Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Veszprémi lettem - Tél a régi Veszprémben és körülötte
Tél a régi Veszprémben és körülötte Iskolába járó rendszeres útvonalamhoz emlékezetes téli élmények is fűződnek. Kemény hideg telek voltak 1939 és 1944 között, különösen 1942 és 1943 januárjában. Ma is jól emlékszem a cserépkályhák füstjének jellegzetes kéndioxid illatára, amint a Komakút térről befordulva megcsapott a Megyeház sok kéményének alászálló lehelete. A régi városháza elé érve, a hidegtől csípett arcomtól figyelmeztetve, fürkészőn vetettem egy pillantást sietségemben Regény József óra-ékszer és rádiós boltjának ajtó melletti nagy hőmérőjére, amelyen a kék borszesz oszlop „már megint" mínusz 20 fokot mutatott. A várbeli gimnázium boltíves, vastag falú tantermeiben már barátságos meleg fogadott. Károly bácsi a pedellus, kora reggel begyújtott, majd újra végigjárta a termeket, hogy a duruzsoló cserépkályhák szellőző ajtóit lezárja a parázs melegének visszafogására.7 A hideg havas telek az esetenként elrendelt szénszünettel megnövelt szabadidőnket is élménydúsabbá tették. Már az első veszprémi telünkön fölfedeztük és rendszeresen látogattuk az Erzsébet-ligeti teniszpályán felöntött és gondosan kezelt korcsolyapályát, ami a Bakonyi-házzal szemben, a későbbi Haladás sportpálya helyén volt kialakítva. Az első fagyos napokon már kíváncsian figyeltük, mikor teszik ki a Megyeháznál a Püspökkert kerítésére: „A korcsolyapálya du. 16.00 órától nyitva" feliratú táblát. Kezünkben a bérlettel futásra gyorsítottuk lépteinket már az Erzsébet szobornál, amikor meghallottuk a korcsolyázáshoz szolgáltatott zeneszámokat. A sportolás élményén túl sajátos diáktalálkozó hangulata is volt ezeknek a délutánoknak, ráadásul itt vehettük szemügyre a leányiskolák féltve őrzött növendékeit.8 Kitűnő ródlipályák is voltak bőven Veszprémben és környékén, hozzánk legközelebb ilyennek számított a Dohány (ma Móricz Zsigmond) utca teljes hossza, aminek akkor még oly gyér volt a forgalma, hogy veszély nélkül végig csúszhattunk rajta. Ródli-törő izgalmas pályának minősült már a Fejes-völgybe levezető meredek lejtő (most az Allatkert területe) és a Gulya-dombról a Séd völgyébe, a volt katonai lövölde mellett ereszkedő hosszabb út. Hasonló adottságú helyek voltak a Vártól keletre, a Séd partra lefutó lejtők is. A Méhes vendéglő feletti rész síelésre is alkalmas volt, de ez akkor is költséges sportnak számított, csak jobb módúak űzhették. 7 Lechner 2002:18. 8 A veszprémi korcsolyapálya hangulatáról, látogatóiról részletesebben lásd Márkusné Vörös 2015:176-181. 56
