat töprengtem, leírjam-e ezt a „titkot", amit eddig talán csak két emberrel osztottam meg, aztán mégis úgy gondoltam, ez is hozzátartozik annak a kislánynak a képéhez, aki én akkor voltam. Ebben az időben, 1950 pünkösdjén került sor a bérmálkozásunkra, Badalik püspök úr bérmált bennünket a Regina Mundi plébániatemplomban.

A negyedikes osztálykép Kerényi László tanító úrral

143