Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Munkahelyi előrelépés Veszprém elhagyásának keserű érzésével - Székesfehérvári évek a veszprémi kapcsolatok megtartásával
Ami a városban első ránézésre is tetszett, az a belváros történelmi épületegyüttesének képe és hangulata volt. Jól illeszkedtek ehhez a kapcsolódó utcák hasonló stílusú épületei a barátságos üzletsorokkal. A városcentrumban volt az Árpád-fürdő uszodával, és két mozi is, ami Veszprémhez képest többletet jelentett. Ami aztán idegennek, hiányosnak, és az általunk megszokott városképhez képest sivárnak tűnt, az a centrumot gyors átmenettel körülvevő lapos, poros területek, és a TSZ- szervezéssel leszegényített gazdaudvarok látványa volt. Eközben már elindult a házgyári „panel" lakásépítési program a belvárost közvetlenül körülvevő, szanálással felszabadított területeken. Az új munkakörrel való megismerkedést könnyítette, hogy konkrétabban meghatározott volt a feladatköröm, és ennek teljesítésére koncentrálhattam. Fellélegezhettem a Veszprémben rám rakódott sokféle társadalmi elfoglaltság kényszere alól, nem kellett tartanom az elaprózódástól. Folytattam viszont nagyobb léptékben azt az innovációs tevékenységet, amit szerényebb keretek között az újító mozgalomban azelőtt is szorgalmaztam. Két ilyen terület mutatkozott előttem aktuálisnak a termelékenység növelésének céljával. Az egyik a villamos hálózatépítés előszerelési fokának növelését jelentette. Ez közelebbről úgy értendő, hogy az addig terepen végzett helyszíni szerelési munkákból minél nagyobb hányadot végezzünk műhelymunkára koncentrálva, s a szállítókapacitást tegyük alkalmassá az összeszerelt egységek helyszínre juttatására. A másik fejlesztésbe vont tevékenység a villamos elosztó hálózat üzemviteli és hibaelhárítási feladatainak munkaigény-csökkentése volt, gyorsan megtérülő ráfordításokat eredményezve. Az ügyrend szerinti főmérnöki munkákkal jól társíthatok voltak az effajta öntevékeny kezdeményezések, megvalósításuk is sikerrel volt érvényesíthető az üzletigazgatóság megyére kiterjedő szolgáltatási területén. A munkatársi kapcsolatokban itt is törekedtem az őszinte emberközpontú együttműködésre, amit itt most nemcsak a közvetlen környezetemben, hanem a hierarchia lépcsőiben is jónak láttam alkalmazni. Ez a törekvésem az új munkahelyen és beosztásban nem mindig hozott sikert. Ennek sokféle oka lehetett, bizonyára a magatartásom és módszereim hiányosságai is közrejátszottak ebben. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy aki egyenes őszinteséggel és együttműködésre kész magatartással fejezte ki a szándékát, azt nagy elkötelezettséggel tette. Erre minden korosztályban volt példa. Elsősorban az idős és zavarba hozóan tiszteletet kifejező viselkedésű régi szakmunkásokra gondolok. A középkorúaknái a jó együttműködési készség többnyire ötletességgel is párosult. A fiatalok közül név szerint kell említenem Szumzer Lászlót, akit pályakezdő 150
