Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Veszprémi lettem - Város a sziklák, vizek, völgyek zöld koszorús foglalatában

Családok, barátok együttes sétája az Alsóerdőben.

Elől a három Lechner gyerek: Ági, Lad, Pali

néni célirányos jóvoltából a De Chátel-ház kertjében is, ami a Villa sor (ma József Attila utca) egyik telkén pompázott. Téli időszakban is szívesen látott vendégek voltunk ebben a házban, ahol társasjátékok, izgalmas zálogkiváltások folyhattak a felnőttektől nem elkülönülve, hanem előttük és gyönyörködtetésükre. Hisz ők is voltak fiatalok, talán újra is élték azt csapatunkat szemlélve, miközben mi is velük egyetértésben tanultuk meg, hogy mi ülik és mi nem az üyen találkozások és kellemes együtt- létek során.

Ismerkedéseinkben szerepe volt hasonló életviszonyainknak, amelyek az akkori átlagos alkalmazotti értelmiségi réteg helyzetének feleltek meg. A megyei áramszolgáltatásban dolgozó mérnök édesapám keresete szűkösen volt elegendő a család eltartására azon a színvonalon, ami a foglalkozási státuszából adódóan, a külsődleges igényesség követelményei mellett elvárt volt. Vagyontalanul, bár egy bérelt kertvárosi villában laktunk, de gondjaink voltak a ruházkodásban, miközben adni kellett a külső megjelenésre. A tekintély megtartását fontosnak tartották a gazdaság és közigazgatás értelmiségi szintű munkaköreinek betöltésénél. Ehhez azonban elvártán egyéni anyagi áldozatvállalással is hozzá kellett

53