Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Veszprémi lettem - Város a sziklák, vizek, völgyek zöld koszorús foglalatában

járulni. Sújtotta ez a követelmény a fiatalabb katonatiszteket is. Többnyire a házasságkötésüket is késleltette, vagy akadályozta, hogy illetményük nem volt elegendő azon külsőségek megfizetéséhez, amit a munkakör reprezentációja megkívánt. Legfeljebb busás hozomány jelenthette a megoldást.

Bizonyára feudális, vagy monarchikus társadalmi hagyományok keveredésének maradványa volt ez a megkülönböztető társadalmi rétegződés, de mi fiatalok, eltekintve a jómódú és rangjukat féltő csemeték kis hányadától, értelmetlen maradiságnak tartottuk. Elítéltük, mert éket vert a természetes emberi és baráti kapcsolatok közé, puritán életvitelű szerzetes tanáraink is erre az elutasításra neveltek bennünket. Szerencsére, a háború után hamarosan ki is kopott ez a káros jelenség a polgári átalakulás folyamatában.

Már a vüágháború alatt, de annak még az országra nézve veszélytelen első szakaszában folytattuk azt a közismert veszprémi üdülési formát, hogy a nyári tanszünetben a fiatalság, vagy édesanyák gyermekeikkel Balatonalmádiba jártak strandolni. Bár Veszprémben is lehetett úszkálni, napozni a Csomay strandon, de hát a Balaton az egészen más volt.

Szalonnasütés a Gulya-dombon Chátelékkal. Balról: Ágnes, Marika, Duci néni, háttal Vilmos bácsi

54