Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
1 néni ajánlhatta, mert hozzájuk már évek óta járt, hiszen a négy lányra mindig akadt varmivaló. Visszagondolva az akkori nehéz időkre, nagy segítséget jelentett, hogy ő a különféle alakításokat is elvégezte, hiszen nekem is volt olyan ruhám, ami Apunak egy öltönyéből, annak a kevésbé kopott részeiből készült, de vállalta a szépen felújított ülőbútorainkra bútorhuzatok elkészítését is. Fennmaradt egy olyan, Jézuskának írt levelem, amiben minden babámnak kabátot, sapkát és mackónadrágot kértem. Mária akkor decemberben ezeket varrta, négy, különböző méretű lány babának rózsaszín kabátot, sapkát és fehér nadrágot, Laci babának pedig kék kabátot fém gombokkal és hozzá pilóta sapkát. Egy-egy darab még ma is megvan ezekből mutatóba. A korábbi években Anyu az igényesebb ruhadarabjait Kaufmanné szalonjában készíttette, ahova néha én is vele mentem a ruhapróbákra. Nagy onkicsilehettem,mégisemlékszemegy ilyen alkalomra, amikoranagy álló tükörben megláttam „egy kislányt", akihez oda akartam menni, ezért bementem a tükör háta mögé és csalódottan tapasztaltam, hogy nincs ott. A háború utáni években már lehetett, és tartottunk is disznót, amikor már ennek az anyagi és egyéb feltételei is adottá váltak. A disznóöléseknek is állandó „stábja" volt. A Temetőhegyről való Csornai nevű böllér eredeti mestersége szerint kőműves volt, de mivel télen ezt nem nagyon tudta művelni, kitanulta a hentes szakmát is és télen, a disznóvágások idején ezek lebonyolítását vállalta. Az ő állandó segítsége volt Vajas néni, aki egyébként mosást is vállalt nálunk. A disznóölések általában úgy kezdődtek, hogy mi gyerekek a fejünkre húztuk a párnát, hogy ne halljuk szegény disznó visítását, de azért később már előmerészkedtünk, és részt is vettünk az eseményekben. Az én feladatomra jól emlékszem, Vajas néninek öntögettem a meleg vizet a belek mosásához. Azt meg persze már szívesen vettük, hogy a sok finom sonkát, kolbászt, szalonnát, töpörtyűt még hónapokig élvezhettük. Úgy emlékszem, egy szép nagy hátsó sonkát mindig sikerült húsvétig megtartani. A cserépkályhák fűtéséhez szükséges fát köbméterben lehetett megrendelni, bátyáim még emlékeznek is egy alkalomra, amikor Apu a Márkó, Szentgál, Csehbánya, Hárskút négyszögben fekvő Menyeke pusztáról rendelt 12 köbméter fát, amit egy Fébert nevű fuvaros szállított és rakott le az erre kijelölt helyre, a baromfiudvarban. Annak a fűrészgéppel rendelkező vállalkozónak a nevére sajnos már nem emlékszünk, aki a szabályos rakásokba rendezett fát „kuglikba" darabolta, a fia neve is csak az alapján maradt fenn a családi emlékezetben, ahogy édesapja, mint állandó segítségét hívta őt: „gyere Józsi fiisszűnyi!" - vagyis „gyere Józsi fűrészelni!" 12 7
