Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Veszprémi lettem - Város a sziklák, vizek, völgyek zöld koszorús foglalatában
Város a sziklák, vizek, völgyek zöld koszorús foglalatában A belváros megismerése után, vagy már azzal párhuzamosan a lenyűgöző természeti környezet ragadott meg. A közelsége miatt először a Fejes-völgyet ismertem meg diáktársaim kalauzolásával. Azután következett ennek folytatása a Betekints-völgy a Laczkó-forrásig, majd másik irányba folytatva felfedező utamat, a Séd kanyarulatait követve csodáltam meg a vízimalmokkal bővelkedő táj szépségeit. Kezdetben végtelennek tűnt a szépségek sorozata, mert még 2-3 év is eltelt, mire barátaim körében és családunkkal felfedeztük az Aranyos-völgyön, vagy a fenyves sétányon végig gyalogolva a Rab Mária forrás kiépített kegyhelyét, másik irányban meg a Tekeres-völgyet.6 Ebben nem csak mi, az új jövevények, hanem az őslakosok is örömüket találták. Abban az időben a mainál sokkal több időt töltöttek az emberek a szabadban. Főleg vasárnap délutánonként lepték el a várost övező sétautakat és kirándulóhelyeket baráti társaságok, kimenős katonák és családok csoportjai. Gyakoribb volt akkor a többgyerekes család, s ahogy otthon megszokták a teljes létszámú együttlétet, többnyire kirándulni is együtt ment kicsi és nagy, sőt néha több család tagjai is társultak a kiruccanásokban. Családunk közelebbi ismeretségi köre 2-3 év alatt kialakult, így 1943-tól már az akkor 3 éves húgommal és a 9 éves öcsémmel együtt, szüléink kapcsolatai révén vettünk részt az ilyen közös kirándulásokon. Közös családi kirándulások kezdeményezői voltak De Chatel Vilmos megyei főállatorvos és felesége, a rendkívül praktikus gondolkodású „Duci" néni. Mindketten szerették a természetet és jártasak voltak az erdők, mezők ismeretében. Csak lányaik voltak, de abból négy, 6-tól 17 éves korúig így meglehetősen széles korskálán pajtáskodhattunk velük és barátnőikkel mi, a társaságukba csöppent vendégfiúk. Ezeken a kiránduló együttléteken nem volt alsó és felső korhatár, a négyéves kistestvér és az ötven éves apuka közötti korskálán belül mindenki megtalálta a játszó, futkározó vagy beszélgető társát. Mi, néhány jó barát fiú, akkor még futkározó kiskamaszok voltunk és kedvenc játékunk volt az elbujkáló és egymást megtaláló ipi-apacsozás a lányokkal. Arra viszont már odafigyeltünk, hogy melyik bokorba, vagy fa mögé érdemes elbújni a nekünk megtetszett kislány közelébe jutás szándékával, esetleg „horribile dictu" véletlen megérintése érdekében. Az efféle pajtáskodásokra nemcsak a közös kirándulásokon adódott lehetőség, hanem Duci 6 Lechner 2010/1:10-11. 52
