Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Újra szorosabb veszprémi kapcsolatban

ugyanazt folytatta, amit itthon abbahagyott. A következő évben Ágnessel mi is kiutaztunk látogatóba, majd miután 1995. április 10-én megszületett Gáborék leánya, Gabriella, Ágnes „önállósította magát" az ismételt kanadai kiutazásokban. Ezek közt az első öt hónapon át tartó dajkálással telt el, amíg én itthon láttam el a házi teendőket.

A további években aztán nekünk és Jutkáéknak is jutott a kanadai utazásokból, és Gáborék is megkezdték a nyári hazalátogatásaikat. A káptalanfüredi bázis szerepe ezáltal is felértékelődött, különösen amiatt, hogy Gábor a hazalátogatásaik alkalmával mindig rendezett egy meghívásos nagy családi találkozót, ahol a résztvevők száma 25-30 főt meghaladóan rendre nőtt.

Gyermekeink másik ágán, Jutkáéknál is lendülettel folytak a jelentős események ezekben az években. Béla, Jutka férje hallatlan energiával vágott bele, és vitte dűlőre a budaörsi házuk építését. Maximalista igényességgel terveztette meg és alakította ki a mindenféle házi műveletre alkalmas objektumot, teljes alápincézettséggel. Kevés külső besegítéssel maga ásta ki a rendkívül mély alapokat, faragta a vöröskő lábazatot, a család férfitagjai bevonásával végezték a temérdek betonozást. Amit legjobban megcsodáltam, az a hosszú, és meredek emelkedésű terepen történt anyagszállítás megoldása volt. Béla valahol szerzett egy bontásból kinyert lift-felhúzó szerkezetet motorral és kötéldobbal, amit hegesztett vasszerkezettel tett alkalmassá egy gumikerekű kocsi vontatására. Ezzel húzta fel a telek felső végén létesülő ház teljes építési anyagát hónapokon át.

Jutkáék budaörsi építkezése.

Jobbról az ideiglenes fa házikó, bal szélen a teherfelvonó kocsi

170