Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
A várról sok emléket őrzök, illetve őriz a családi krónika, az elsőre ugyanis nem emlékezhetek, hogy a székesegyházban keresztelt meg Tóth László tisztelendő úr, a templom akkori káplánja, aki ez alapján mindig „keresztlányának" nevezett, és akit később is sok kapcsolat fűzött családunkhoz. Még kislánykori emlékem, hogy Laci bátyám gimnáziumi évei alatt, rendszeresen jártam Anyukámmal templomot díszíteni a piarista templomba, ahova saját kertünkből vittük a virágokat és raktuk a karcsú üveg vázákba. Vasárnapi szentmisékre is legtöbbször ide játunk, hallgatni a gimnázium fiú vegyeskarának gyönyörű énekét. Emlékszem, ahogy a templomba menet elhaladtunk a törvényszék épülete előtt, minden dombormű-oroszlán szájába bedugtam a kezemet, s a sor végén bizony már ágaskodnom kellett, hogy elérjem őket. A nagypénteki Szentsír látogatások alkalmával akkoriban több templomot is végig jártunk, ezek közül már akkor nagyon megragadott a székes- egyház altemplomának különös hangulata. Gimnazista koromban aztán „napi látogatója" lettem az akkor már Lovassy László, egykori Piarista Gimnázium épületének, de úgy emlékszem, a Hősök Kapuja a mögötte lévő kis házzal napról napra megragadott szépségével. Különösen gyönyörű volt ez a kép télen, amikor a házat és az előtte álló örökzöld bokrokat is vastag hó bunda fedte. A veszprémi várhegy látképe a Betekints-völgy szikláiról 10
