Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Veszprémi lettem - Városkép emberekkel, öltözetekkel
Ha gondolatban magunk elé idézzük Veszprém régi térképét, akkor szembe tűnhet, hogy a Püspökkertet körülvevő városközpont alig volt elkerülhető a lakosság zömének útjai során. Ez nem csak a mozi, színház, posta, városháza, IBUSZ iroda és vendéglők centrális elérhetősége miatt volt így, hanem útirányba esett a piacra, a forgalmasabb üzletekbe, vagy az átellenes városrészekbe fekvő munkahelyekre igyekvőknek is. Ezzel a városrésszel találkoztak először az ide látogató idegenek is, közöttük a jobb éttermeket, szállodákat, taxi és bérkocsi állomást kereső módosabb vendégek. Ami tehát a szabadidős sétálgatásokat jellemezte, az a gyalogos forgalom szempontjából a dolgos napszakokra is érvényes volt. Mai szemszögből nézve talán abban jelölhető meg utcaképi különbség, hogy akkor nem voltak kihalt napok és napszakok, kevesebbet ücsörögtek otthon és zárkóztak lakásaikba az emberek. Még vasárnap reggel és délelőtt sem volt néptelen az utca, mert misékre, istentiszteletekre jártak fiatalok és idősek egyaránt. Utána is csak főleg az asszonyok mentek haza főzni, sütni. A diákok önképzőköri rendezvényekre vagy sporteseményekre mentek, a felnőtt férfiak is tettek még ebédig némi pihenő sétát. A vasárnap délutánok pedig a kiránduló séták és a sportmérkőzések idejét jelentették. Ez összefüggött azzal a közfelfogással és magatartási beidegződéssel, hogy akkor még igen komolyan vették az emberek a pihenőnap fogalmát. A munkahét hetedik napját ezzel is „megszentelték". Megvetést vont maga után ha valaki, úgymond „szolgai munkát" végzett ünnepnapokon a halaszthatatlan és közvetlen önkiszolgáló tevékenységen felül. Volt szembetűnő különbség a későbbi szokásokhoz képest az emberek megjelenése, ruhaviselete tekintetében is. Általános volt akkor foglalkozási hovatartozást kifejező öltözet viselése az utcán és nyilvános helyeken. Ez elsősorban a honvédség, rendőrség, vasút és posta személyi állományának egyenruha viselésére vonatkozott szolgálaton kívül is. Ezen belül megkülönböztető szabású, díszesebb kiképzésű és jelzésű volt a tiszthelyettesek és tisztek egyenruhája. A légierő tagjainak a többi fegyvernem ruházatától eltérő, modernebb szabású egyenruhája volt. A rendfokozat jelzésén kívül számos más jelvény, vagy felvarrott zsinórozás is kifejezett valamit a ruházaton. Ezeket mi, az imponáló példaképeket kereső diákok, mind ismertük. Láttuk, hogy ki a mesterlövész a gyalogságnál, ki a karpaszományos tisztjelölt, ki a jutási továbbszolgáló tiszthelyettes, ki az ejtőernyős, vagy ki az egyedül repülő - hajózó a légierőnél. 48
