Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Létezésem eredete - Szülői családunk létrejötte Felsőiregen

Szüleim élete boldogan indult új környezetükben és feladatuk ellátása közepette. Apám nagy kedvvel végezte a mérnöki és irányítói munkáját, anyám gazdaasszony tevékenységének a gyors kibontakozása pedig egyszerűen csodálatra méltó volt. Különös tehetségének kellett lennie ahhoz, hogy Budapesten felcseperedett leány létére már Öreglakon is kitűnjön jó háztartás ellátási képessége a falusi igényeknek megfelelően, Iregen pedig már csúcsokat teljesített a feladatok irányításában és végzésében.

Ahogy az akkoriban általában lenni szokott, az esküvő után egy éven belül megérkezett az első gyermekáldás. Zolti, elsőszülött testvérbátyám 1928 karácsonyán jött világra. Én jó egy évvel utána követtem őt megjelenésemmel. Kettő és fél éves koromtól vannak személyes emlékeim a gyermekkorunkról. Ezt azért jegyeztem meg életkorjelöléssel, mert amikor Zoltikát 3 éves korában kezdték óvodába járatni, én azonnal tiltakoztam az egyedüli otthonmaradás ellen és kijelentettem, hogy: „Én is menek kő ovobába!" Szerencsémre az óvónéni Bende Kornélia, egy pécsi orvos leánya édesanyám legjobb barátnője volt, így kivételesen vállalta a felelősséget a korhatár előtti óvodáztatásért.

Szüleimmel és Zoltika bátyámmal 1932-ben a régi, tomácos szülőház előtt

24