Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A szerzetesrendek teljes felszámolása végül 1950-ben következett be, mégpedig a lehető legdurvább, legkíméletlenebb módon. Erről ma már számos hiteles, kutatásokon alapuló leírást olvashatunk, ezért ezzel bővebben nem foglalkozom, fontosnak tartom azonban azt megemlíteni, hogy bár nagyon szűk keretek között, de néhány szerzetes iskola működését engedélyezte az állam. A katolikus egyház három férfi rend, a bencések, a piaristák és a ferencesek két-két gimnáziumát, illetve a Miasszonyunkról elnevezett szegény iskolanővérek női rend ugyancsak két gimnáziumát működtethette korlátozott létszámmal, minden iskolában két osztállyal, osztályonként 40 tanulóval. A református egyház csupán a debreceni kollégiumát tarthatta meg, az evangélikus egyháznak nem maradt iskolája. Felekezeti iskolaként működött még az Anna Frank zsidó gimnázium. Az egyházi iskolák tanulóinak azonban számolniuk kellett azzal, hogy felsőoktatási intézményekbe nem, vagy csak nagyon nehezen kerülhetnek be. Különösen érvényes volt ez a tanári szakokra, orvosi, jogi egyetemekre. Talán az 1962-es év volt az, amikor már több hallgató került be egyetemre ezekből az iskolákból, akkor is inkább a műszaki pályákra. Hozzá kellett szoknunk az államosított üzletek új vezetőihez, eladóihoz is. Bajcsi néni boltját már Tóth néni vezette, aki jól ellátta feladatát, kedvelte is Anyut, mint állandó vásárlóját. A Komakút téren, Kapuváriék üzlete helyén zöldségbolt nyílt, szintén női vezetővel. Néhány üzletben az eredeti tulajdonos megmaradhatott boltvezetőnek, ezek közé tartozott Farkas Dezső, aki a Rákóczi utcában lévő férfi divatáru üzletét vezethette tovább, és kirakatában ízléses csokrokba rendezte a nyakkendőket, zsebkendőket és más divatcikkeket, ugyanolyan lelkesen, mint tulajdonos korában. A nagykereskedőkkel nem bántak ilyen kesztyűs kézzel. A rendszer „ötletgazdáinak" tárháza kifogyhatatlan volt az „árulók" és „ellenségek" megalázásában. Nem érték be azzal, hogy a kereskedőket tulajdonuktól megfosztották, azt is demonstrálni akarták, hogy az ellátás azért akadozik, mert egyesek „fölhalmozzák" a javakat. A város legforgalmasabb utcáiban lévő üzletek kirakataiba rakták ki egy-egy nagykereskedő által állítólag fölhalmozott kockacukrot, lisztet, nagy zsákokban, vég vásznakat tekercsekben, név szerint megbélyegezve, sokszor gúnyrajzokkal is megalázva őket, mint "halmozókat". 135
