Lázár Péterné Lechner Ágnes: Családtörténet két szólamban 2. Sziklára épített szülővárosom - Veszprémből Veszprémbe 3/2. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
1 Szent István szegfű Osztályfőnökünk, Kehrer Gyula tanár úr nagy rajongója volt a természetnek. Sokat kirándultunk vele, de amikor az időjárás megengedte, a biológia órákat is gyakran tartotta a Benedek-hegyen, ahol csak a felelőket tartotta maga mellett, a többiek - a következő anyag magyarázatáig - szabadon élvezhették a szép kilátást és a jó levegőt. Amikor már Budapesten éltem, 17 évig a Bányászati Kutató Intézet szakkönyvtárában dolgoztam, ahova a Magyar Állami Földtani Intézet rendszeresen megküldte a „Magyarország mélyfúrási alap adatai" című kiadványát.1 A hozzám hasonlóan humán érdeklődésű fiatal kolleganőmmel mi bizony, mint valami verses kötetet olvasgattuk az egyes települések adatait, mint „agyagmárga, mészmárga", „agyagos homok, homokos agyag", kicsit József Attila sorát idézve emlékezetembe: „Aranyos lapály, gólyahír'', aztán eszembe jutott, hogy nézzük meg Veszprémet! Megnéztük, és ezt találtuk: „fődolomit". Persze tudom, azóta utána is olvastam, hogy a fődolomit nem valami kitüntető cím, vagy rangfokozat, csupán a dolomitok egy fajtája, az első gondolatom mégis az volt, hogy az én Veszprémem nem is épülhetett volna másra, mint fődolomitra. Egyik kedvenc kis virágom, a Szent István szegfű (Dianthus serotinus subsp. regis-stephani),2 a dolomit sziklagyepek lakója. Ezt az aprócska, törékeny szépséget, ami kislány koromban még nem volt védett, a Fejesvölgyből begyűjtve próbáltam betelepíteni a kiskertembe, ami persze nem sikerült, hiszen, mint ahogy akkor még a nevét sem, azt sem tudtam róla, hogy csak magról szaporodik. Pár éve kaptam valakitől magokat és valóra vált a régi álom: a kertemben évről évre virágzik a Veszprémre emlékeztető szép, kicsi szegfű. 1 Magyarország mélyfúrási alapadatok 1975,1977:146—148. 2 Priszter 1998: 236., 358. 11
