Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Az apácáknak nem volt könnyű elhelyezkedni a civil életben. Ameddig lehetett, többen ott maradtak még az intézetben, főleg az idősebbek, és nyelvtanítással próbáltak egy kis jövedelemre szert tenni. Mater Czirják németet tanított, szüleim, már csak azért is, hogy őt támogassák, jónak látták, ha tanulok nála németül. Ekkor még a saját szobájában lakhatott, ott tartotta az én német óráimat is. Talán egy évig tarthatott ez a nyelvtanulás, de a gyöngybetűkkel leírt német nyelvű Miatyánk és egy anyák napi vers ma is Mater Czirjákra emlékeztet. Az akkor még nagyon fiatal Mater Szcucy- nskynak sikerült külföldre menekülnie, úgy tudom, Svájcban továbbra is apácaként folytatni tudta énektanári tevékenységét. Nyolcvan éves korában hazalátogatott és találkozott néhány régi kedves tanítványával.

Az államosított iskolának a külső képe is hamarosan megváltozott. A kolostorkert Ranolder utca felőli falában korábban egy Mária szobor állt, az új bejáratot természetesen ennek a helyén alakították ki. Gyerekként is fájt látnom, hogy pusztul az addig ápolt kert, egy idő után már csak a fák álltak, az aljnövényzetből semmi sem maradt. Nem tudom, a konyhakertnek, gyümölcsösnek mi lett a sorsa, gondolom, művelés híján az is elvadult.

Mater Szcucynsky tanítványaival

134