Lechner László: Családtörténet két szólamban 1. Veszprémi vagyok? - Veszprémből Veszprémbe 3/1. Veszprémi polgárok emlékiratai (Veszprém, 2016)
Munkahelyi előrelépés Veszprém elhagyásának keserű érzésével - Székesfehérvári évek a veszprémi kapcsolatok megtartásával
mérnökként még én vettem föl az 1980-as évek elején. Azóta is ugyanott dolgozik, (jelenleg az E.ON székesfehérvári régiójának vezetője) több üzemtörténeti publikáció megszerkesztésébe vont be nyugdíjas koromban, kitüntető meghívásokkal tisztelt meg a MEE ünnepi rendezvényein. Volt egy, a magánéletünk nyugalmára is kiható kellemetlen következménye is a Fehérvárra történt áttelepülésünknek. Veszprémben mindenki tudta rólunk, aki ismerősünk volt, hogy vallásos nevelésben nőttünk fel, és ott nem kifogásolta senki, hogy családunk gyakorolja a vallását. Székes- fehérváron is úgy gondoltam, hogy mint pártonkívüü középvezető, továbbra is tehetem ezt családommal együtt. A fejlemények azonban másképp alakultak. Nem sokkal az odaköltözésünk után Pusztai Mihály üzletigazgató, akinek lakásablakai előtt vonultunk vasárnaponként misére, jóindulatúan figyelmeztetett, hogy hagyjunk fel a templomba járással, mert ebből neki, és nekünk is kellemetlenségeink lesznek, ha a Párt illetékeseinek ez tudomására jut. Ezután még el-eljárogattunk a belvárosi bazilikába, bízva abban, hogy a távolabbi helyszín, és a nagy tömeg „ápol és eltakar". Utána egyszer Jutka osztályában megkérdezték, hogy ki szeretne iskolai hitoktatásra járni? Egyedül Jutka jelentkezett, ezután szóltak Ágnesnek, hogy ezt ne tegyük, se az iskolának, se magunknak ne okozzunk kellemetlenséget. Fokozatosan világosodott meg előttünk, hogy a pedagógusoknál és a fizikai dolgozókat jelentős számban foglalkoztató üzemek vezetőinél a vallásgyakorlás kerülését különös szigorral kívánja meg a kommunista egypárti diktatúra. Ezt a követelményt az ipar erős felduzzasztása alatt álló városban fokozottabban érvényesítették. Újszerű feladataim egyike a vendégek köszöntése, és programismertetés egy MEE- rendezvényen 151
