Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

A gimnáziumi évek közelebbről - Cserkészet a háborús években

velük alakultak ki közelebbi barátságaink az osztálytársainkon kívül. Esetemben ez legjobban a felettem 5 évvel feljebb járó, 1943-ban érettsé­gizett diáktársakkal alakult így, akik már az én első, 1942. évi bakonybéli cserkésztáboromban segédtisztek voltak. Imponált a rangjuk, a tudásuk a próbák anyagából, ahogy oktattak és vizsgáztattak bennünket. Felelős munkájukat önállóan végezték dr. Előd István csapat- és táborparancs­nok úr, hittantanárunk egyszerű intéseire. Visszaemlékezésimben ma is csodálom Egerszegi János 17 éves főszakácsunk hozzáértését, ahogy a 12-13 éves „napos őrs" tagokat vezényelve, földbe ásott tábori konyhá­ján 70-80 fő 2 hétig tartó teljes étkeztetését látta el kifogástalanul. Sorol­hatnám még Kuczogi Endre, Dienes Géza, Énekes Zoltán, Szanyi Ernő segédtiszteket, továbbá Kollár Lajos, Körmendy Ágoston őrsvezetők, Pesovár Ernő reggeli torna vezénylő rátermettségét, érdemeit. Ők később az életben is bizonyították tehetségüket foglalkozásukban is tanúsított helytállásukkal. Nagy előnyét tapasztaltam diákkoromban a 8 osztályos gimnázi­umnak oly értelemben, hogy törésmentesen folyt az oktatás és nevelés kisdiák kortól a felnőtté válásig. Ugyanazok a tanárok tanítottak ugyan­Cserkészkirándulás a Tekeres-völgyben 81

Next

/
Oldalképek
Tartalom