Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)

Újra szorosabb veszprémi kapcsolatban

Tavasztól őszig itt lakott Jutka is a két kisgyermekkel az ideiglenes faházikóban. Egyszerre folyt párhuzamosan gyermekellátás, háztartás, kerti munka és házépítés. Nagy könnyebbséget jelentett, amikor Béla az akkor Budaörsre települt Tchibo kávéüzemhez került tartósítóipari mérnök képesítésével, ahol később termelési igazgató lett.

Idővel Jutka szakmai előmenetele is itt alapozódott meg, és vált véglegessé. Amikor letelt a gyermekgondozási szabadsága, akkor a „Sasad" TSZ faiskolai ágazatának törökbálinti telepén kezdett dolgozni, később értékesítő lerakatot vezetett Kispesten. Amikor az ország gazdasági rendszere a piacgazdaság irányába fordult, és beindult a privatizáció, Jutka önállósította magát, és budaörsi telkükön növényszaporító telepet létesített. Ebben az elhatározásában döntő szerepe volt annak, hogy gyermekeik iskolás korba léptek, korábbi zuglói lakásukból az új saját házba költözhettek, és kötetlenné vált a napi időbeosztása. A gyerekek kiszolgálása és kísérgetése is egyszerűbbé vált Budaörsön, ahol a fiúk az iskola mellett zeneiskolába is jártak.

Jutka a Kertészeti Egyetemen dísznövény szakon végzett, ami induló támaszt adott a saját telepen elkezdett sziklakerti növények szaporításához. Foglalkozott a régi magyar kertek virágainak újbóli népszerűsítésével, és egyre bővebben fűszer- és gyógynövények termesztésével. Ahogy a fiúk tanulmányaik végzésében egyre önállóbbak lettek, Jutka több időt nyerve, elmélyültebben foglalkozhatott saját kedvtelésű alkotó munkáival. Ismeretterjesztő szakcikkeket írt folyóiratokban, könyvei jelentek meg, kitanulta és művelte a fazekasmesterséget, ismertté vált televíziós adásokban és a rádió Hajnal-Táj című műsorának sorozatában.

Ahogy nyugdíjas korom történetében fokozatosan előrehaladtam, a múlt egyre jobban belenyúlik a közelmúlt és a jelen történéseibe. Ezért a továbbiakban a jelen fogalmazás már ezen írás papírra vetésének idejére, vagyis 2015-re vonatkozik.

Veszprémi kapcsolataim továbbéltetése folytatódott a szűkebb énekkari baráti kör, a „kabinet" ciklikus összejövetelein felváltva Budapesten, Veszprémben, Káptalanfüreden, Alsóörsön vagy Lovason, lakásokon és nyaralókban. Idősebb korunkban a kerek évszámú jubiláns születésnapokat többször már vendéglőkben ünnepeltük meg. Az eredetileg hét fős baráti körből 2007-ig öten maradtunk. Abban az évben azután nagy részvéttel kellett elbúcsúznunk Zámbó Pista karnagyunktól és feleségétől is. Azóta négyen maradtunk az élők sorában, és jóleső érzéssel tapasztaljuk, hogy az énekkar Zámbó karnagy elhunyta után is tiszteletét és szeretetét fejezi ki maradék csapatunk iránt. Ennek ékes bizonyítéka,

171