Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Veszprémi lettem - Városkép emberekkel, öltözetekkel

A veszprémi korzón sétáló gyerekek, asszonyok és katonatisztek 1902-ben

Visszatérve a korzóra, az bizonyos tekintetben több is volt mint sétáló utca. Ott többnyire valóban sétáltak az emberek ünnepnap és szabadidejükben, TV, internet, játékprogram, nyerőgépek és áruházi csatango- lás szenvedélyét nem ismerve. Csak az sietett, akit időzített dolga éppen arra vitt. Útba ejthető volt itt a legtöbb közszükségleti cikk megvásárlása. A Piac tértől a Megyeházáig mindkét oldalon takaros üzletek sorakoztak, látványos kirakatok kínálatával. Ilyen tekintetben bizony ez a belvárosi utcasor sokat veszített hajdani virulásából.

Visszatekintésben úgy tűnik, hogy azokban az időkben az emberek jobban tudtak gyönyörködni a létrehozott, vagy a természet adta környezetükben. Az említett sétaigény is ezzel függhetett össze és ez látszott az alkotások, építmények, emlékművek megbecsülésének kifejezésében is. De volt is tényleges alapja vagy oka az akkori városlakók derűs büszkélkedé- seinek azon túl, ami saját belső érzelemvilágukból táplálkozott. Dr. Csiszár Miklós sajtóválogatása hivatkozásánál olvasható, hogy: „Ha volt Veszprémnek aranykora, akkor a második világháborút megelőző néhány esztendő feltétlenül az,"4 Ez valóban helytálló megállapítás, de mindjárt eszünkbe juttatja az ezt megelőző aranykort, nevezetesen a XX. század első másfél évtizedének

4 Csiszár 2010.

43