Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
1 a húsleves. Másnap megkaptuk a választ, kitört rajtam a kanyaró. Én nem lettem nagyon beteg, a nagyobb baj az volt, hogy Vitálij is elkapta tőlem, s nála nagyon súlyos lefolyású volt. Zója pedig minket hibáztatott, holott erről igazán nem tehettünk. Aztán szerencsére Vitálij is felgyógyult, én pedig készülhettem az első decemberi szép ünnepre, a Mikulásra. Életem első levelét a Mikulásnak írtam, egy használt papírra, amilyeneket Apu hozott haza az irodából, jegyzetelés céljára. Ákom-bákom betűimmel soroltam fel szerény kéréseimet, itt-ott ki is maradt egy betű, az elválasztás se tökéletes. A szöveg pedig: „Drága jó Mikulás bácsi! Kérek já- tékmikulást, stanecli cukrot, egy színező könyvet." A Mikulásnak, Jézuskának írott leveleket mindig este tettem ki a veranda ablakába, és másnap reggel első dolgom volt megnézni, hogy elvitte-e? Egyszer előfordult, hogy Jézuska nem vette észre a levelemet, kétségbeesve jelentettem is Anyunak, másnap reggelre aztán eltűnt a levél. Ez az első, saját kezűleg írt levelem olyan hatásos volt, hogy a Mikulás személyesen hozta el az ajándékokat. Azt hiszem, Márika néni kérte fel erre a szerepre Szombati Katalint, a gyermekkórház ápolónőjét, akit én nem ismertem, talán emiatt szemernyi kétségem sem volt afelől, hogy ő a Mikulás. Igazi, szép püspök ruhájában pontosan olyan volt, amilyennek a képeken láttam. Akkor még egyértelmű volt, hogy a Mikulás legenda a negyedik században Myra városában élt szentéletű püspökhöz, a későbbi szent Miklóshoz kapcsolódik. A „színező könyvre" jól emlékszem, sokáig megvolt, de biztosan megkaptam a „játékmikulást" és a „stanecli cukrot" is. Ide illik egy kedves Mikulás ének, melyet annak idején De Chátel Marikától tanultam: Püspök bácsi, Mikulás, Van-e nálad favirgács? Ha nincs nálad favirgács, Puttonyodból cukrot rázz. Három szegény leányka Járkál rongyos ruhába'. Három nap a szobába Pénzt hajigálsz sorjába'. A régi, kedves Mikulás ének 115
