Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Veszprémi lettem - Városkép emberekkel, öltözetekkel
gyaloglásokkal kapcsolatban jegyzem meg, hogy az 1930/40-es évek fordulóján Veszprémnek mintegy 20 ezer lakosa volt, ennek megfelelően a város határai is jóval beljebb voltak. Északon a Temetőhegy (ma Dózsavá- ros) szélső utcái és az újtelepi Őrház utca, keleten az Akácfa és Viola, délen a Hóvirág és Füredi, nyugaton a Szegfű és az Endrődi utcák határolták a várost. Mi a Nárcisz utcában laktunk, ami a Nándor-telep része volt. Elnevezése Rótt Nándor püspökre utal, aki az 1930-as évek végén parcelláztatta a püspökségi birtok e területét, kialakítva ott a mai Egyetem, Hóvirág, Wartha Vince és József Attila utcák által határolt kertvárosi részt. Téves tehát az újabban feltűnt Nádor-telep elnevezés ami azért is kifogásolható, különösen ha még térképen is előfordul (lásd: Cartographia várostérképsorozat), mert ezáltal fennáll a hamisított változat terjedésének a veszélye. Rendszeres útvonalam lakásunktól a Komakút, Megyeház és Szabadság tér, majd tovább a Rákóczi utca és Piac (ma Óváros-tér) átgyalogolásá- val vezetett föl a Várba. Ennek az útvonalnak a Piactól a Megyeházig terjedő része volt a városi korzó, ami sétaútként az Erzsébet ligeten és sétányon tovább folytatódott. A korzó, mai elképzelésében sétáló utcának felelne meg azzal a különbséggel, hogy onnan nem voltak kitiltva a gépjárművek, mert oly kevés volt belőlük, hogy jól megfértek a gyalogosokkal. A régi és jelenkori idők összehasonlításában talán a legnagyobb különbség éppen a közlekedés módjában mutatkozik. Míg a lovas szekér nagyjából 500 éven át is változatlanul szolgálta elődeinket, az elmúlt 60-70 év során végbement járműfejlődés szinte mindent megváltoztatott az emberek környezetében, életformáikban, szokásaikban, de fizikai állóképességében is. Az autók tolongó sokaságában vergődő mai veszprémi járókelő gyorsabban és kényelmesebben jut el mindenhová, de nagy árat is fizet érte a korábbi városlakókhoz mérten az egészséges gyaloglás, a tiszta bakonyi levegő, az utcai csend birtoklásának megrövidülésével. Az 1940-es évek elején alig 5-6 magántulajdonú személyautó volt a városban, valamivel több volt ennél a vállalati és közületi gépkocsik száma. Fejlettebb volt viszont ennél a taxi ellátás, néha 8-9 bérautó is sorakozott a régi városháza mellett az Óvári utcai taxiállomáson. Néhány fiáker (lovas hintó) is közlekedett, üyenekből is akadt pár magánhasználatú. Autóbuszjárat csak a vasúttal el nem érhető nagyobb települések felé volt rendszeresítve, meglehetősen ritka indításokkal. Veszprém városban egyedül a Külső Pályaudvarra (a mostani Vasútállomásra, amit akkor 3 km-es lakatlan sáv választott el a várostól) jártak autóbuszok, de azok indulási idői igazodtak a vonatok menetrendjéhez. Megjegyzendő még, hogy a taxiállomással szemben működő IBUSZ irodában elővételi jegyeket és bérleteket is lehetett kapni a MÁV vonalaira. 42
