Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Az egyetem és a két kutatóintézet már az építkezések idején sok embernek adott munkát. Az akkor 14 éves Pali bátyám a nyári szünetben szeretett volna pénzt keresni, ezért jelentkezett a NEVIKI építéséhez akkor, amikor még csak az alapokat ásták. A munkavezető föl se akarta venni, mert a nehéz munkától egy-két nap után több hasonló korú fiú megfutamodott, de végül mégis fölvette. Pali hólyagos tenyere ellenére hősiesen folytatta tovább az akkor még nagyrészt kézi erővel végzett munkát, amit a szokatlanul forró nyár melege is nehezített. Hősi helytállásáról egy lapon be is számoltam Lacinak, aki ekkor még Budapesten volt: „Pali nagyszerűen tevékenykedik a Gyárépítőnél."

A megélhetés egyre nehezebb volt. Az 1949-ben bevezetett békekölcsön-jegyzés nagy terhet rótt a családokra, ugyanis mindenkitől elvárták, hogy a fizetésével megegyező összeget jegyezzen, s a visszafizetés csak nagy késéssel és csökkent értékben történt. Lacinak magas tandíjat kellett fizetni az egyetemen, ezért aztán úgy takarékoskodott, hogy a megélhetésére minimális összeget költött. Mindig nagy örömmel vártuk, amikor hazalátogatott, bár ekkor már egyre jobban megosztotta idejét köztünk és választottja, De Chátel Ágnes között. Az ő kapcsolatuk tulajdonképpen már 13 éves korukban megpecsételődött, és az idő próbáját kiállva egyre komolyabbá vált.

Kétkezi munkások a NEVIKI építésénél 1950.

144